69.rész
"Azt mondják, mikor valaki egy teljességgel lehetetlen dologgal kerül szembe, még azelőtt, hogy az agya bármilyen érzelmi reakciót mutathatna, egyszerűen lefagy."
Káprázatos, milyen tüneteket hozott bennem felszínre a félelmem! A tenyerem jéghideg volt, de mégis izzadt. A fejem görcsölt, de ugyanakkor szédültem is. Hányingerem volt, de egy kis gombócot is éreztem a torkom közepén. A gondolat, hogy a "lelkemet" elveszítem, borzasztóan fájt! Oly annyira, hogy már azt mertem vélni: késeket szurkálnak belém. Justin szorosan simult az oldalamhoz és próbálta oldani a feszültségemet. Lassan jobboldalra fordítottam a fejem...Mikor hirtelen elkapta a tekintetem, forroság öntötte el a fejemet. Lágy szeme, finoman fúródott az enyémbe és arra törekedett, hogy ismét extázisba ejtsen. Sikerült is!(mint mindig.) Bár az idő telik, a szerelmem mindig is egysíkon marad...Jobban mondva: negatív irányba sosem változik! Csak erősebb, és erősebb lesz olyannyira, hogy talán még meg is öl. Éppen csókolni készült, mikor a kocsi egy nagyot fékezett. Juss letekerte az ablakot. Ijedten rámmeredt és ekkor már tudtam, hogy megérkeztünk. Miközben Crazy Boy a csomagokat szedegette, én válaszokat kerestem...Mitől is félünk tulajdonképpen? Feltettem ezt a kérdést annyiszor, hogy már belefáradtam. Nem csillapodtam addig, míg ránem jövök a válaszra. Megráztam a fejem és ekkor, bevillant! Mi, nem is anyutól félünk. Legelőször úgy éreztem és azt hittem, hogy ez az oka annak a feszültségnek, ami a levegőbe van. De nem. Hanem, az egymás elvesztésének a félelme... Ott álltam a járdaszegélyen és Justint figyeltem. "Lefényképeztem" a szememmel és eltároltam az agyamban, teljes lényét.
-Hát akkor szívem. Csapjunk bele a lecsóba! - Vidámságot, de egyben félelmet is fel lehetett ismerni a hangjában. Nem feleltem, szokásomhoz hívően. Odaléptem hozzá és átöleltem. Úgy szívtam be bőre illatát, mintha örökre megakartam volna jegyezni.
-Hmm... Szeretlek Justin. - Igyekeztem minden érzelmet beleadni ebbe a mondtba. Fel voltam rá készülve, hogy mi lesz ha...?
-Én is Jenny. Mindennél jobban! - Ahj...Így még nehezebb...Ezzel, Justin még egy lapáttal rápakolt a szenvedésemre. Szívem szerint olyan hevesen csókoltam volna meg, mint még soha! De tudtam, hogy ez most nem lenne helyes, mivel csak nehezebb lenne. Egymás szemébe néztünk és épp, hogy csak érintették egymást az ajkaink. Bólintottunk és elindultunk a bejárati ajtó felé. Remegő kézzel nyomtam meg a csengőt.
-Nyitom! - Hallottuk anyu hangját, ahogy igyekszik az ajtóhoz...FOLYT.KÖV
~álmos..XD~
"Azt mondják, mikor valaki egy teljességgel lehetetlen dologgal kerül szembe, még azelőtt, hogy az agya bármilyen érzelmi reakciót mutathatna, egyszerűen lefagy."
Káprázatos, milyen tüneteket hozott bennem felszínre a félelmem! A tenyerem jéghideg volt, de mégis izzadt. A fejem görcsölt, de ugyanakkor szédültem is. Hányingerem volt, de egy kis gombócot is éreztem a torkom közepén. A gondolat, hogy a "lelkemet" elveszítem, borzasztóan fájt! Oly annyira, hogy már azt mertem vélni: késeket szurkálnak belém. Justin szorosan simult az oldalamhoz és próbálta oldani a feszültségemet. Lassan jobboldalra fordítottam a fejem...Mikor hirtelen elkapta a tekintetem, forroság öntötte el a fejemet. Lágy szeme, finoman fúródott az enyémbe és arra törekedett, hogy ismét extázisba ejtsen. Sikerült is!(mint mindig.) Bár az idő telik, a szerelmem mindig is egysíkon marad...Jobban mondva: negatív irányba sosem változik! Csak erősebb, és erősebb lesz olyannyira, hogy talán még meg is öl. Éppen csókolni készült, mikor a kocsi egy nagyot fékezett. Juss letekerte az ablakot. Ijedten rámmeredt és ekkor már tudtam, hogy megérkeztünk. Miközben Crazy Boy a csomagokat szedegette, én válaszokat kerestem...Mitől is félünk tulajdonképpen? Feltettem ezt a kérdést annyiszor, hogy már belefáradtam. Nem csillapodtam addig, míg ránem jövök a válaszra. Megráztam a fejem és ekkor, bevillant! Mi, nem is anyutól félünk. Legelőször úgy éreztem és azt hittem, hogy ez az oka annak a feszültségnek, ami a levegőbe van. De nem. Hanem, az egymás elvesztésének a félelme... Ott álltam a járdaszegélyen és Justint figyeltem. "Lefényképeztem" a szememmel és eltároltam az agyamban, teljes lényét.
-Hát akkor szívem. Csapjunk bele a lecsóba! - Vidámságot, de egyben félelmet is fel lehetett ismerni a hangjában. Nem feleltem, szokásomhoz hívően. Odaléptem hozzá és átöleltem. Úgy szívtam be bőre illatát, mintha örökre megakartam volna jegyezni.
-Hmm... Szeretlek Justin. - Igyekeztem minden érzelmet beleadni ebbe a mondtba. Fel voltam rá készülve, hogy mi lesz ha...?
-Én is Jenny. Mindennél jobban! - Ahj...Így még nehezebb...Ezzel, Justin még egy lapáttal rápakolt a szenvedésemre. Szívem szerint olyan hevesen csókoltam volna meg, mint még soha! De tudtam, hogy ez most nem lenne helyes, mivel csak nehezebb lenne. Egymás szemébe néztünk és épp, hogy csak érintették egymást az ajkaink. Bólintottunk és elindultunk a bejárati ajtó felé. Remegő kézzel nyomtam meg a csengőt.
-Nyitom! - Hallottuk anyu hangját, ahogy igyekszik az ajtóhoz...FOLYT.KÖV
~álmos..XD~
