| 58.rész "Amíg a szívem utolsót nem dobban, szeretni foglak az életemnél is jobban." Egész éjszaka forgolódtam. Talán egy órát, ha bírtam aludni, vagy talán többet. A szívem egész éjszaka dübörgött, s egy pillanatra sem lassúlt le. Felsem fogtam mennyi minden kavargott a fejemben... Több ezernyi kérdés, de egyetlen egy válasz sem volt...Nem tudom mit tegyek...Nem tudom, hogy legyen. Szívem szerint elmondanám Justinnak, de félek...Félek attól, hogy fájdalmat okozok neki. Arra ébredtem, hogy Justin a hajamat túrja. Enyhe mosoly húzodott végig az arcomon, s éreztem, hogy ajka egyre közelebb ér az enyémhez. A nyomromban, mintha tíz kicsi pillangó repkedne az örömtől. -Jó reggelt, szívem! - Köszöntött, azon a méz édes hangját. Nem mondtam viszont"Jó reggelt", csak kezemet a nyakába borítottam, s megcsókoltam. -Tudom, hogy van valami baj. - Finoman levette kezeimet nyakából, s mélyen a szemembe nézett. -Justin.Őszinte leszek veled.Megint kaptam egy hívást, és ez szó szerint most keményebb volt, - kifújtam a levegőt - és határozottabb. -Megoldjuk nyugi. - Simogatta arcom, miközben én lehajtottam fejemet. Két keze közé szorította arcom, és maga felé fordította. -Figyelj rám, Kedvenc csajszim! Minden rendben lesz, érted? - Rámmosolygott, s rám tekintett azzal a boci szemeivel.Megint, mint mindig, úgy éreztem, hogy megszűnik körülöttem a külvilág. -Szeretnék valamit mondani. - Mondta Juss, miközben én öltöztem. -Mond csak. -Hozzám jönnél feleségül, mondjuk úgy két év múlva? - Kíváncsian fürkészte arcom, várva a válaszom. -Jaj, Justin! Ilyennel nem illik poénkodni. - Zavartan néztem rá. -Nem poénkodom. Komolyan kérdeztem. Két év az nem sok idő...És én szeretlek eléggé "ahoz". -Ez mind szép, és jó, Justin.De két év alatt nagyon sok minden történhet, és változhat. -Rendben.Akkor csak mondj valamit.Igen, vagy Nem? - Odajött hozzám, s én mohon megragadtam a kezét. -Nagyon megkönnyítenéd a dolgomat, ha feleségül vennél. Az igazat megvallva, ragaszkodom hozzá. - Mind a ketten felnevettünk. -Ezt igennek veszem. - Kacsintott egyet, majd így szóltam: -Justin! Úgyanúgy poénkodtam, mint te. -Honnan veszed, hogy tiszta szívből poénkodta? - Közelebb jött, s megcsókolt.Bár ne lenne az a hívás...bár ne lenne..Ezt ismételgettem magamban, miközben az én Adoniszom csókolt.FOLYT.KÖV | |
2010. december 29., szerda
58.rész
57.rész
Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj és megbánd. Szeresd azokat, akik jók hozzád. Felejtsd el azokat, akik nem. Hidd, hogy minden valamilyen okból történik. Amikor új esély adódik két kézzel kapj érte. Ha ez gyökeresen megváltoztatja az életed ne ellenkezz. Soha senki nem mondta, hogy könnyű az élet, csak azt, hogy érdemes élni.
Justinnal viszamentünk a turné buszhoz és lefeküdtünk aludni. Ugy voltunk vele hogy ameddigra felkelünk remélhetőleg otthon leszünk. Ez be is teljesült. a Turné busz teljesen Justin házáig vitt minket.
Hazaértünk , Justin felment a szobába addig én lent ettem valamit.
Lejött hozzám .
-El se hiszem hogy milyen ügyes voltál .-mondta Crazy Boy.
-Justin, ez nem ment volna ha te nem vagy mellettem . és nem én voltam az ügyes , hanem te ! - mondtam halkan.
-Szeretlek, és nem akarlak elvesziteni SOHA ! -mondta Juss.
-Never Say Never. (soha ne mond hogy soha).Justin egyszer biztos hogy úgy összeveszünk valamin hogy én nem fogom tudni magam könnyen tultenni.- mondtam szomoruan.
-De nem lesz ilyen nyugodj meg ! -mondta , és az arcomat fogta és simogatta.
-Hátt nagyon remélem!.- erre megcsókoltam, de valaki megzavart. csöngettek.
-Apa, Anya - örültem meg a szüleimet látva.
-Mi csak egy kicsit beugrottunk hogy gratuláljunk !-mondta Anya.
-nagyon ügyesek voltatok .!!! De nem akarunk zavarni . Ugyhogy megyünk is . -mondta az én apukám.
-Köszönjük, de ha szeretnék maradhatnak nem zavarnak !- mondta Justin kedvesen, az a szép foga rendesen világitott ahogy beszélt :$
- Nem, magatokra hagyunk titeket.!- és erre kisétáltak az ajtón, beültek a kocsiba és hazamentek.
-Na miénk az egész ház! Anya elment valameik barátnőjéhez Jasonékkal.- Mondta az én Crazy Boyom, kis csalafinta mosolyal az arcán.
-Hátt justin, hogy neked ilyenkor is ez jár a fejedbe- mondtam és odajött és felvett az ölébe és egyenesen az ágyba.
Elkezdett lágyan csókolni , aztán egyre hevesebben . De erre megszolalt a telefon.
-Hálóó?-kérdeztem.
-Láttalak a koncerten. tudom holvagy. meglátod elmegyek és megöllek! jobb ha leszálsz Justinról mert ...-és letette a telefont.
A hideg végigfutott rajtam.
-Ki volt az kicsim?-kérdezte Justin értetlenül.
-Téves!-mondtam könnyes szemmel, de justin ezt nem látta mert háttal voltam neki.
-Jolvan akkor, gyere vissza mellém.-mondta elpirosodva.
-Justin , Bocsi de most ez nekem nem megy. majd holnap!
-Rendben szivem , akkor holnap ;) - és rámkaccsintott.
Tudtam hogy holnap megfogja kérdezni hogy mi volt ma velem.
-Szeretnék aludni, oltsuk le a lámpát és aludjunk.
-Jolvan, jóéjt.- és egy puszit lehelt a számra.
Én nem tudtam egész éjszaka aludni. Féltem hogy valaki akármikor akárhol megöl. És nem tehetek érte semmit.! Egész este ezen gondolkoztam. De egyszer elaludtam....(Zsuzsi írta.)
Justinnal viszamentünk a turné buszhoz és lefeküdtünk aludni. Ugy voltunk vele hogy ameddigra felkelünk remélhetőleg otthon leszünk. Ez be is teljesült. a Turné busz teljesen Justin házáig vitt minket.
Hazaértünk , Justin felment a szobába addig én lent ettem valamit.
Lejött hozzám .
-El se hiszem hogy milyen ügyes voltál .-mondta Crazy Boy.
-Justin, ez nem ment volna ha te nem vagy mellettem . és nem én voltam az ügyes , hanem te ! - mondtam halkan.
-Szeretlek, és nem akarlak elvesziteni SOHA ! -mondta Juss.
-Never Say Never. (soha ne mond hogy soha).Justin egyszer biztos hogy úgy összeveszünk valamin hogy én nem fogom tudni magam könnyen tultenni.- mondtam szomoruan.
-De nem lesz ilyen nyugodj meg ! -mondta , és az arcomat fogta és simogatta.
-Hátt nagyon remélem!.- erre megcsókoltam, de valaki megzavart. csöngettek.
-Apa, Anya - örültem meg a szüleimet látva.
-Mi csak egy kicsit beugrottunk hogy gratuláljunk !-mondta Anya.
-nagyon ügyesek voltatok .!!! De nem akarunk zavarni . Ugyhogy megyünk is . -mondta az én apukám.
-Köszönjük, de ha szeretnék maradhatnak nem zavarnak !- mondta Justin kedvesen, az a szép foga rendesen világitott ahogy beszélt :$
- Nem, magatokra hagyunk titeket.!- és erre kisétáltak az ajtón, beültek a kocsiba és hazamentek.
-Na miénk az egész ház! Anya elment valameik barátnőjéhez Jasonékkal.- Mondta az én Crazy Boyom, kis csalafinta mosolyal az arcán.
-Hátt justin, hogy neked ilyenkor is ez jár a fejedbe- mondtam és odajött és felvett az ölébe és egyenesen az ágyba.
Elkezdett lágyan csókolni , aztán egyre hevesebben . De erre megszolalt a telefon.
-Hálóó?-kérdeztem.
-Láttalak a koncerten. tudom holvagy. meglátod elmegyek és megöllek! jobb ha leszálsz Justinról mert ...-és letette a telefont.
A hideg végigfutott rajtam.
-Ki volt az kicsim?-kérdezte Justin értetlenül.
-Téves!-mondtam könnyes szemmel, de justin ezt nem látta mert háttal voltam neki.
-Jolvan akkor, gyere vissza mellém.-mondta elpirosodva.
-Justin , Bocsi de most ez nekem nem megy. majd holnap!
-Rendben szivem , akkor holnap ;) - és rámkaccsintott.
Tudtam hogy holnap megfogja kérdezni hogy mi volt ma velem.
-Szeretnék aludni, oltsuk le a lámpát és aludjunk.
-Jolvan, jóéjt.- és egy puszit lehelt a számra.
Én nem tudtam egész éjszaka aludni. Féltem hogy valaki akármikor akárhol megöl. És nem tehetek érte semmit.! Egész este ezen gondolkoztam. De egyszer elaludtam....(Zsuzsi írta.)
2010. december 27., hétfő
56.rész
| 56.rész "Ezen a földön mindenkinek megvan a maga kincse, ami rá vár. De ne felejtsd el, hogy csak az talál igazi kincset, aki a szívére hallgat." Álmomban, már a koncerten voltunk.Még ha álmodtam is, a szívem csak úgy zihált!Megrémülten néztem végig mindenegyes arcon, s arra eszméltem, hogy... -Jenny!Szívem, kelj fel!Indulunk. - Ébreszgetett Justin. -Mi? Hova indulunk? - Kómásan kérdeztem. -A fellépésre.Előbbre rakták. - Könnyedén felelte, míg én úgy éreztem, hogy darabjaimra hullok.Az egyik kezével felsegített az ágyból, másikkal a derekamat fogta.Mélyen a szemébe néztem.Semmi félelem...Hisz miért is lenne...? Neki ez a dolga.De nekem nem.Végül is, ha belegondolunk...Érte teszem.Nem magamért.Ez igazán szé dolog, és igyekszem ezt figyelembe venni.Elindultam zuhanyozni, majd felkaptam magamra farmert polóval...A fellépő ruhámat úgy is megkapom ott. -Izgulsz? - Kérdezte az én Adoniszom, miközben édes parfümöt fújt magára...De minek ez?Hiszen neki minden illatszer nélkül is kábító illata van... -Izgulok.De érted bármint. - Feleltem halkan, arcom elpirult, fejemet lehajtottam.Mire felnéztem, Justin arca volt elöttem, s arra készült, hogy újra ámulatba ejtsen.Ajka finoman az enyémhez ért, s most, én is viszonoztam.Két kezem közé fogtam arcát, s úgy csókoltam, mintha ez lenne az utolsó csókunk.De remélem, hogy nem... -Justin...Szeretlek!Bárcsak...Bárcsak ez örökké tartana, hogy mi itt és most együtt... -Örökké fog.Hidd el nekem Kedvenc csajszim. - Arcát mosolyra húzta, amitől mindig jobb emberré válok.Bólintott egyett annak jeléül, hogy indulnunk kell.Ahogy leértünk, az első dolog amit megpillantottam, egy fekete terepjáró sötétítet ablakokkal.Justin gyors iramba "váltott", és kapkodta a lábait nehogy a rajongók, vagy az újságírok észrevegyenek minket.A kocsiban már próbáltunk.Az első dalt gyakoroltuk, mikor megszólalt a telefonom.Justinnal egymásra néztünk.Mindkettönk arca rémült, s ijedt volt.A kijelzőre pillantottam...Felsóhajtottam mikor megláttam, hogy csak anyu az. -Anyu.Szia! - Meglepetten szóltam a vonal tulsó végébe. -Jaj, Szia kincsem!Csak azért hívtalak, hogy sok szerencsét kívánjak a fellépésre.Ügyes leszel!Apa, és én, majd ott leszünk az első sorban. - Hangja vidáman, s büszkén csengett. -Köszi anyu! Remélem minden rendben lesz. -ennél a mondtanál Justinra néztem.-Majd beszélünk.Szia! - Hátradöltem, mire Justin az ölembe hajotta fejét.Simogatni kezdtem baba puha bőrét... -Mindjárt megérkezünk. - Szólt a sofőr.Kifújtam a bennem feszengő levegőt.. -Oké.Kiszállás! - Mondta a sofőr, mi pedig gyorsan kipattantunk, hogy a testőrök tudjanak védeni minket.Több ezer, vagy talán millió.? Rajongó sikoltozott.Körbe néztem...Pár lány gúnyosan méregetett, s volt akinek "Jenny Justin" feliratú tábla volt a kezébe, szívekkel diszítve.Ahányszor ilyet láttam, annyiszor húztam mosolyra a számat.Justinra néztem, aki csak dobálta a haját, és integetett...Mintha nem is ő lenne...De azért mégis valahol ő...Mikor beléptünk az öltözönkbe hatalmas volt a sürgés-forgás.Egy fiatal 25 év körüli lány megfogta a kezem, és "elrángatott" a sminkeshez.Füstös szemeket, s piros ajkakat kaptam.A ruhám aranyszínű volt, és szorosan a testemhet tapatt.Magassarkút kaptam, aminek őszintén szólva nem nagyon örültem, mert így alacsonyabb leszek Justinnál.. -5 perc és kezdés! - Szólított fel mindnekit Usher.Justin előlépett, s mikor végig nézett rajtam elállt a lélekzete.Mint aki elfelejtett levegőt venni.Kisápadt! -Gyönyörű vagy. - Olvastam le a szájáról, ugyanis pár lépésnyire távol állt. -Tudjátok mivel kezdünk ugye? - Kérdezte Usher kissé feszülten. -Nyugi Ush, tudjuk. - Nyugtatta meg Crazy Boy.A lábam remegett, amit szinte észre sem vettem. -Héj!Kedvenc Csajszim. - Justin félrehúzott, s megcsókolt.Abban a pillanatban, felsem fogtam mi folyik körülöttem. -Színpadra! - Figyelmeztettek minket.Justin könnyedén kezébe fogta a mikrfont.Én meg csak bénán remegtettem a kezembe.Justin megfogta a kezem, úgy álltunk ki a színpadra.Minden rajongó sikítozott és lobálták ide-oda a "I Love Justin Bieber" feliratú táblákat.Az eslő szám a "Heartbest" volt.Ez volt a kedvencem, ugyanis arról szól, hogy mind a ketten érezzük a másik szívverését, de nem hagyjom, hogy ellopja a szívem. -Maybe it’s the way you move You got me dreaming like a fool That I can steal your heart away I can steal your heart away=(Talán most megmozdul benned valami Rólam álmodozol, te kis butus Ezért tudom ellopni a szíved Eltudom lopni a szíved) Imádtam ezt a részt...Nem csak azért, mert Justin énekli...Hanem, mert mikor megismerkedtünk pontosan ezek a dolgok játszódtak le bennem...Aztán Justin rámmosolygott, s tudtam, hogy most jön el az én időm. -No matter what it is you think I’m not the kind of girl you think And give my heart away Stop tryin’ steal my heart away=(Nem számít, amit gondolsz Nem olyan lány vagyok, amilyennek hiszel És add vissza a szívemet Ne próbáld meg ellopni!) A közönség csak úgy örjöngött.Mindneki a nevünket kiabálta, aminek mind a ketten örültünk.Másra számítottunk...A fanok virágokat és macikat dobáltak fel nekünk a színpadra.Mikor vége lett a dalnak, Justin egy nagy bejelentést tett. -Sziasztok!Köszönöm, hogy eljöttetek!Szeretek mindenkit! -erre mindenki felsikoltott-Mint látjátok, ezzel a szépséges lányal, akivel énekltem számotokra ismeretlen.Hát, most eljött az ideje annak, hogy kiderüljön az igazság.Ő, vagy is becsületes nevén Jennyfer...Ő az a lány aki ellopta a szívem.Csak ennyit szerettem volna.Gondolom tudjátok, hogy állnak a dolgok.De azért még szerettek, igaz? - Poénkodott Juss, s mikrofont a közönség felé fordította.Mivel én csak egy duetett énekletem vele, a dal után lesétáltam a színpadról.Justin folytatta a koncertjét, s elénekelt minden egyes Justin Bieber dalt.Csodálva néztem, milyen "profi".Én átöltöztem, mivel Justinra még várt a dedikálás.Ott álltam Usherel, és beszélgettünk. -Tudod, sosem láttam ilyen kiegyensúlyozotnak.Te tényleg csodákat művelsz vele. - Nevetett fel. -Ez kölcsönös. - Feleltem halkan.Usherre néztem aki kezével elköszönt, ugyanis hívták interjúra. -Szia. - Köszönt valaki a hátam mögül.A hang ismerős volt, de pontosan nem tudtam ki lehet.Lassan megfordultam.Sam volt az. -Öhm..ahm...Szia! - Megrémültem...Hogy...Hogy kerül ide?! -Csak tudod, szerettem volna letisztázni a dolgokat.Bocsánatot kérni mindenért...Remélem ugyanolyan jó barátok maradunk mint elötte. -Semmi gond...És..persze.. - Úgy láttam ideje megbékélni, hiszen jobb lesz így...Megöleltük egymást, majd Sam elköszönt. -Mit keresett itt? - Justin szólt hozzám, kissé zaklatottan. -Csak bocsánatott kért mindenért. - Mosolyogtam az én Adoniszomra, s csókot nyomtam tökéletes ajkára, -Szeretlek Csajszi! -Hm..Én meg Imádlak! - Mind a ketten elnevettük magunkat. -Gyere mostmár menjünk haza. - Még gyorsan körbenéztem a stadionba, s magam mögött hagytam az emlékeket.Minden szép volt.Minden szép!Eszembe jutott az első nap, mikor megismertem az Életemet.Megvolt áldva az az óra, az a perc.S még mindig itt van velem, fogja kezem, csókolja ajkam, mellettem van jóban rosszban.Mindennap, mikor felkelek hálát adok a sorsnak, hogy megismerhettem.Itt tartom kezét a kezemben, s szeretem minden egyes lélekzetemmel. Happy End.:) | |
2010. december 24., péntek
55.rész
"Szilaj gyönyörnek vége is szilaj,Lázában pusztul el,mint a tűz s a lőpor,Mely csókolodzva hal meg: Lásd, a méz is csömörletes, mihelyt túlontúl-édes."
Félelem! Ez az amit éreztem.Szétdarabolt belülről, s nem kegyelmezett! Olyan volt, mintha egy szörnyűságes rémálom tartott volna fogva.Csakhogy most nem álmodtam...Ez a valóság.A szín tiszta, képzelet nélküli valóság.Megfenyegettek. És, hogy mivel...? Hát pontosabban azzl, hogy: Meghalok! Ez a gondolat magával ragadott, s esze ágában sem volt, hogy elengedjen, miközben az "Életemet" igyekeztem megóvni a fájdalomtól.Nem, nem az életemet...Hanem "Őt".Őt, kiért bármint feladtam volna, akinek a hangjáért képes lennék tűzben égni.
-Jó reggelt, Kedvesem! - Vidáman üdvözölt, az én szépséges Adoniszom.Ő rá nem volt hatással a félelmem...Mint mindig, ugyanolyan szép mosolyal csábított el.
-Jó reggelt! - Kissé nyomottan, de még mindig olyan csodálással néztem rá.Gondolkodom-e érdekes dolgokon...Csak egy hívás tart félelemben...Egy hívás, mely megváltoztatta a mostani napjaimat.
-Mond csak, Justin...Sztárokat...Vagy is sztárok hozzátartozóit fenyegetik meg rajongók? - Ismételgettem magamban, hogy: "Ne feltünően, ne feltünően..." Arca döbbenten meredt rám, de még így is ellenállhatatlan volt kedves mosolygós arca.
-Hát....Tudod, megesik.Álltalában csak fenyegetőznek, de nem tesznek semmi olyat, ami kárós lenne.De, ha már itt tartunk...Mért kérded?
-Csak úgy.Kíváncsiságból... - Felkeltem nehézkesen, úgyanis a fájdalomtól, ami a lelkemet gyötörte, elzsibadtak végtagjaim.Csókot nyomtam tökéletes ajkára, majd irányt vettem a fürdőszoba felé.Épp, hogycsak 5 percet tusoltam, jöttem is ki.Magamra kaptam egy mini nadrágot, s egy fehér atlétát.Belenéztem a tükörbe.Hm...Még mindig ugyan az vagyok, aki voltam.Tehát a félelem, nem igen tett tönkre.Próbáltam egyet mosolyogni, hogy lássam a tükörképem mennyire őszinte.Hiába: teljesen úrrá lett rajtam a kétségbeesés, egészen addig, míg Justin be nem kopogtatott a fürdőbe.
-Jenny! Lemehetnénk a partra naplementekor. - Nyugodtan, s lassan ejtett ki minden egyes szót.Egy percig gondolkoztam, mielött választ adtam volna neki.
-Rendben.Jól hangzik! - Finoman elforgattam a kilincset.Meg sem lepődtem, mi várt rám, mikor kitettem a lábam a fürdőszobából.Magához "rántott" ez a gyönyörűséges félIsten.Mintha benyugtatóztak volna valamilyen gyógyszerrel...Hirtelen magamon kívűl voltam,(mint álltalában.) s átadtam magam neki.Az Ővé voltam.Senki másé.Abban a pillanatban, ahogy a karjaiban tartott, az életemet tudtam volna ott helyben neki "ajándékozni".Kezét lágyan az arcomra helyezte, s arra készült, hogy puha-finom ajkával köszöngesse az enyémet.Felvoltam rá készülve, hogy ismét extázisba esek.De nem bántam. - mosolyra húztam számat.- Addig míg extázisba tudok esni tölle, addig van minden rendben.Ahogy ajka olyan érzékien hozzám ért, azt hittem mindjárt elbőgöm magam.Oly édes, oly finom, s lágy...Hozzá hasonlót nem érztem még.
-Itt van lassan a naplemente. - Mosolyra húzta hibátlan ajkát, s emlékeztetett.
-Igen, tudom. - Motyogtam.Mikor arcom a két keze közt volt, csak csukott szemmel, kábán bírtam beszélni...Amit természetesen imádott.Egy óráig egymással voltunk elfoglalva, mikor megpillantottuk a naplementét.
-Hát nem gyönyörű? - Mutatott előre, s szemei felcsillantak.
-Hm...Szép, de nem gyönyörű...Gyönyörűnek nem a látvány az, hanem az érzés. - Feleltem könnyedén.
-Igen.Talán igazad van. - Hunyorított szemmel gondolkozott.Megfogta a kezem, s leindultunk a partra.Szinte már sötét volt, így nem nagyon tudott annyi szem ránk szegeződni.Leültünk a homokba.Justin átkarolta a derekamat, s bámultunk egymásra szüntelenül.Talán csak én érzem úgy, hogy ez a vég...Hogy talán már nem látom, s nem érzem.Az a hívás rendesen betett nekem.Visszaemlékeztem mit is hallottam akkor: "Meg fogsz halni"...Egyértelműen fenyegetés...S még is olyan súlyosnak érzem...Nem is lenne baj...Mármint...Nekem az a lényeg, hogy "Ő" éljen...De egymás nélkül fél emeberek vagyunk...
-Mostanában olyan szomorú vagy...Netán valami bánt? - Tudtam...Hm...Tudtam, hogy előbb-útóbb megkérdezi.
-Nem nincs semmi gond Justin. - Nevettem.
-De nekem bármit elmondhatsz.Tudod nagyon jól.
-Igen tudom.De még azt is, ami téged veszélybe sodorna? - Felvontam szemöldököm.
-Igen.Azt is.
-Kaptam egy hívást.Nem tudom kivolt az, de megfenyegetett...
-Mivel? - Rémülten nézett rám.
-Azzal, hogy meghalok. - S most láttam először 9 hónap alatt ilyennek...Megfagyott! Hatalmas rémület teljesedett el azon a szépséges arcán.
-Ne! Kérlek ne félj! Elég,ha én félek.
-Semmi gond.Nem...Csak meglepődtem.De, ugye csak egyszer hívott?
-Igen, csak egyszer.De semmi más nem volt.Esküszöm.
-Nyugi kedvenc csajszim...Vannak ilyenek... - Arcomra nyomott egy puszit, hogy megnyugtasson.
-De most...Rosszul érzem magam...Úgy érzem, hogy megkell csikizzelek. - Az arca finom vigyorra húzodott.Én rögtön tudtam mit akar.Szaladtam ahogy csak tudtam.Ő felpattant, s kergetett a naplementében...
-Szeretlek Jenny! - Csókolta meg kéz fejem.
-Én is Justin!
FOLYT.KÖV.
Félelem! Ez az amit éreztem.Szétdarabolt belülről, s nem kegyelmezett! Olyan volt, mintha egy szörnyűságes rémálom tartott volna fogva.Csakhogy most nem álmodtam...Ez a valóság.A szín tiszta, képzelet nélküli valóság.Megfenyegettek. És, hogy mivel...? Hát pontosabban azzl, hogy: Meghalok! Ez a gondolat magával ragadott, s esze ágában sem volt, hogy elengedjen, miközben az "Életemet" igyekeztem megóvni a fájdalomtól.Nem, nem az életemet...Hanem "Őt".Őt, kiért bármint feladtam volna, akinek a hangjáért képes lennék tűzben égni.
-Jó reggelt, Kedvesem! - Vidáman üdvözölt, az én szépséges Adoniszom.Ő rá nem volt hatással a félelmem...Mint mindig, ugyanolyan szép mosolyal csábított el.
-Jó reggelt! - Kissé nyomottan, de még mindig olyan csodálással néztem rá.Gondolkodom-e érdekes dolgokon...Csak egy hívás tart félelemben...Egy hívás, mely megváltoztatta a mostani napjaimat.
-Mond csak, Justin...Sztárokat...Vagy is sztárok hozzátartozóit fenyegetik meg rajongók? - Ismételgettem magamban, hogy: "Ne feltünően, ne feltünően..." Arca döbbenten meredt rám, de még így is ellenállhatatlan volt kedves mosolygós arca.
-Hát....Tudod, megesik.Álltalában csak fenyegetőznek, de nem tesznek semmi olyat, ami kárós lenne.De, ha már itt tartunk...Mért kérded?
-Csak úgy.Kíváncsiságból... - Felkeltem nehézkesen, úgyanis a fájdalomtól, ami a lelkemet gyötörte, elzsibadtak végtagjaim.Csókot nyomtam tökéletes ajkára, majd irányt vettem a fürdőszoba felé.Épp, hogycsak 5 percet tusoltam, jöttem is ki.Magamra kaptam egy mini nadrágot, s egy fehér atlétát.Belenéztem a tükörbe.Hm...Még mindig ugyan az vagyok, aki voltam.Tehát a félelem, nem igen tett tönkre.Próbáltam egyet mosolyogni, hogy lássam a tükörképem mennyire őszinte.Hiába: teljesen úrrá lett rajtam a kétségbeesés, egészen addig, míg Justin be nem kopogtatott a fürdőbe.
-Jenny! Lemehetnénk a partra naplementekor. - Nyugodtan, s lassan ejtett ki minden egyes szót.Egy percig gondolkoztam, mielött választ adtam volna neki.
-Rendben.Jól hangzik! - Finoman elforgattam a kilincset.Meg sem lepődtem, mi várt rám, mikor kitettem a lábam a fürdőszobából.Magához "rántott" ez a gyönyörűséges félIsten.Mintha benyugtatóztak volna valamilyen gyógyszerrel...Hirtelen magamon kívűl voltam,(mint álltalában.) s átadtam magam neki.Az Ővé voltam.Senki másé.Abban a pillanatban, ahogy a karjaiban tartott, az életemet tudtam volna ott helyben neki "ajándékozni".Kezét lágyan az arcomra helyezte, s arra készült, hogy puha-finom ajkával köszöngesse az enyémet.Felvoltam rá készülve, hogy ismét extázisba esek.De nem bántam. - mosolyra húztam számat.- Addig míg extázisba tudok esni tölle, addig van minden rendben.Ahogy ajka olyan érzékien hozzám ért, azt hittem mindjárt elbőgöm magam.Oly édes, oly finom, s lágy...Hozzá hasonlót nem érztem még.
-Itt van lassan a naplemente. - Mosolyra húzta hibátlan ajkát, s emlékeztetett.
-Igen, tudom. - Motyogtam.Mikor arcom a két keze közt volt, csak csukott szemmel, kábán bírtam beszélni...Amit természetesen imádott.Egy óráig egymással voltunk elfoglalva, mikor megpillantottuk a naplementét.
-Hát nem gyönyörű? - Mutatott előre, s szemei felcsillantak.
-Hm...Szép, de nem gyönyörű...Gyönyörűnek nem a látvány az, hanem az érzés. - Feleltem könnyedén.
-Igen.Talán igazad van. - Hunyorított szemmel gondolkozott.Megfogta a kezem, s leindultunk a partra.Szinte már sötét volt, így nem nagyon tudott annyi szem ránk szegeződni.Leültünk a homokba.Justin átkarolta a derekamat, s bámultunk egymásra szüntelenül.Talán csak én érzem úgy, hogy ez a vég...Hogy talán már nem látom, s nem érzem.Az a hívás rendesen betett nekem.Visszaemlékeztem mit is hallottam akkor: "Meg fogsz halni"...Egyértelműen fenyegetés...S még is olyan súlyosnak érzem...Nem is lenne baj...Mármint...Nekem az a lényeg, hogy "Ő" éljen...De egymás nélkül fél emeberek vagyunk...
-Mostanában olyan szomorú vagy...Netán valami bánt? - Tudtam...Hm...Tudtam, hogy előbb-útóbb megkérdezi.
-Nem nincs semmi gond Justin. - Nevettem.
-De nekem bármit elmondhatsz.Tudod nagyon jól.
-Igen tudom.De még azt is, ami téged veszélybe sodorna? - Felvontam szemöldököm.
-Igen.Azt is.
-Kaptam egy hívást.Nem tudom kivolt az, de megfenyegetett...
-Mivel? - Rémülten nézett rám.
-Azzal, hogy meghalok. - S most láttam először 9 hónap alatt ilyennek...Megfagyott! Hatalmas rémület teljesedett el azon a szépséges arcán.
-Ne! Kérlek ne félj! Elég,ha én félek.
-Semmi gond.Nem...Csak meglepődtem.De, ugye csak egyszer hívott?
-Igen, csak egyszer.De semmi más nem volt.Esküszöm.
-Nyugi kedvenc csajszim...Vannak ilyenek... - Arcomra nyomott egy puszit, hogy megnyugtasson.
-De most...Rosszul érzem magam...Úgy érzem, hogy megkell csikizzelek. - Az arca finom vigyorra húzodott.Én rögtön tudtam mit akar.Szaladtam ahogy csak tudtam.Ő felpattant, s kergetett a naplementében...
-Szeretlek Jenny! - Csókolta meg kéz fejem.
-Én is Justin!
FOLYT.KÖV.
2010. december 23., csütörtök
54.rész
"Szeretem!S , ez el nem múló érzés"
Majd kinyomta a telefont a számomra ismeretlen személy...Nem tudtam mit tegyek, vagy, hogy mit mondjak.Erről Justinnak nem szabad tudnia...Igen, erről nem.Ez, csak mindent összerombolna.Majd megoldom...Csak, még azt nem tudom hogyan...?
-Itt is vagyok szívem. - Vigyorogva jött kis Juss a fürdőből, tárt karokkal.Igyekeztem arcomat fegyelmezni, hogy ne látszodjon rajta az ijedtség.
-Ahm... - Átkaroltam, s rá feküdtem.Úgy csináltam mindent, mint elötte: Nyugodtan, s szerelmesen...
-Olyan szép vagy... - Mondta, s arcomat simogatta.Természetesen nem hittem neki.
-Hazudsz!Ezek...Ezek csak szavak Justin. - Mondtam, s ujjaimat forgattam mellkasán.
-Nem...Nem hazudok!Neked soha! - Válaszom csak egy csók volt.
-Justin Bieber! - Szólítottam fel, teljes nevén.
-Igen? - Kikerekedett szemekkel figyelt, várta mit mondok.
-Szeretlek!Nagyon-nagyon szeretlek!De...Tudod, az igaz szerelem útjai mindig rögösek.
-Ezt meg mire érted? - Felpattant az ágyból, s várta mit válaszolok.
-Semmire.Csak mondom.Gyere vissza mellém. - Mosolyogva mondtam, de szívem mélyén sírni tudtam volna.Tette amit kértem, s visszafeküdt mellém "Ő", akiért az életemet is feltudnám adni.Nem tudtam, hogy ez a hívás a végét, vagy a kezdetét jelenti valaminek...?Justin tudta, hogy valami baj van.Ismertem annyira már, hogy nem most fogja megkérdezni, hanem holnap.Vagy...talán sosem...Jobboldalamra fordultam az erkély felé, ahol kiláttam az ablakon...Farkas szemet néztem a holdal, s a szívem beleremegett "abba" a gondolatba...Az Adoniszomra néztem, aki szintén a holdat bámulta.Átölelt, megszorította kezemet, s meredten néztünk a holdra.Egy valamit, mind a ketten tudtunk:Az élet megtanított minket arra, hogy a szerelem nem abból áll, hogy egymást bámuljuk,
hanem hogy mindketten ugyanabba az irányba nézünk.FOLYT.KÖV
Majd kinyomta a telefont a számomra ismeretlen személy...Nem tudtam mit tegyek, vagy, hogy mit mondjak.Erről Justinnak nem szabad tudnia...Igen, erről nem.Ez, csak mindent összerombolna.Majd megoldom...Csak, még azt nem tudom hogyan...?
-Itt is vagyok szívem. - Vigyorogva jött kis Juss a fürdőből, tárt karokkal.Igyekeztem arcomat fegyelmezni, hogy ne látszodjon rajta az ijedtség.
-Ahm... - Átkaroltam, s rá feküdtem.Úgy csináltam mindent, mint elötte: Nyugodtan, s szerelmesen...
-Olyan szép vagy... - Mondta, s arcomat simogatta.Természetesen nem hittem neki.
-Hazudsz!Ezek...Ezek csak szavak Justin. - Mondtam, s ujjaimat forgattam mellkasán.
-Nem...Nem hazudok!Neked soha! - Válaszom csak egy csók volt.
-Justin Bieber! - Szólítottam fel, teljes nevén.
-Igen? - Kikerekedett szemekkel figyelt, várta mit mondok.
-Szeretlek!Nagyon-nagyon szeretlek!De...Tudod, az igaz szerelem útjai mindig rögösek.
-Ezt meg mire érted? - Felpattant az ágyból, s várta mit válaszolok.
-Semmire.Csak mondom.Gyere vissza mellém. - Mosolyogva mondtam, de szívem mélyén sírni tudtam volna.Tette amit kértem, s visszafeküdt mellém "Ő", akiért az életemet is feltudnám adni.Nem tudtam, hogy ez a hívás a végét, vagy a kezdetét jelenti valaminek...?Justin tudta, hogy valami baj van.Ismertem annyira már, hogy nem most fogja megkérdezni, hanem holnap.Vagy...talán sosem...Jobboldalamra fordultam az erkély felé, ahol kiláttam az ablakon...Farkas szemet néztem a holdal, s a szívem beleremegett "abba" a gondolatba...Az Adoniszomra néztem, aki szintén a holdat bámulta.Átölelt, megszorította kezemet, s meredten néztünk a holdra.Egy valamit, mind a ketten tudtunk:Az élet megtanított minket arra, hogy a szerelem nem abból áll, hogy egymást bámuljuk,
hanem hogy mindketten ugyanabba az irányba nézünk.FOLYT.KÖV
2010. december 21., kedd
53.rész
53.rész
"A szív oly lassan mozog, mint egy gyalogjáró, az érzékek pedig olyan gyorsan, mint egy repülőgép."
Justin megfogta a kezem, és "felrángatott" a színpadra. Tulajdonképpen, felsem fogtam, hogy mi folyik körülöttem. Csak hagyatm, hogy az én Adoniszom irányítson.
-Munkához emeberek! - Szólított fel mindnekit Usher.Ránéztem Justinra, aki rögtön elkapta a tekintetem.Ott álltam tölle pár lépésnyire, s szorongattam a mikrofont a kezemben.
-Menni fog Édes! - Súgta oda halkan, s méz édes hangja zene volt füleimnek.Juss a bal kezét felemelte, és kialudtak a reflektorfények.Csak egy világított...Egy, ami az Ő arcára vetette fényét.Minden sötét volt.Csendet, és feszültséget érzékeltem a levegőben.De egy valami elterelte az izgalmamat...Ki más...? Hát "Ő"!A gyönyörűséges szobor szerű arca.Mielött még extázisba tudtam volna esni a gyönyörtől, megszólalt a zene.Ahogy felkaptam rá fejem, lepergett elöttem az a pár sor amit én kaptam.Nem törödtem azzal, hogy Juss mit énekel.Csak arra figyeltem, hogy betudjak a refrénbe kapcsolódni.
-Most! - Szólt oda nekem Justin két sor közt.Én rögtön észbe kaptam, s már énekeltem is.
-I can feel your heartbeat … x2
He said to me
I can feel your heartbeat
Running thorugh me
Feel your heartbeat
She said
I can feel your heartbeat
She said to me
I can feel your heartbeat
She said to me
I can feel your heartbeat
She said to me
I can feel your heartbeat
Running through me
Heartbeat
Feel your heartbeat
Ahogy hallottam, hogy szól a hangom, elégedett voltam.Tiszta, és szépen csengő...Justin rám kacsintott, s arcán felfedeztem, amolyan "büszke" mosolyt...Usher egy pillanatra megállította a zenét.A szívem olyan hangosan lüktetett, hogy féltem nehogy a mentőt keljen kihívni.
-Az utolsó részt...Azt már úgy énekeljétek, hogy egymás kezét fogjátok.Figyeljetek arra is, hogy szépen szóljon.Na, gyerünk! - A zene ismét megszólalt, mostmár az utolsó résztől.Közelebb léptem az "Életemhez", s megragadtam a kezét.Ámélkodva néztem szépséges arcát, s hallgattam méz édes hangját.Soha-soha ilyen szépten nem láttam, nem hallottam.Az utolsó rész következett...Justin magához szorított, mélyen a szemembe nézett, s újra a "csapdájába" kerültem.
-Stop stealing my heart away … x3
Your heartbeat.. - Befejeztük a dalt.Minden reflektor kigyulladt.Szorosan fogtam Justin kezét, amjd óvatosan Usher, és a többiek felé fordítottam a fejem.Az arcok táltott szájjal bámultak.A szemeim kimeredtek az ijedtségtől.Félve vártam mi lesz a reakciójuk.Justinra néztem, aki mosolygott.Majd, arra kaptam fel a fejem, hogy mindenki tapsol, és fütyül.
-Ez az! Remek munka! Wow, mekkora show lesz! - Mondta Usher, és örömében táncolni kezdett.Én meg csak nevettem, s Justin figyeltem.
-Rendben, köszönjük.Mi most haza megyünk...Kicsit kimerített minket a mai nap.Köszönöm mindnekinek!Sziasztok! - Köszönt el mindenkitől Justin.Én a meglepetségtől szóhoz sem tudtam jutni!Ott botladoztam Juss háta mögött.Kisétáltunk a fekete Range Rover elé, ami már ott várt minket.Mielött még kinyithattam volna az ajtót, Justin neki lökött a kocsinak, s megcsókolt.Olyan vadul, hogy azon még jó magam is meglepődtem.De nem bántam.Körékulcsoltam karomat, s átadtam magam neki.
-Szeretlek Kedvenc csajszim. - Szenvedélyesen mondta, megsimogatta az arcom, majd beültünk a kocsiba.Útközben még "nyávotam" a fáradtságtól.Mire hazaértünk este 9 óra volt.
-Elmegyek zuhanyozni. - Mondta Crazy Boy, s célba vette a fürdőszobát.Én addig levettem az ékszereket stb...Örömmel, s szeretettel gondoltam vissza a mai napra.Aztán hirtelen megijedtem.A telefonom váratlanul csörögni kezdett.
-Háló? - Szóltam bele a vonal tulsó végébe.
-Meg fogsz halni. - Súgta egy hang nyugodtan.A szívem oly gyorsan vert, hogy azt hittem szörnyethalok.A vérem megfagyott az ereimbe...FOLYT.KÖV
"A szív oly lassan mozog, mint egy gyalogjáró, az érzékek pedig olyan gyorsan, mint egy repülőgép."
Justin megfogta a kezem, és "felrángatott" a színpadra. Tulajdonképpen, felsem fogtam, hogy mi folyik körülöttem. Csak hagyatm, hogy az én Adoniszom irányítson.
-Munkához emeberek! - Szólított fel mindnekit Usher.Ránéztem Justinra, aki rögtön elkapta a tekintetem.Ott álltam tölle pár lépésnyire, s szorongattam a mikrofont a kezemben.
-Menni fog Édes! - Súgta oda halkan, s méz édes hangja zene volt füleimnek.Juss a bal kezét felemelte, és kialudtak a reflektorfények.Csak egy világított...Egy, ami az Ő arcára vetette fényét.Minden sötét volt.Csendet, és feszültséget érzékeltem a levegőben.De egy valami elterelte az izgalmamat...Ki más...? Hát "Ő"!A gyönyörűséges szobor szerű arca.Mielött még extázisba tudtam volna esni a gyönyörtől, megszólalt a zene.Ahogy felkaptam rá fejem, lepergett elöttem az a pár sor amit én kaptam.Nem törödtem azzal, hogy Juss mit énekel.Csak arra figyeltem, hogy betudjak a refrénbe kapcsolódni.
-Most! - Szólt oda nekem Justin két sor közt.Én rögtön észbe kaptam, s már énekeltem is.
-I can feel your heartbeat … x2
He said to me
I can feel your heartbeat
Running thorugh me
Feel your heartbeat
She said
I can feel your heartbeat
She said to me
I can feel your heartbeat
She said to me
I can feel your heartbeat
She said to me
I can feel your heartbeat
Running through me
Heartbeat
Feel your heartbeat
Ahogy hallottam, hogy szól a hangom, elégedett voltam.Tiszta, és szépen csengő...Justin rám kacsintott, s arcán felfedeztem, amolyan "büszke" mosolyt...Usher egy pillanatra megállította a zenét.A szívem olyan hangosan lüktetett, hogy féltem nehogy a mentőt keljen kihívni.
-Az utolsó részt...Azt már úgy énekeljétek, hogy egymás kezét fogjátok.Figyeljetek arra is, hogy szépen szóljon.Na, gyerünk! - A zene ismét megszólalt, mostmár az utolsó résztől.Közelebb léptem az "Életemhez", s megragadtam a kezét.Ámélkodva néztem szépséges arcát, s hallgattam méz édes hangját.Soha-soha ilyen szépten nem láttam, nem hallottam.Az utolsó rész következett...Justin magához szorított, mélyen a szemembe nézett, s újra a "csapdájába" kerültem.
-Stop stealing my heart away … x3
Your heartbeat.. - Befejeztük a dalt.Minden reflektor kigyulladt.Szorosan fogtam Justin kezét, amjd óvatosan Usher, és a többiek felé fordítottam a fejem.Az arcok táltott szájjal bámultak.A szemeim kimeredtek az ijedtségtől.Félve vártam mi lesz a reakciójuk.Justinra néztem, aki mosolygott.Majd, arra kaptam fel a fejem, hogy mindenki tapsol, és fütyül.
-Ez az! Remek munka! Wow, mekkora show lesz! - Mondta Usher, és örömében táncolni kezdett.Én meg csak nevettem, s Justin figyeltem.
-Rendben, köszönjük.Mi most haza megyünk...Kicsit kimerített minket a mai nap.Köszönöm mindnekinek!Sziasztok! - Köszönt el mindenkitől Justin.Én a meglepetségtől szóhoz sem tudtam jutni!Ott botladoztam Juss háta mögött.Kisétáltunk a fekete Range Rover elé, ami már ott várt minket.Mielött még kinyithattam volna az ajtót, Justin neki lökött a kocsinak, s megcsókolt.Olyan vadul, hogy azon még jó magam is meglepődtem.De nem bántam.Körékulcsoltam karomat, s átadtam magam neki.
-Szeretlek Kedvenc csajszim. - Szenvedélyesen mondta, megsimogatta az arcom, majd beültünk a kocsiba.Útközben még "nyávotam" a fáradtságtól.Mire hazaértünk este 9 óra volt.
-Elmegyek zuhanyozni. - Mondta Crazy Boy, s célba vette a fürdőszobát.Én addig levettem az ékszereket stb...Örömmel, s szeretettel gondoltam vissza a mai napra.Aztán hirtelen megijedtem.A telefonom váratlanul csörögni kezdett.
-Háló? - Szóltam bele a vonal tulsó végébe.
-Meg fogsz halni. - Súgta egy hang nyugodtan.A szívem oly gyorsan vert, hogy azt hittem szörnyethalok.A vérem megfagyott az ereimbe...FOLYT.KÖV
2010. december 18., szombat
52.rész
"Életünket nem a lélegzetvételeink száma határozza meg,hanem azok a pillanatok, amikor eláll a lélegzetünk"
-Jenny! - Hallottam, hogy Justin ébreszget.
-Igen?Mi az? - Álmos hangon kérdeztem.Kissé ideges voltam, mert nem valami nagyon aludtam ki magam.Az éjszaka sokat gondolkoztam...
-Kicsim kelned kel.Próba! - Amint ezt meghallottam, mint a nyúl, akit éppen kergetnek, ugrottam ki az ágyból.Mikor láttam, hogy Juss a haját fésüli akkor esett le, hogy ma van a próba!A fellépés elötti lehetőségem, hogy leégjek...
-Nekem ez nem megy! - Becsaptam magam mögött az ajtót, és berohantam a fürdőbe.Neki döltem az ajótnak, hogy Juss még véletlen se tudjon benyitni.
-Jenny...Ne csináld ezt, kérlek...Menni fog!Hidd el nekem...Nincs mitől félned, hiszen már egy próba meg is volt. - Éreztem,{Persze,hogy éreztem..Mindent érzek amit ő!} hogy azon töri magát: Minnél hamarabb megnyugtasson.De hiába...A félelem ami bennem mocorgott, szép lassan széttépett.A képek amik felvillantak a lehetséges történésekről, olyanok voltak, mint a számomra legrémisztőbb horror film.
-Justin...Te ezt nem értheted!Te szinte mindig ezt csinálod...De nekem ez az első!Félek...Nagyon félek, hogy...Attól...Nem akarom tönkre tenni a kariered.
-Jenny.Azonnal gyere ki! - A hangja ideges volt.Érzékeltem mennyire dühös rám, amitől a szívem majd megszakadt.Lassan elfordítottam a kilincst...Amint kitettem az egyik lábam, rögtön magához ránott, és átölelt.
-Soha ne mondj ilyet!És nem kell félned, mert gyönyörű vagy, és gyönyörűen is énekelsz. - Szorítottam amilyen erősen csak tudtam.Az "Ő" karjaiban biztonságban éreztem magam, s mertem vélni, hogy minden rendben lesz...Egy csókot nyomtam Carzy Boy akjára, és elmentem öltözni.A szívem oly sebesen lüktetett, hogy azt hittem ott esik ki helyben a földre.De nem.Csak kapkodtam össze-vissza...Egy fekete-fehér kockás inget vettem fel, kék szagatott farmerral, s egy citromsárga Converse tornacipővel.A hajam kivasaltam, s egy kis sminket vittem fel az arcomra.A karomra tettem a kistáskámat.
-Indulhatunk. - Szóltam Jussnak.Reménykedtem, hogy a hangom nem remeg.Az arcát fürkésztem, de semmi jelét nem láttam gyanakvásnak.Mielött beültünk volna a kocsiba megcsókolt.Jól eset, de a félelmem nem múlt el.Minnél inkább közeledtünk a helyszínhez, annál inkább féltem.
-Itt is vagyunk.Kedvenc Csajszim, nem kell félned.Míg melletted vagyok, és fogom a két kezed minden a legnagyobb rendben. - Megcsókolt szenvedélyesen, s újra megszűnt számomra létezni a külvilág.Justin a kezébe vette fekete Iphone-ját, és Ushert hívta.
-Háló, igen.Itt vagyunk. - Letette a telefont, s mutató ujjával előre mutatott.Usher tartott felénk, hogy bekisérjen minket a stadionba.Épp, hogy beléptünk minden szem ránk szegeződött.A szakk emberek, és a közeli barátok mind engem méregettek."Mosolyogj!Az mindnekit összezavar."Ismételgettem magamban.Kényszerítettem arcizmaimat, hogy mosolyogjanak.Szerencsére sikerült.Mosolyomra a reakciójuk az volt, hogy efordultak, és folytaták munkájukat.Justinra néztem, aki rámmosolygott, és a kezemet szorította.
-Rendben emebrek!Munkához!5,6,7 és... - A szívem sebesen vert, a vérem kiszökni próbált ereimből.A kezembe nyomtak egy mikrofont és...FOLYT.KÖV
-Jenny! - Hallottam, hogy Justin ébreszget.
-Igen?Mi az? - Álmos hangon kérdeztem.Kissé ideges voltam, mert nem valami nagyon aludtam ki magam.Az éjszaka sokat gondolkoztam...
-Kicsim kelned kel.Próba! - Amint ezt meghallottam, mint a nyúl, akit éppen kergetnek, ugrottam ki az ágyból.Mikor láttam, hogy Juss a haját fésüli akkor esett le, hogy ma van a próba!A fellépés elötti lehetőségem, hogy leégjek...
-Nekem ez nem megy! - Becsaptam magam mögött az ajtót, és berohantam a fürdőbe.Neki döltem az ajótnak, hogy Juss még véletlen se tudjon benyitni.
-Jenny...Ne csináld ezt, kérlek...Menni fog!Hidd el nekem...Nincs mitől félned, hiszen már egy próba meg is volt. - Éreztem,{Persze,hogy éreztem..Mindent érzek amit ő!} hogy azon töri magát: Minnél hamarabb megnyugtasson.De hiába...A félelem ami bennem mocorgott, szép lassan széttépett.A képek amik felvillantak a lehetséges történésekről, olyanok voltak, mint a számomra legrémisztőbb horror film.
-Justin...Te ezt nem értheted!Te szinte mindig ezt csinálod...De nekem ez az első!Félek...Nagyon félek, hogy...Attól...Nem akarom tönkre tenni a kariered.
-Jenny.Azonnal gyere ki! - A hangja ideges volt.Érzékeltem mennyire dühös rám, amitől a szívem majd megszakadt.Lassan elfordítottam a kilincst...Amint kitettem az egyik lábam, rögtön magához ránott, és átölelt.
-Soha ne mondj ilyet!És nem kell félned, mert gyönyörű vagy, és gyönyörűen is énekelsz. - Szorítottam amilyen erősen csak tudtam.Az "Ő" karjaiban biztonságban éreztem magam, s mertem vélni, hogy minden rendben lesz...Egy csókot nyomtam Carzy Boy akjára, és elmentem öltözni.A szívem oly sebesen lüktetett, hogy azt hittem ott esik ki helyben a földre.De nem.Csak kapkodtam össze-vissza...Egy fekete-fehér kockás inget vettem fel, kék szagatott farmerral, s egy citromsárga Converse tornacipővel.A hajam kivasaltam, s egy kis sminket vittem fel az arcomra.A karomra tettem a kistáskámat.
-Indulhatunk. - Szóltam Jussnak.Reménykedtem, hogy a hangom nem remeg.Az arcát fürkésztem, de semmi jelét nem láttam gyanakvásnak.Mielött beültünk volna a kocsiba megcsókolt.Jól eset, de a félelmem nem múlt el.Minnél inkább közeledtünk a helyszínhez, annál inkább féltem.
-Itt is vagyunk.Kedvenc Csajszim, nem kell félned.Míg melletted vagyok, és fogom a két kezed minden a legnagyobb rendben. - Megcsókolt szenvedélyesen, s újra megszűnt számomra létezni a külvilág.Justin a kezébe vette fekete Iphone-ját, és Ushert hívta.
-Háló, igen.Itt vagyunk. - Letette a telefont, s mutató ujjával előre mutatott.Usher tartott felénk, hogy bekisérjen minket a stadionba.Épp, hogy beléptünk minden szem ránk szegeződött.A szakk emberek, és a közeli barátok mind engem méregettek."Mosolyogj!Az mindnekit összezavar."Ismételgettem magamban.Kényszerítettem arcizmaimat, hogy mosolyogjanak.Szerencsére sikerült.Mosolyomra a reakciójuk az volt, hogy efordultak, és folytaták munkájukat.Justinra néztem, aki rámmosolygott, és a kezemet szorította.
-Rendben emebrek!Munkához!5,6,7 és... - A szívem sebesen vert, a vérem kiszökni próbált ereimből.A kezembe nyomtak egy mikrofont és...FOLYT.KÖV
2010. december 16., csütörtök
51.rész
"Boldognak lenni nem azt jelenti hogy minden tökéletes... a keserű nélkül az édes sem olyan édes... és én ismerem a keserűt!"
-Szeretlek! - Lágy hangon mondta.
-Én is. - Halkan feleltem...Mindenegyes pillanatot kiakartam használni "Vele".Átérezni a szerelmünket, s minden egyes érintésétől extázisba esni.Ott feküdtünk egymás mellett a fekete bőr kanapén...Nagy levegőt vettem, s megpróbáltam nem gondolkozni Samen.
-Mit fogunk csinálni? - Vontam fel az egyik szemöldököm, s igyekeztem "jelezni" neki.
-Van egy-két ötletem. - Szájába harapott, és rámfeküdt.Most nem fogtam vissza magam.Lekaptam róla a polót, s magamhoz szorítottam.Ő, persze nem ellenkezett.Ugyan azt tette amit én.Vadul végig csókolgatott, nyakamtól a hasamig...Amitől zsibadni kezdett a testem, s az ájulás szélén álltam.Szerelem elsõ fázisa,hogy kívánunk,vágyódunk,remegünk az iránt aki a párunk...ez egy idõ utánn megszokássá válik,esetleg áttalakul utálattá....,de én szeretnék mindig az elsõ fázisban mardni és imadni az örökké valóságig.Ahogy meztelen teste az enyémhez ért, felforrt a vérrem!Magamon kívűl voltam, s nem létezett számomra a valóság, csak "Ő" és én.
-Ahw... - Ilyenkor...Álltalában nevetek.Mint most is.
-Justiin.Ah... - Csak kacagni tudtam "nyögésein"...De hiszen, fiú...Miután már "kibuliztuk" magunkat, komolyabb témákra váltottunk.
-Mond csak...Mi lesz most tulajdonképpen? - Reménykedve néztem rá, hátha tud választ adni kérdésemre.
-Hát...Próbálunk egyet, és fellépés.Ne agódj kedvenc csajszim!Ha, mellettem vagy, semmi bajod nem eshet!És ne foglalkozz a rajongók véleményével.Mindenki imádni fog. - Mosolygott rám, s boci szemei megbabonáztak.
-De...Mi van, ha mondjuk...Nem találnak szépnek...? - Dacosan szegeztem le fejem.
-Mi van?Ilyen eszedbe se jusson!Gyönyörű vagy! - Csókot nyomott ajkamra, majd simogatta arcom...Ujjaival végig ment az orromtól az álamig.
-Feküdjünk le. - Mosolygott rám.
-De hiszen az előbb... - Nevettem fel.
-Nem, nem úgy kedvesem.Majd úgy is! - harapott ajkába. - De most úgy értem, aludjunk.Mellé bújtam, fejem a mellkasára tettem, s átengedtem magam a testének.Éjjel egy órakkor felkeltem...Kissé szokatlan volt egy turné buszon aludni...Kinyiottam az ablakot, s halkan így szóltam:
-Azért vagyunk emberek, mert a csillagokat bámuljuk, vagy azért bámuljuk a csillagokat, mert emberek vagyunk? Értelmetlen kérdés. Vajon a csillagok visszanéznek ránk?...FOLYT.KÖV
Gondolat:"Vajon Jennynek Justin az igazi, vagy Sam?És talán nem is igaz szerelem ez...?A következő részben kiderül"
-Szeretlek! - Lágy hangon mondta.
-Én is. - Halkan feleltem...Mindenegyes pillanatot kiakartam használni "Vele".Átérezni a szerelmünket, s minden egyes érintésétől extázisba esni.Ott feküdtünk egymás mellett a fekete bőr kanapén...Nagy levegőt vettem, s megpróbáltam nem gondolkozni Samen.
-Mit fogunk csinálni? - Vontam fel az egyik szemöldököm, s igyekeztem "jelezni" neki.
-Van egy-két ötletem. - Szájába harapott, és rámfeküdt.Most nem fogtam vissza magam.Lekaptam róla a polót, s magamhoz szorítottam.Ő, persze nem ellenkezett.Ugyan azt tette amit én.Vadul végig csókolgatott, nyakamtól a hasamig...Amitől zsibadni kezdett a testem, s az ájulás szélén álltam.Szerelem elsõ fázisa,hogy kívánunk,vágyódunk,remegünk az iránt aki a párunk...ez egy idõ utánn megszokássá válik,esetleg áttalakul utálattá....,de én szeretnék mindig az elsõ fázisban mardni és imadni az örökké valóságig.Ahogy meztelen teste az enyémhez ért, felforrt a vérrem!Magamon kívűl voltam, s nem létezett számomra a valóság, csak "Ő" és én.
-Ahw... - Ilyenkor...Álltalában nevetek.Mint most is.
-Justiin.Ah... - Csak kacagni tudtam "nyögésein"...De hiszen, fiú...Miután már "kibuliztuk" magunkat, komolyabb témákra váltottunk.
-Mond csak...Mi lesz most tulajdonképpen? - Reménykedve néztem rá, hátha tud választ adni kérdésemre.
-Hát...Próbálunk egyet, és fellépés.Ne agódj kedvenc csajszim!Ha, mellettem vagy, semmi bajod nem eshet!És ne foglalkozz a rajongók véleményével.Mindenki imádni fog. - Mosolygott rám, s boci szemei megbabonáztak.
-De...Mi van, ha mondjuk...Nem találnak szépnek...? - Dacosan szegeztem le fejem.
-Mi van?Ilyen eszedbe se jusson!Gyönyörű vagy! - Csókot nyomott ajkamra, majd simogatta arcom...Ujjaival végig ment az orromtól az álamig.
-Feküdjünk le. - Mosolygott rám.
-De hiszen az előbb... - Nevettem fel.
-Nem, nem úgy kedvesem.Majd úgy is! - harapott ajkába. - De most úgy értem, aludjunk.Mellé bújtam, fejem a mellkasára tettem, s átengedtem magam a testének.Éjjel egy órakkor felkeltem...Kissé szokatlan volt egy turné buszon aludni...Kinyiottam az ablakot, s halkan így szóltam:
-Azért vagyunk emberek, mert a csillagokat bámuljuk, vagy azért bámuljuk a csillagokat, mert emberek vagyunk? Értelmetlen kérdés. Vajon a csillagok visszanéznek ránk?...FOLYT.KÖV
Gondolat:"Vajon Jennynek Justin az igazi, vagy Sam?És talán nem is igaz szerelem ez...?A következő részben kiderül"
2010. december 15., szerda
50.rész
50.rész
A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.
-Jenny!Minden rendben, szívem?.-Rázott a kezemnél fogva.Felsem fogtam mi történtik körülöttem, és azt sem, hogy az imént Sam csapta rám a kagylót.
-Igen.Persze.Pakoljunk!.-Átkaroltam a nyakát, és szenvedélyesen csókoltam.Elgondolkoztam...Justin a mindenem!És nem akarom, hogy a "Sam incidens"maitt tönkre menjen a turnén töltött eggyütt létünk.
-Justin,mondanom kell neked valamit...-pirultam el, és a lábamat bámultam.
-Mit akarsz böjbi?
-Meg akarlak dugni téged,édes!Most,most perverz kedvemben vagyok!És látom,hogy te is-néztem ODA.
-És honnan veszed?-lepődött meg Juss.
-Onnan hogy feláll.<---(By:Kamcsika.<3XD)
-Majd a turnén.-kacsinott egyet, majd megcsókolt.Elégedett mosoly jelent meg az arcomon.Átöleltem, majd mentem a ruháimért.Egy óra alatt be is pakoltunk.
-Igen?.-szólt bele Crazy Boy a telefonba.-Rendben.Oké.Szia.
-Ki volt az?.-kíváncsian kérdeztem, és fürkéztem arckifejezéseit.
-Csak Usher.Mondta, hogy a turné buszt küldik eléntk.-mosolygott.Fél órát vártunk, aztán...
-Woow!.-Szólalt fel Justin, és én,ragyogott szemünk, mikor megláttuk, hogy elénk hajt egy lila "Bieber Fever" felíratú busz.
-Pattanj!.-ütött rá Juss a fenekemre, és lépett fel a busz lépcsőjére.Én utána mentem, óvatosan fel ne essek.Körülnéztem, és...Elállt a lélekzetem!Minden fekete-fehér bőr, lila párnák, és gyönyörű fények.Justin leült a sok közül az egyik fehér bőr kanapéra.
-Ahw.-Justin mikor "ledobta" magát a kanapéra az ölébe rántott.
-Imádom az illatod!.-Súgta a fülembe, miközben a nyakamat szagolgatta.
-Félek...-Csak ennyit feleltem.Hiszen, bármennyire is szép, meg jó, hogy együtt vagyunk énekelni fogok több millió lánynak akik szívesen lennének a helyembe.
-…Van úgy , hogy megfeszülve erőlködsz…
Úgy kell énekelned, hogy ne érdekeljen, kapsz-e érte pénzt,
Úgy kell szeretned, mintha sosem bántanának,
Úgy kell táncolnod, mintha senki sem figyelne,
Szívedből kell jönnie, ha azt akarod, hogy jó legyen.-Mondta az én Adoniszom, és puha ajka az enyémhez ért.
-Köszönöm.-Mondtam, majd arcon csókoltam.
-Na és most eljött az én időm.-Szemei felcsillantak, s édes illata úgy áradt belőle, mintha azt akarná, rögtön ájuljak el.
-Te jelented számomra a levegőt, s egyben a fulladást is...-mellkasára dönöttem fejem, s kezét puszilgattam.Szívemben a fájdalom, úgy kelt létre, hogy majd belehaltam...FOLYT.KÖV
A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.
-Jenny!Minden rendben, szívem?.-Rázott a kezemnél fogva.Felsem fogtam mi történtik körülöttem, és azt sem, hogy az imént Sam csapta rám a kagylót.
-Igen.Persze.Pakoljunk!.-Átkaroltam a nyakát, és szenvedélyesen csókoltam.Elgondolkoztam...Justin a mindenem!És nem akarom, hogy a "Sam incidens"maitt tönkre menjen a turnén töltött eggyütt létünk.
-Justin,mondanom kell neked valamit...-pirultam el, és a lábamat bámultam.
-Mit akarsz böjbi?
-Meg akarlak dugni téged,édes!Most,most perverz kedvemben vagyok!És látom,hogy te is-néztem ODA.
-És honnan veszed?-lepődött meg Juss.
-Onnan hogy feláll.<---(By:Kamcsika.<3XD)
-Majd a turnén.-kacsinott egyet, majd megcsókolt.Elégedett mosoly jelent meg az arcomon.Átöleltem, majd mentem a ruháimért.Egy óra alatt be is pakoltunk.
-Igen?.-szólt bele Crazy Boy a telefonba.-Rendben.Oké.Szia.
-Ki volt az?.-kíváncsian kérdeztem, és fürkéztem arckifejezéseit.
-Csak Usher.Mondta, hogy a turné buszt küldik eléntk.-mosolygott.Fél órát vártunk, aztán...
-Woow!.-Szólalt fel Justin, és én,ragyogott szemünk, mikor megláttuk, hogy elénk hajt egy lila "Bieber Fever" felíratú busz.
-Pattanj!.-ütött rá Juss a fenekemre, és lépett fel a busz lépcsőjére.Én utána mentem, óvatosan fel ne essek.Körülnéztem, és...Elállt a lélekzetem!Minden fekete-fehér bőr, lila párnák, és gyönyörű fények.Justin leült a sok közül az egyik fehér bőr kanapéra.
-Ahw.-Justin mikor "ledobta" magát a kanapéra az ölébe rántott.
-Imádom az illatod!.-Súgta a fülembe, miközben a nyakamat szagolgatta.
-Félek...-Csak ennyit feleltem.Hiszen, bármennyire is szép, meg jó, hogy együtt vagyunk énekelni fogok több millió lánynak akik szívesen lennének a helyembe.
-…Van úgy , hogy megfeszülve erőlködsz…
Úgy kell énekelned, hogy ne érdekeljen, kapsz-e érte pénzt,
Úgy kell szeretned, mintha sosem bántanának,
Úgy kell táncolnod, mintha senki sem figyelne,
Szívedből kell jönnie, ha azt akarod, hogy jó legyen.-Mondta az én Adoniszom, és puha ajka az enyémhez ért.
-Köszönöm.-Mondtam, majd arcon csókoltam.
-Na és most eljött az én időm.-Szemei felcsillantak, s édes illata úgy áradt belőle, mintha azt akarná, rögtön ájuljak el.
-Te jelented számomra a levegőt, s egyben a fulladást is...-mellkasára dönöttem fejem, s kezét puszilgattam.Szívemben a fájdalom, úgy kelt létre, hogy majd belehaltam...FOLYT.KÖV
2010. december 14., kedd
49.rész
49.rész{lassan 50*-*}
"A boldogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van."
Reggel korán keltem fel...Érzékeltem a levegő hőmérsékletén, hogy hajnal 3-4 óra lehet.Meglestem az órát:4:30.Tehát, nem sokat tévedtem...Mivel tudtam, hogy nem fogok tudni visszaaludni elmentem összeszedni magam.Lezuhanyoztam, kivasaltam a hajam, és felvettem egy mini fehér fliteres tunikát...Ami tulajdonképpen csak épp, hogy a fenekemet takarta.Ma jól akartam kinézni, csak is Justinnak.Magamra fújtam Avril Lavigne "Black Star" parfümjét, melynek nagyon édes illata volt.Halkan, lábujjhegyen lépkedtem ki a fürdőszobából, nehogy felkeltsem Crazy Boyt.
-Jó reggelt szerelmem!.-Ijedtem meg, mikor Juss felszólalt az ágyszéléről, miközben én "setenkedtem".
-Öhm, Jó reggelt szívem!.-Úgy csináltam, mintha semmi sem törént volna...Csípőra tettem a kezem és nevettem.Odaálltam Justin elé, hogy jól szemügyre tudjon venni.
-Ahw, gyere már közelebb...Ilyenkor úgy feligatsz.-Kezét a combomra tette, s simogatott.Természetesen nem tudtam neki ellenállni!Beleültem az ölébe, és megcsókoltam.
-Ühm, pillanat.-A telefonom megszólalt, s bocsánat kérően néztem Jussra.Gondolni sem mertem volna, hogy...
-Sam...Hogy-hogy?.-Kérdeztem értetlenkedve.
-Csak tudni akartam, hogy minden renben-e van veled...
-Igen!Képezld, minden a legnagyobb rendben!.-Vágtam oda neki...Próbáltam kielégültnek, és magabiztosnak tünni.Miközben, ezernyi fájdalom, és különféle érzések kavarogtak bennem...
-Mond csak, nem is akarsz látni?Vagy mondjuk...Eszedbe is jutott, akár csak egyszer is, hogy felhívj?.-Magasabb hangon, mérgesen beszélt hozzám...
-Mi?Te, hogy mersz...?Sam...Én...-Nem tudtam neki mit mondani.Gondolkoztam, de semmi sem juott eszembe.
-Oh, szóval az a Justin gyerek már így befolyásolt magának?.-Gúnyosan tette fel ezt a kérdést, mellyel a szívemet szakította meg.
-Nem!Ő nem tehet semmiről...-Lejebb vittem a hangsúlyt, s védtem az "életem".
-Hát jó...Csak ne felejtsd el, ki volt melletted mikor szinte még élet se volt benned.Szia!.-Mérgesen csapta le a kagylót, s könnybe lábadtak szemeim.
-Khm...-Hallottam Justin hangját a hátam mögül.
-Sajnálom...hogy ezt hallanod kellett?.-Kérleltem, hogy ne haragudjon...
-Mit kedvenc csajszim?.-Értetlenkedve nézett rám.
-Mi?Öhm...Semmi..Nem lényeges.Mit fogunk csinálni ma?.-A szívembe hasított a fájdalom, miközben erőltettem arc izmaimat, hogy mosolyogjanak.
-Indulunk a turnéra!.-Nevetett rém Juss, égnek emelte kezeit, s amolyan "Juhéé!"kép derült az arcára...Csak álltam ott, kimeredt szemekkel, fájdalommal szívemben...S egyben, boldogsággal...
-Gyere, pakoljunk!.-Fogta meg az én Adoniszom a kezemet, s húzott maga után.Sam és "Ő" kavargott a fejemben...A turné..Az élet...S minden egyéb.
"Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább..."FOLYT.KÖV
"A boldogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van."
Reggel korán keltem fel...Érzékeltem a levegő hőmérsékletén, hogy hajnal 3-4 óra lehet.Meglestem az órát:4:30.Tehát, nem sokat tévedtem...Mivel tudtam, hogy nem fogok tudni visszaaludni elmentem összeszedni magam.Lezuhanyoztam, kivasaltam a hajam, és felvettem egy mini fehér fliteres tunikát...Ami tulajdonképpen csak épp, hogy a fenekemet takarta.Ma jól akartam kinézni, csak is Justinnak.Magamra fújtam Avril Lavigne "Black Star" parfümjét, melynek nagyon édes illata volt.Halkan, lábujjhegyen lépkedtem ki a fürdőszobából, nehogy felkeltsem Crazy Boyt.
-Jó reggelt szerelmem!.-Ijedtem meg, mikor Juss felszólalt az ágyszéléről, miközben én "setenkedtem".
-Öhm, Jó reggelt szívem!.-Úgy csináltam, mintha semmi sem törént volna...Csípőra tettem a kezem és nevettem.Odaálltam Justin elé, hogy jól szemügyre tudjon venni.
-Ahw, gyere már közelebb...Ilyenkor úgy feligatsz.-Kezét a combomra tette, s simogatott.Természetesen nem tudtam neki ellenállni!Beleültem az ölébe, és megcsókoltam.
-Ühm, pillanat.-A telefonom megszólalt, s bocsánat kérően néztem Jussra.Gondolni sem mertem volna, hogy...
-Sam...Hogy-hogy?.-Kérdeztem értetlenkedve.
-Csak tudni akartam, hogy minden renben-e van veled...
-Igen!Képezld, minden a legnagyobb rendben!.-Vágtam oda neki...Próbáltam kielégültnek, és magabiztosnak tünni.Miközben, ezernyi fájdalom, és különféle érzések kavarogtak bennem...
-Mond csak, nem is akarsz látni?Vagy mondjuk...Eszedbe is jutott, akár csak egyszer is, hogy felhívj?.-Magasabb hangon, mérgesen beszélt hozzám...
-Mi?Te, hogy mersz...?Sam...Én...-Nem tudtam neki mit mondani.Gondolkoztam, de semmi sem juott eszembe.
-Oh, szóval az a Justin gyerek már így befolyásolt magának?.-Gúnyosan tette fel ezt a kérdést, mellyel a szívemet szakította meg.
-Nem!Ő nem tehet semmiről...-Lejebb vittem a hangsúlyt, s védtem az "életem".
-Hát jó...Csak ne felejtsd el, ki volt melletted mikor szinte még élet se volt benned.Szia!.-Mérgesen csapta le a kagylót, s könnybe lábadtak szemeim.
-Khm...-Hallottam Justin hangját a hátam mögül.
-Sajnálom...hogy ezt hallanod kellett?.-Kérleltem, hogy ne haragudjon...
-Mit kedvenc csajszim?.-Értetlenkedve nézett rám.
-Mi?Öhm...Semmi..Nem lényeges.Mit fogunk csinálni ma?.-A szívembe hasított a fájdalom, miközben erőltettem arc izmaimat, hogy mosolyogjanak.
-Indulunk a turnéra!.-Nevetett rém Juss, égnek emelte kezeit, s amolyan "Juhéé!"kép derült az arcára...Csak álltam ott, kimeredt szemekkel, fájdalommal szívemben...S egyben, boldogsággal...
-Gyere, pakoljunk!.-Fogta meg az én Adoniszom a kezemet, s húzott maga után.Sam és "Ő" kavargott a fejemben...A turné..Az élet...S minden egyéb.
"Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább..."FOLYT.KÖV
2010. december 13., hétfő
48.rész
48.rész
Mint a mesékben...Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen boldog leszek.Itt van velem "Ő", aki mindennél fontosabb, s akit mindenkinél jobban szeretek...Az életem.Szép, és egyben izgalmas volt, hogy a sötét parton vagyunk eggyütt.De nem foglakoztam a körülményekkel, csak Vele.
-Nem tudok betelni veled!.-Hitetlenkedett az én Adoniszom miközben a mellkasomat puszilgatta.
-Ezzel...Én is így vagyok.-Mondtam, majd lágy csókot bélyegeztem ajkaira.
-Gyere Kedvenc Csajszim...Menjünk fel a szobába, mielött megfázol.-Megfogtam kezét, s hagytam, hogy vezessen a sötétben.A jelenlegi pillanatban a szívembe zártam volna, s soha-soha nem engedtem volna ki!A szállodában csak egy-két lápma égett.Bizonyára már mindenki álomba merűlt.Mi, óvatosan lépkedtünk, s Juss igyekezett úgy elfordítani a zárat, hogy senki ne hallja meg.
-Uh, ezt megusztuk.-Nevetett fel Juss, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Szerintem ideje, hogy lefeküdjünk.-Mosolygott.Tettem amit kért.Felvettem egy rövid shortot, fekete fölsővel amire ez volt írva: I Love My Boyfriend.Lefeküdtem, míg Justin fürdött.Ilyenkor, mikor egyedül vagyok sok mindenen gondolkozom...De, most az egyszer semmin sem tudtam...Csak "Ő" rajta.Bekapcsoltam a tv-t...Gondoltam, hogy elütöm az időt, míg Crazy Boy-nak dolga van...Céltalanul kapcsolgattam(mint mindig.)az adókat, míg meg nem akadt a szemem valamin...És most, most lett igazán minden jónak vége.A "teen gossip" című műsor ment...Meglepő módon Justinról volt szó.Képeket mutattak rólunk, miközben kiszállunk a kocsiból és...mikor a szobában vagyunk.Fogalmam sem volt, hogy-hogy kerültek azok a képek a médiához?!
-Justin!.-Kiabáltam be neki a fürdő szobába.
-Mi a baj?.-Ilyedten kérdezte.
-Azonnal gyere ki!.-Parancsoltam rá.Nem akartam megijeszteni, de nagyon meglepett az eset.
-Mi a baj?.-Kiszaladt egy szál boxerbe, s egy fehér polóba.A kezemet megfogta, és összeráncolta homlokát.
-Nézd!.-Mutattam a tv felé.
-Úristen!.-Lepődött meg, majd folytatta.-Ezek belső képek...Bizonyára olyan készítette aki bent volt.-Próbáltam visszaemlékezni, hogy ki járhatott bent...És ekkor...
-A felszolgáló!.-Pattantam fel.-Ő volt az, aki bent volt...Beépített ember lehetett...
-Ahj...Mindegy.Most az a lényeg, hogy kettesben legyünk boldogan.Ne törődj a külvilággal...-Igyekezet megnyugtatni, s óvatosan ledöntött az ágyra majd rámfeküdt.Fejét a szívemre tette, s így szólt:
-Mostantól, a szívdobbanásod a kedvenc dalom.FOLYT.KÖV
Mint a mesékben...Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen boldog leszek.Itt van velem "Ő", aki mindennél fontosabb, s akit mindenkinél jobban szeretek...Az életem.Szép, és egyben izgalmas volt, hogy a sötét parton vagyunk eggyütt.De nem foglakoztam a körülményekkel, csak Vele.
-Nem tudok betelni veled!.-Hitetlenkedett az én Adoniszom miközben a mellkasomat puszilgatta.
-Ezzel...Én is így vagyok.-Mondtam, majd lágy csókot bélyegeztem ajkaira.
-Gyere Kedvenc Csajszim...Menjünk fel a szobába, mielött megfázol.-Megfogtam kezét, s hagytam, hogy vezessen a sötétben.A jelenlegi pillanatban a szívembe zártam volna, s soha-soha nem engedtem volna ki!A szállodában csak egy-két lápma égett.Bizonyára már mindenki álomba merűlt.Mi, óvatosan lépkedtünk, s Juss igyekezett úgy elfordítani a zárat, hogy senki ne hallja meg.
-Uh, ezt megusztuk.-Nevetett fel Juss, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Szerintem ideje, hogy lefeküdjünk.-Mosolygott.Tettem amit kért.Felvettem egy rövid shortot, fekete fölsővel amire ez volt írva: I Love My Boyfriend.Lefeküdtem, míg Justin fürdött.Ilyenkor, mikor egyedül vagyok sok mindenen gondolkozom...De, most az egyszer semmin sem tudtam...Csak "Ő" rajta.Bekapcsoltam a tv-t...Gondoltam, hogy elütöm az időt, míg Crazy Boy-nak dolga van...Céltalanul kapcsolgattam(mint mindig.)az adókat, míg meg nem akadt a szemem valamin...És most, most lett igazán minden jónak vége.A "teen gossip" című műsor ment...Meglepő módon Justinról volt szó.Képeket mutattak rólunk, miközben kiszállunk a kocsiból és...mikor a szobában vagyunk.Fogalmam sem volt, hogy-hogy kerültek azok a képek a médiához?!
-Justin!.-Kiabáltam be neki a fürdő szobába.
-Mi a baj?.-Ilyedten kérdezte.
-Azonnal gyere ki!.-Parancsoltam rá.Nem akartam megijeszteni, de nagyon meglepett az eset.
-Mi a baj?.-Kiszaladt egy szál boxerbe, s egy fehér polóba.A kezemet megfogta, és összeráncolta homlokát.
-Nézd!.-Mutattam a tv felé.
-Úristen!.-Lepődött meg, majd folytatta.-Ezek belső képek...Bizonyára olyan készítette aki bent volt.-Próbáltam visszaemlékezni, hogy ki járhatott bent...És ekkor...
-A felszolgáló!.-Pattantam fel.-Ő volt az, aki bent volt...Beépített ember lehetett...
-Ahj...Mindegy.Most az a lényeg, hogy kettesben legyünk boldogan.Ne törődj a külvilággal...-Igyekezet megnyugtatni, s óvatosan ledöntött az ágyra majd rámfeküdt.Fejét a szívemre tette, s így szólt:
-Mostantól, a szívdobbanásod a kedvenc dalom.FOLYT.KÖV
47.rész
47.rész
"A szerelem csak egy pillanat, de az érzés örökre megmarad. A látvány csupán egy érzékelés, de ami ezt követi az már egy érzés. A szerelem mindent felülmúl, hát gyere és ölelj meg újból!"
-Muszály kinyitnom?.-Szomorúan kérdezte Justin,miközben bevetette a fenyverét:A boci szemeket.Gondolkoztam kérdésen, de arra jutottam, hogy kikéne nyitni.Lehetséges, hogy valaki olyan van az ajtó mögött aki fontos...
-Nyisd ki!Nem lehet tudni ki van az ajtó mögött.-Egy csókot nyomtam édes, puha szájára, majd kezemmel elnyomtam őt a mellkasánál.Figyeltem Jusst, ahogy öltözik...Mindeneggyes mozdulata tökéletes volt!Én felkaptam magamra a fürdőruhámat, s egy farmer mini nadrágot, fehér atlétával.
-Megyek!.-Szólította fel Justin az ajtó mögött lévő embert.Bent maradtam a hálószobába, és csendben ültem az ágy szélén.
-Öhm, szobaszervíz?.-Hallottam Justin hangját,jelezve nekem, hogy "Ráért volna kinyitni".
-Jöjjön csak be.-Kedvesen mondta Juss.Kilestem a résnyire nyilt ajtón...A felszolgáló kezében egy pezsgő volt, s tálban piros eprek.
-Ez ajándék, önöknek.-Mondta a férfi.
-Köszönjük.-Felelte az én Adoniszom, majd kivezette a pincért.Hallottam Juss lépteit, ahogy közeledik a hálószobához.Úgy csináltam, mintha semmit sem hallottam volna...Igazgattam a hajam a tükörbe.
-Ki volt az?.-Próbáltam úgy csinálni, mintha semmiről sem tudnák.
-Ah, csak a felszolgáló...Nem megyünk le este a partra?.-Mondta miközben a szájába harapott, s végig nézett rajtam tetőtől-talpig.
-De.Lemehetünk...-forgattam a szemem, majd az ölébe ültem.
-Mondtam már neked, hogy mennyire szeretlek?.-kérdeztem, s az arcát puszilgattam.
-Mondtad...És éreztem, érzem is.Én is Szeretlek.És szeretni is foglak, mindörökre!Soha nem szabadulsz meg töllem!.-kacsintott eggyet majd a mellkasomra hajtotta fejét.
-Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok. De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál.-mondtam, s minden szeretetemmel, vágyammal, öleltem, csókoltam.
-Már sötétedik kedvenc csajszim.Indulhat a buli!.-a fenekemre csapott és rohant az ajtóhoz, én meg futottam és kiabálta:
-Ezért megöllek!.-nem gondoltam komolyan persze, hogy megölöm.Hiszen, akkor önmagamat is kioltom.Odajött hozzám, derekamnál fogva magához húzott, s úgy csókolt, hogy azt érezzem: Én vagyok az egyedüli lány a világon.Kézen fogva mentünk le a partra.Sötét volt, és még a vízet sem lehetett látni.Levettem magamról a mini nadrágot, meg az atlétát, s így már fürdőruhában voltam...Ami Justinnak, mint mindig, szemet szúrt.
-Szexi.-összehunyorította a szemét, és az ajkaiba harapott.
-Justin...-kényesen mondtam, majd megfogtam a fejét és odahúztam magamhoz.Simogatni kezdtem, majd lejjebb mentem a derekához.Most én hoztam őt izgalomba, és nem ő engem.
-Hm...Most én jövök!.-Hát igen...Soha nem engedte, hogy én irányítsak...De se baj.Élveztem, hogy kényesztett.Lementünk a tenerparti vízhez.Leültünk a homokba, s csak néztük a csillagokat...
-Látod azt a csillagot ott?.-kérdezte, és a mutató ujjával valamelyik csillagra mutatott.
-Melyiket?
-Azt ott!Ott középen.Amelyik oly, nagyon ragyog.
-Igen, már látom.-végre megtalálta szemem a keresett csillagot.
-Mostmár az a neve, hogy Jennyfer.-nevetett rám, majd lefeküdt a homokba, s én mellkasára döntöttem fejem.
-Tudod, sosem hittem volna, hogy valaha megtalálom az igaz szerelmet...Féltem, hogy kihasználnak, hogy nem azért vannak velem, mert szeretnek...De, aztán jöttél te.Oly váratlanul...Minden teljesen más lett.Megváltozott az életem, és hihetetlen...hogy jó irányba.Nem is tudom, hogy köszönjem meg, hogy vagy nekem, s szeretsz.
-Nem kell megköszönnöd.-mondtam.-Nekem elég annyi, hogy itt vagy mellettem, s szeretsz.Nekem ez a legfontosabb.Bízok benned, mert vigyázol rám.Jó veled mert odabújsz hozzám.Ha fázok Te gyengéden ölelsz.S ha beszélek mindig rám figyelsz.Ha rám nézel szemed ragyog,
Érzem veled boldog vagyok..Megkapok tölled mindent, ami a szeretethez tartozik...És ez a lényeg.-megcsókoltam, hosszan, s lágyan.Ráfeküdtem, s öleltem erősen, éreztetni akartam, hogy soha ne hagyjon el.Justin felült, felkapott az ölébe, s vadul csókolt.A derekamat szorította, s egyszer-kétszer próbálkozott a fürdőruha melltartómat levenni.
-Justin,nyugi mán.Még azt hiszik hogy egy perverz állat vagy.Bár az vagy,de sebaj.-szóltam hozzá és belemarkoltam a f*szába.<---(kamillának<3XD)
-Ahw.-csókolgatta a nyakam, s folytattuk szerelmünk történetét a sötét tengerparton..FOLYT.KÖV
"A szerelem csak egy pillanat, de az érzés örökre megmarad. A látvány csupán egy érzékelés, de ami ezt követi az már egy érzés. A szerelem mindent felülmúl, hát gyere és ölelj meg újból!"
-Muszály kinyitnom?.-Szomorúan kérdezte Justin,miközben bevetette a fenyverét:A boci szemeket.Gondolkoztam kérdésen, de arra jutottam, hogy kikéne nyitni.Lehetséges, hogy valaki olyan van az ajtó mögött aki fontos...
-Nyisd ki!Nem lehet tudni ki van az ajtó mögött.-Egy csókot nyomtam édes, puha szájára, majd kezemmel elnyomtam őt a mellkasánál.Figyeltem Jusst, ahogy öltözik...Mindeneggyes mozdulata tökéletes volt!Én felkaptam magamra a fürdőruhámat, s egy farmer mini nadrágot, fehér atlétával.
-Megyek!.-Szólította fel Justin az ajtó mögött lévő embert.Bent maradtam a hálószobába, és csendben ültem az ágy szélén.
-Öhm, szobaszervíz?.-Hallottam Justin hangját,jelezve nekem, hogy "Ráért volna kinyitni".
-Jöjjön csak be.-Kedvesen mondta Juss.Kilestem a résnyire nyilt ajtón...A felszolgáló kezében egy pezsgő volt, s tálban piros eprek.
-Ez ajándék, önöknek.-Mondta a férfi.
-Köszönjük.-Felelte az én Adoniszom, majd kivezette a pincért.Hallottam Juss lépteit, ahogy közeledik a hálószobához.Úgy csináltam, mintha semmit sem hallottam volna...Igazgattam a hajam a tükörbe.
-Ki volt az?.-Próbáltam úgy csinálni, mintha semmiről sem tudnák.
-Ah, csak a felszolgáló...Nem megyünk le este a partra?.-Mondta miközben a szájába harapott, s végig nézett rajtam tetőtől-talpig.
-De.Lemehetünk...-forgattam a szemem, majd az ölébe ültem.
-Mondtam már neked, hogy mennyire szeretlek?.-kérdeztem, s az arcát puszilgattam.
-Mondtad...És éreztem, érzem is.Én is Szeretlek.És szeretni is foglak, mindörökre!Soha nem szabadulsz meg töllem!.-kacsintott eggyet majd a mellkasomra hajtotta fejét.
-Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok. De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál.-mondtam, s minden szeretetemmel, vágyammal, öleltem, csókoltam.
-Már sötétedik kedvenc csajszim.Indulhat a buli!.-a fenekemre csapott és rohant az ajtóhoz, én meg futottam és kiabálta:
-Ezért megöllek!.-nem gondoltam komolyan persze, hogy megölöm.Hiszen, akkor önmagamat is kioltom.Odajött hozzám, derekamnál fogva magához húzott, s úgy csókolt, hogy azt érezzem: Én vagyok az egyedüli lány a világon.Kézen fogva mentünk le a partra.Sötét volt, és még a vízet sem lehetett látni.Levettem magamról a mini nadrágot, meg az atlétát, s így már fürdőruhában voltam...Ami Justinnak, mint mindig, szemet szúrt.
-Szexi.-összehunyorította a szemét, és az ajkaiba harapott.
-Justin...-kényesen mondtam, majd megfogtam a fejét és odahúztam magamhoz.Simogatni kezdtem, majd lejjebb mentem a derekához.Most én hoztam őt izgalomba, és nem ő engem.
-Hm...Most én jövök!.-Hát igen...Soha nem engedte, hogy én irányítsak...De se baj.Élveztem, hogy kényesztett.Lementünk a tenerparti vízhez.Leültünk a homokba, s csak néztük a csillagokat...
-Látod azt a csillagot ott?.-kérdezte, és a mutató ujjával valamelyik csillagra mutatott.
-Melyiket?
-Azt ott!Ott középen.Amelyik oly, nagyon ragyog.
-Igen, már látom.-végre megtalálta szemem a keresett csillagot.
-Mostmár az a neve, hogy Jennyfer.-nevetett rám, majd lefeküdt a homokba, s én mellkasára döntöttem fejem.
-Tudod, sosem hittem volna, hogy valaha megtalálom az igaz szerelmet...Féltem, hogy kihasználnak, hogy nem azért vannak velem, mert szeretnek...De, aztán jöttél te.Oly váratlanul...Minden teljesen más lett.Megváltozott az életem, és hihetetlen...hogy jó irányba.Nem is tudom, hogy köszönjem meg, hogy vagy nekem, s szeretsz.
-Nem kell megköszönnöd.-mondtam.-Nekem elég annyi, hogy itt vagy mellettem, s szeretsz.Nekem ez a legfontosabb.Bízok benned, mert vigyázol rám.Jó veled mert odabújsz hozzám.Ha fázok Te gyengéden ölelsz.S ha beszélek mindig rám figyelsz.Ha rám nézel szemed ragyog,
Érzem veled boldog vagyok..Megkapok tölled mindent, ami a szeretethez tartozik...És ez a lényeg.-megcsókoltam, hosszan, s lágyan.Ráfeküdtem, s öleltem erősen, éreztetni akartam, hogy soha ne hagyjon el.Justin felült, felkapott az ölébe, s vadul csókolt.A derekamat szorította, s egyszer-kétszer próbálkozott a fürdőruha melltartómat levenni.
-Justin,nyugi mán.Még azt hiszik hogy egy perverz állat vagy.Bár az vagy,de sebaj.-szóltam hozzá és belemarkoltam a f*szába.<---(kamillának<3XD)
-Ahw.-csókolgatta a nyakam, s folytattuk szerelmünk történetét a sötét tengerparton..FOLYT.KÖV
46.rész
| 46.rész{*-*} Justin a derekamat fogta ,én meg csak csendben álltam mellette,mozdulatlanul.Bambultam, s a gondolataim fogságában kaptam észbe. -Meddig nyaralunk?.-kíváncsian kérdeztem. -Két hét.Remélem ,hogy ugyan olyan szép lesz,mint mikor először találkoztunk...-mosolygott ,s amolyan "régi szép idők"arc kifejezés mutatkozott az arcán.Ahogy eszembe jutottak a "régi szép idők" ,sírni tudtam volna.Hiszen ,azóta minden teljesen más lett...Én sem az vagyok ,aki voltam.Képkockák peregtek le a szemem elött...Az Adoniszommal eggyütt tölött idők...Milyen szép ,s mennyire lágy a gondolat...Pár másodpercre Justinra néztem,kinek arca vidám ,érzelmes ,s elégedett volt.Körbenéztem a recepciós terembe,és fellélegeztem.Újra élettel teli lettem ,ahogy visszaidéztem az emlékeket.Öntudatlanul Juss nyakába ugrottam ,s a számat szorosan az övéjéhez nyomtam.Mit éreztem ,leírni nem tudom.Szavakba sem önteni ,mivel "Ő"létezésem oka. -Sosem fogok betelni veled.Mindhalálig szeretni foglak!.-mondtam neki ,s ki nem vettem nyakából.Ő csak piskologtt eggyet ,jelezve ,hogy tudatosult benne,s ő is így érez. -Gyere kedvenc csajszim.-megfogta a kezem ,és magával húzott a liftbe.Neki nyomott a falnak ,és így szólt hozzám: -Ha valaha kell majd neked az életem, csak gyere érte és vidd!.-nyakamat puszilgatta, s én a fellegekben éreztem magam.Mikor a lift csengett eggyet, abba hagytuk a "hancurozást", és renbe raktuk magunkat.Az emeleten senki nem volt, csak Ő, meg én.Benyitott a szobába a csomagokat ledobta az ágyra, s magához rántott. --Böjbi,úgy kívánlak, mint egér a sajtot.Mint wécé a segget.-ekkor a seggembe markolt.<---(Kamilla jóvoltából<33XD) Elnevettem magam, s lelöktem az ágyra.Ráfeküdtem, a kezeit kifeszítettem...Úgymond,a rabom volt!Felcsúsztattam a polóját, és finoman elkezdtem csókolgatni a hasát. -Ahw,ez csikízz!.-kacogott fel, amire én egy jó nagyott felnevettem. -Kaptam elég csikis dolgot én is..-nevettem.-most te jösz!.-Mikor épp arra készültem, hogy levegyem a faremerjét, ő maga alá húzott és átvette az irányítást.A polómat turbó sebességgel kapta le, s a farmert lehúzta rólam.Már mind a ketten szinte félmeztelenül voltunk, és készen álltunk arra, hogy átadjuk egymást a másiknak. -Szeretlek!Nem tudom kimutatni mennyire szeretlek!Egyszerűen a gondolat,hogy elveszítlek...rosszabb mint a halál.Mikor a szemedbe nézek...egy hurrikán söpör végig rajtam, s a gyomrom befeszül...Tényleg nem tudom ezt elmondani.-magyarázkodott az én Adoniszom, s épp arra készült, hogy megcsókoljon, mikor valaki kopogott az ajtón...FOLYT.KÖV | |
45.rész
| 45.rész Nem tudtam,hogy mi ütött belém!Miközben Juss vígasztalt,Sam járt az eszembe.Igyekeztem,elfeledni azt a csókot...Barátság gyakran végződik szerelemmel, de a szerelem barátsággal - SOHA! -Szeretlek!Szeretlek mindig,és soha,de soha nem engedlek el!.-mondta,miközben kezével a derekamat simogatta,s lágyan becézgette ajkam. -Soha ne mond azt,hogy soha!.-ellöktem magamtól,és figyelmeztető tekintetett vetettem rá.A kezemet összekulcsoltam,s elfordultam az ajtó felé.Éreztem,hogy Justin a hátam mögött áll...A nyakamat kezdte el puszilgatni,majd fokozatosan haladt lejebb... -A kurva életbe Justin!Nem hiszem el,hogy neked egy ilyen fontos pillanatban is csak a szexen jár az eszed!Nem igaz, hogy ennyire perverz vagy!-mondtam.(Kamcsika kérésére.xD) -Ahww.-Justin..ö..tulajdonképen..nyögött..---->(Kamcsiká nak(L)xd) -Justin...Sajnálom,de most nem megy.Szeretlek!.-suttogtam,s lehelet könnyű csókot bélyegeztem szájára. -Szeretlek!Holnap érted megyek...Hiszen,turné...-magyarázta.Csak bólintottam,és elindultam haza felé.Otthon nem volt senki.Az egész ház,az én birtokomban volt.Felmentem a szobámba,és lefeküdtem aludni.Általában,egy jó,kiadós alvás segített abban,hogy helyreálljanak a dolgok a fejemben. -Trrr!.-hallottam a rezgést,ami az ébresztőórámból sugárzott ki.Lassacskán felkeltem,elmentem lezuhanyozni,és helyre tettem magam külsőleg.Miközben a hajamat vasaltam,meghallottam,hogy valaki csenget az ajtón. -Nyitom!.-kiabáltam le.Az emeleten álltam,de tisztán látható volt,ki áll az ajtóban."Ő"!Rohantam le a lépcsőn a végzetemhez. -Szia!.-csillogtak szemeim,ahogy megláttam.Ő nem köszönt,csak karjaimba kapott,és szenvedélyesen csókolt.A fekete Range Rover már ránk várt... -A cuccaink hol vannak?.-összehúzott szemöldökkel érdeklődtem. -Már minden el van intézve.-megsimogatta az álam,és rámkacsintott.Beültünk a kocsiba.A sofőr,számomra ismeretlen volt,de most nem az a lényeg....Hanem az,hogy a végzetem mellett tölthetek több hónapot,úgy,hogy el nem mozdulok tölle. -Nem haragszol a...Sam dolgo miatt?.-kérdeztem,és a kezemet ropogtattam. -Egyszer már elveszítettelek,és az csak az én hibám volt,ha kijavíthatnám ezt a hibát tudod, hogy megtenném!De nem tehetek semmit.Hiszen a fájdalmat,nem lehet egy könnyen elcsitítani.Csak annyit tehetek,mondhatok:Örökké szeretlek!.-a élekzetem elállt,halva-e szavakat.Szemében elmerengtem,s megkönnyebültem.Azt kívántam,hogy soha ne veszítsem el,s maradjon mellettem mindig...Még akor is,ha mennie kéne.Aztán,ábrándozásomat megszakította a valóság...Turné!Éneklés!És...Justinnal...Így már mindjárt másabb...De mi lesz a koncerten?...FOLYT.KÖV | |
44.rész
44.rész
Nem tudtam mi tévő legyek!Ránéztem Justinra...Az arca szomorú,csalódott,s mérges is volt egyben.Lehajtottam a fejem,mire ő bement a házba.Bekopogtattam a kocsi ablakán.Sam letekerte az ablakot...
-Szia..-köszöntem kissé nyomott hangon.-Mit keresel itt?-fejemet ingattam jobbra-balra.
-Jenny,tudnod kell,hogy mit érzek irántad.
-Sam...Én Justint szeretem...Ez ellen nem tehetsz semmit.-hajtottam le a fejem,mire ő felkapta,és megcsókolt.Miközben csókolt,nem ellenkeztem,ami engem is meglepett..Aztán észbe kaptam.
-Sam!.-ellöktem magamtól,és pofán vágtam.Odaadta a szál rózsát,és elment.Körülnéztem,és Justin megláttam az emeleti ablakból...Mindent látott!Gyorsan felsiettem hozzá,hogy emgmagyarázzak mindent.
-Justin...Én..-szemeim könnyekben úsztak.
-Szereted őt!.-jelentette ki lehajtott fejjel.
-De téged jobban..
-Tudom.-mosolygott,s felállt,közelebb jött..-Én mindig szeretni foglak.Mégha mást is szeretsz rajtam kívűl...Egy a lényeg,hogy engem jobban...és velem vagy.-megcsókolt,s bűntudatomban elsírtam magam.
-Justin,sajnálom!.-a könnycseppek záporként hullottak le az arcomról.
-Kedvenc csajszim...Szeretlek!.-megölelt,és a nyakamat puszilgatta...Nem bírtam a fájdalmat,ami ismét előtört belöllem...A lyuk a mellkasom közepén,megint magával rántott...De most a bizonytalanság tengerébe.FOLYT.KÖV
Nem tudtam mi tévő legyek!Ránéztem Justinra...Az arca szomorú,csalódott,s mérges is volt egyben.Lehajtottam a fejem,mire ő bement a házba.Bekopogtattam a kocsi ablakán.Sam letekerte az ablakot...
-Szia..-köszöntem kissé nyomott hangon.-Mit keresel itt?-fejemet ingattam jobbra-balra.
-Jenny,tudnod kell,hogy mit érzek irántad.
-Sam...Én Justint szeretem...Ez ellen nem tehetsz semmit.-hajtottam le a fejem,mire ő felkapta,és megcsókolt.Miközben csókolt,nem ellenkeztem,ami engem is meglepett..Aztán észbe kaptam.
-Sam!.-ellöktem magamtól,és pofán vágtam.Odaadta a szál rózsát,és elment.Körülnéztem,és Justin megláttam az emeleti ablakból...Mindent látott!Gyorsan felsiettem hozzá,hogy emgmagyarázzak mindent.
-Justin...Én..-szemeim könnyekben úsztak.
-Szereted őt!.-jelentette ki lehajtott fejjel.
-De téged jobban..
-Tudom.-mosolygott,s felállt,közelebb jött..-Én mindig szeretni foglak.Mégha mást is szeretsz rajtam kívűl...Egy a lényeg,hogy engem jobban...és velem vagy.-megcsókolt,s bűntudatomban elsírtam magam.
-Justin,sajnálom!.-a könnycseppek záporként hullottak le az arcomról.
-Kedvenc csajszim...Szeretlek!.-megölelt,és a nyakamat puszilgatta...Nem bírtam a fájdalmat,ami ismét előtört belöllem...A lyuk a mellkasom közepén,megint magával rántott...De most a bizonytalanság tengerébe.FOLYT.KÖV
43.rész
43.rész
-Justin..-oldalba bögtem,hogy vegye észre:Mindneki minket néz!Persze,tudatában voltam,hogy meglepő...
-Nyugi,kedvenc csajszim.-az arcomra nyomott egy puszit,és felvezetett a színpadra.Usher megjelent,és megnyugodtam...Legalább van itt egy ismerős arc...
-Rendben gyerekek,az első dal legyen a "No Air".Aztán a többit intézzük még.-Elkapott a fuldoklás,ahogy körbenéztem ebbe a nagy stadionba.Justinra néztem,aki profi szinten állítgatta a mikrofonját.Odajött hozzám,és mindenki szeme láttára megcsókolt.
-Míg melletted vagyok,ne félj semmitől.És akkor se,ha nem vagyok melletted.A szívedben örökre ott maradok.-extázisba estem,ahogy hallottam méz édes,szenvedéllyel teli hangját.Elárasztott a nyugdtság,és az önbizalom.Elénekeltünk az első számot.Usher odamutatta nekem a hüvelykujját,hogy "milyen jó voltam".Örültem,de az is más ha itt éneklek,és ha egy világ szeme elött.Este 6-ig próbán voltunk,mire végre elengedtek minket.
-Merre van a mosdó?.-kérdeztem Ushert.
-Balra csajszi.-mondta kedvesen,és elindultam a bal irányba.Halkan végig mentem a folyosón,mikor valaki szó szerint odalökött a falhoz.Justin volt az!Felkapott a derekára,és egy raktárba vitt,ahol bezárta az ajtót.
-Justin mit művelsz?.-nevetve kérdeztem.Nem mondott semmit,csak levette magáról a polót és rámfeküdt.
-Mi lenne,ha nem itt...?.-kérdeztem,abban reménykedve,hogy abba hadja ezt a butaságot.
-De itt.-végig csókolta a nyakam,és éreztem,ahogy a vérem kirobbani készül az ereimből.Elkezdtett csókolni,de most nyelvesen csókolt...Újdonság volt számomra,hiszen eddig mindig olyan finoman,és óvatosan csókoloztunk.
-Otthon még folytassuk.-rámkacsintott Justin,és megcsókolt.Elköszöntünk Ushertől,és a többiektől.Körülbelül 8-óra körül indultunk haza.Mikor kiszálltunk a kocsiból,egy másik kocsi parkolt Juss háza elött.
-Ki lehet az?.-kérdezte összeszorított szemöldökkel.
-Fogalmam sincs.-lassan odamentem az autóhoz,és belestem az ablakon.Azt hittem,ott helyben összeesik.Sam volt az,egy szál rózsával a kezében.FOLYT.KÖV
-Justin..-oldalba bögtem,hogy vegye észre:Mindneki minket néz!Persze,tudatában voltam,hogy meglepő...
-Nyugi,kedvenc csajszim.-az arcomra nyomott egy puszit,és felvezetett a színpadra.Usher megjelent,és megnyugodtam...Legalább van itt egy ismerős arc...
-Rendben gyerekek,az első dal legyen a "No Air".Aztán a többit intézzük még.-Elkapott a fuldoklás,ahogy körbenéztem ebbe a nagy stadionba.Justinra néztem,aki profi szinten állítgatta a mikrofonját.Odajött hozzám,és mindenki szeme láttára megcsókolt.
-Míg melletted vagyok,ne félj semmitől.És akkor se,ha nem vagyok melletted.A szívedben örökre ott maradok.-extázisba estem,ahogy hallottam méz édes,szenvedéllyel teli hangját.Elárasztott a nyugdtság,és az önbizalom.Elénekeltünk az első számot.Usher odamutatta nekem a hüvelykujját,hogy "milyen jó voltam".Örültem,de az is más ha itt éneklek,és ha egy világ szeme elött.Este 6-ig próbán voltunk,mire végre elengedtek minket.
-Merre van a mosdó?.-kérdeztem Ushert.
-Balra csajszi.-mondta kedvesen,és elindultam a bal irányba.Halkan végig mentem a folyosón,mikor valaki szó szerint odalökött a falhoz.Justin volt az!Felkapott a derekára,és egy raktárba vitt,ahol bezárta az ajtót.
-Justin mit művelsz?.-nevetve kérdeztem.Nem mondott semmit,csak levette magáról a polót és rámfeküdt.
-Mi lenne,ha nem itt...?.-kérdeztem,abban reménykedve,hogy abba hadja ezt a butaságot.
-De itt.-végig csókolta a nyakam,és éreztem,ahogy a vérem kirobbani készül az ereimből.Elkezdtett csókolni,de most nyelvesen csókolt...Újdonság volt számomra,hiszen eddig mindig olyan finoman,és óvatosan csókoloztunk.
-Otthon még folytassuk.-rámkacsintott Justin,és megcsókolt.Elköszöntünk Ushertől,és a többiektől.Körülbelül 8-óra körül indultunk haza.Mikor kiszálltunk a kocsiból,egy másik kocsi parkolt Juss háza elött.
-Ki lehet az?.-kérdezte összeszorított szemöldökkel.
-Fogalmam sincs.-lassan odamentem az autóhoz,és belestem az ablakon.Azt hittem,ott helyben összeesik.Sam volt az,egy szál rózsával a kezében.FOLYT.KÖV
42.rész
42.rész
-Justin,istenem jól vagy?.-Pánikba estem!A fejéből ömlött a vér.
-Hívd ki az orvost.-Már kezdett elájulni.Gyorsan kézbe vettem a telefont,s tárcsáztam a 911-et.15 perc múlva már kint is voltak.
-Nyugalom Kedvenc csajszim.Minden rendben lesz.-Fogta a kezem,miközben már az ájulás szélén állt.Mikor beértünk a kórházba,Dr.Cullent pillantottam meg...
-Mi történt vele?.-Odarohant,mikor meglátta,hogy Justin feje vérzik.
-Csak beszéltünk,aztán elkezdett fájni a feje,aztán...
-Vigyék rögenre.-Parancsolta Dr.Cullen,más néven Carlisle Cullen a nővéreknek.
-Dr.Cullen!.-Kiabáltam neki.-Meg fog gyógyulni,igaz?.-Aggódva,s reménykedve kérdeztem.
-Meg.Ez álltalában előfordul fej sérülésnél..Lehetséges,hogy megakadt egy vérrög...De gyógyszerrel gyógyítható.-Rámmosolygott,egy olyan "Minden rendben lesz"arc kifejezéssel.Nagyon különös volt nekem Dr.Cullen..Fél óra múlva Justin már a saját lábán jött vissza hozzám..Bekötözött fejjel.
-Jaj,istenem!Jobban vagy ugye?.-Simogattam az arcát,s ő meglepőden nyugodt volt.
-Igen.Most már minden rendben,hogy látlak.Dr.Cullen felírt egy gyógszert...Vérrög...
-Igen,mondta nekem is.-Húztam össze a szemöldököm.
-Usher most hívott.Holnap után kezdődik a turné.35 állomásos.Holnap mennünk kell próbálni.-Örömmel telien mosolygott.
-Biztos,hogy így tudsz próbálni?.-Figyelmeztettem,hiszen ilyen körülmények közt,elég kockázatos az ugru-bugri..
-Kicsim...Törött lábbal is próbáltam már,nyugi.Gyere,menjünk haza.-Megfogta a kezem,s beültünk a kocsiba.Haza fele én vezettem.Mostanáan kissé minden olyan...feszült volt..Most már ideje lenne annak,hogy helyreálljanak a dolgok.Justinnal lefeküdtünk aludni...Álmomban,mikor a turnénl voltunk az egész közönség uált.Paradicsommal dobáltak,és azt kiabálták:"Fúj,fúj!".Mire én felijedtem,Justin is felkelt rá.Az órára néztem:23:50.
-Mi a baj édesem?.-Álmosan kérdezte az én Adoniszom.
-Semmi.Csak rossz álom.-Megráztam a fejem,és visszaludtam.Reggel 7:50-kor csörgött az óra.Mikor felnéztem,Justin már javában fésülgette a haját.
-Jó reggelt szerelmem!.-Dudolgatva köszöntött.
-Szia...-Szomorúan köszöntem,amit ő észrevett.
-Mi a gond?.-Összeráncolt homlokkal kérdezte.
-Félek.A bukástól való félelem tönkretesz...Mi van,ha nem tetszem a rajonóidnak?Vagy ha,elmegy a hangom...Mondjuk megbotlok,betöröm az orrom..Vagy...-Mielött kimondtam volna a következő gondolatom,ott termett mellettem,akár egy gyors vámpír,s arra készült,hogy "elkábítson".Rálehelt ajkamra,s rajongva csókolt.
-Nincs mitől félned.Tökéletes vagy!Pont úgy,ahogy vagy!.-Megsimogatta arcom,amitől erőbe kaptam.Elmentem fürdeni,hajat mosni..Felvettem egy szaggatott farmert,egy ilyen...indián szandált,és egy fehér tunikát,ami a mellénél leszorítva volt...A hajamat kivasaltam,bepudereztem az arcom,és egy világos rózsaszín szájfényt kentem a számra.Justin már a kocsinál várt.Mikor meglátott,tártva maradt a szája.Odasétáltam lassan,s így szóltam:
-Túl elfogult vagy.-Nevettem rá.
-Nem,egyáltalán nem...-Megsem bírt szólalni csak nézett..A gyomrom görcsbe volt.Nem tudhattam ki lesznek ott a próbán.Bizonyára,egy csómo ember,köztük Usher..Még nem is próbáltam a dalra..Az ő félelmeit nem ismerem, de a magaméit igen.És ebben az egy dolgoban egyedül érzem magam.Megérkeztünk egy stadionba.Mikor beléptünk 100 szám szegezödött ránk,s a félelem magával rántott.Justin arcára néztem,aki csak vidáman vigyorgott.FOLYT.KÖV
-Justin,istenem jól vagy?.-Pánikba estem!A fejéből ömlött a vér.
-Hívd ki az orvost.-Már kezdett elájulni.Gyorsan kézbe vettem a telefont,s tárcsáztam a 911-et.15 perc múlva már kint is voltak.
-Nyugalom Kedvenc csajszim.Minden rendben lesz.-Fogta a kezem,miközben már az ájulás szélén állt.Mikor beértünk a kórházba,Dr.Cullent pillantottam meg...
-Mi történt vele?.-Odarohant,mikor meglátta,hogy Justin feje vérzik.
-Csak beszéltünk,aztán elkezdett fájni a feje,aztán...
-Vigyék rögenre.-Parancsolta Dr.Cullen,más néven Carlisle Cullen a nővéreknek.
-Dr.Cullen!.-Kiabáltam neki.-Meg fog gyógyulni,igaz?.-Aggódva,s reménykedve kérdeztem.
-Meg.Ez álltalában előfordul fej sérülésnél..Lehetséges,hogy megakadt egy vérrög...De gyógyszerrel gyógyítható.-Rámmosolygott,egy olyan "Minden rendben lesz"arc kifejezéssel.Nagyon különös volt nekem Dr.Cullen..Fél óra múlva Justin már a saját lábán jött vissza hozzám..Bekötözött fejjel.
-Jaj,istenem!Jobban vagy ugye?.-Simogattam az arcát,s ő meglepőden nyugodt volt.
-Igen.Most már minden rendben,hogy látlak.Dr.Cullen felírt egy gyógszert...Vérrög...
-Igen,mondta nekem is.-Húztam össze a szemöldököm.
-Usher most hívott.Holnap után kezdődik a turné.35 állomásos.Holnap mennünk kell próbálni.-Örömmel telien mosolygott.
-Biztos,hogy így tudsz próbálni?.-Figyelmeztettem,hiszen ilyen körülmények közt,elég kockázatos az ugru-bugri..
-Kicsim...Törött lábbal is próbáltam már,nyugi.Gyere,menjünk haza.-Megfogta a kezem,s beültünk a kocsiba.Haza fele én vezettem.Mostanáan kissé minden olyan...feszült volt..Most már ideje lenne annak,hogy helyreálljanak a dolgok.Justinnal lefeküdtünk aludni...Álmomban,mikor a turnénl voltunk az egész közönség uált.Paradicsommal dobáltak,és azt kiabálták:"Fúj,fúj!".Mire én felijedtem,Justin is felkelt rá.Az órára néztem:23:50.
-Mi a baj édesem?.-Álmosan kérdezte az én Adoniszom.
-Semmi.Csak rossz álom.-Megráztam a fejem,és visszaludtam.Reggel 7:50-kor csörgött az óra.Mikor felnéztem,Justin már javában fésülgette a haját.
-Jó reggelt szerelmem!.-Dudolgatva köszöntött.
-Szia...-Szomorúan köszöntem,amit ő észrevett.
-Mi a gond?.-Összeráncolt homlokkal kérdezte.
-Félek.A bukástól való félelem tönkretesz...Mi van,ha nem tetszem a rajonóidnak?Vagy ha,elmegy a hangom...Mondjuk megbotlok,betöröm az orrom..Vagy...-Mielött kimondtam volna a következő gondolatom,ott termett mellettem,akár egy gyors vámpír,s arra készült,hogy "elkábítson".Rálehelt ajkamra,s rajongva csókolt.
-Nincs mitől félned.Tökéletes vagy!Pont úgy,ahogy vagy!.-Megsimogatta arcom,amitől erőbe kaptam.Elmentem fürdeni,hajat mosni..Felvettem egy szaggatott farmert,egy ilyen...indián szandált,és egy fehér tunikát,ami a mellénél leszorítva volt...A hajamat kivasaltam,bepudereztem az arcom,és egy világos rózsaszín szájfényt kentem a számra.Justin már a kocsinál várt.Mikor meglátott,tártva maradt a szája.Odasétáltam lassan,s így szóltam:
-Túl elfogult vagy.-Nevettem rá.
-Nem,egyáltalán nem...-Megsem bírt szólalni csak nézett..A gyomrom görcsbe volt.Nem tudhattam ki lesznek ott a próbán.Bizonyára,egy csómo ember,köztük Usher..Még nem is próbáltam a dalra..Az ő félelmeit nem ismerem, de a magaméit igen.És ebben az egy dolgoban egyedül érzem magam.Megérkeztünk egy stadionba.Mikor beléptünk 100 szám szegezödött ránk,s a félelem magával rántott.Justin arcára néztem,aki csak vidáman vigyorgott.FOLYT.KÖV
41.rész
41.rész
-Justin és most mi lesz?Elmegyünk turnézni.Az rendben...Vagy is nem!Nekem kezdődik a suli,anyut itt kell hagynom..Meg minden,az egész életem...-Elgondolkoztam,hogy tulajdonképpen,lehet,hogy nem is lenne helyes döntés Justinnal turnézni.Deahogy eszembe jutott,hogy hónapokig távol legyek tölle,újra elfogott a bánik,és a sokkos érzés.
-Ha esetleg nem szeretnél jönni,megértem.A te döntésed.-A hangjából ítélve,semmilyen érzelmet nem mutatott...Viszont,mikor a szemébe néztem,megláttam benne azt,amit én most érzek:Fájdalom,kétségbeesetség,szerelem,remény,pánik,megérté
s.
-Jézusom!.-Pattantam fel,hiszen még a gondolat is megrázó volt számomra.-Megyek!És veled akarok lenni!Istenem Justin...
-Mi a baj szívem?.-A hátamat simogatta,és próbált megnyugtatni.
-Semmi én csak...Belegondoltam abba,milyen lenne nélküled lenni annyi ideig.És úgy éreztem kiszakad a szívem!.-Kapkodtam a levegő után,Justin pedig igyekezet csillapítani fájdalmamat.Erőt vettem magamon,és próbáltam összeszedni magam.
-Semmiért nem kell aggódnod.Itt vagyok veled,s soha el nem hagylak,míg te nem kérsz rá.
-Ilyet ne is mondj!Készülj fel,hogy örökre felem kell,hogy maradj.Eszem ágában sincs,hogy arra kérjelek:"Menj el!".
-Tudom.-rám mosolygott,s szeme csillogásában megleltem másik felemet...Az emeberek idők kezdete óta,így ismerik fel az igaz szerelmüket.
-Szerintem szedelőzzünk,ha el akarunk indulni.-Javasolta,amore persze bólintottam.Még utoljára körbe néztem a szobámba,felidéztem az emlékeket,melyeket itt éltem át.Crazy Boy megfogta a kezem,és kivezetett a házból.Beültünk a kocsiba,és irányt vettünk a házához.Beültem a hátsóülésre,ő pedig vezetett.
-És,hogy tervezed?Mit mondasz a médiának?"Ez a lány a kedvesem?"Vagy mit?.-Az arcát fürkésztem,miközben a homlokomat összeráncoltam.Törekedtem megfejteni,hogy vajon mi is járhat a fejében.
-Kiírom Twittere.-Jelentette ki könnyedén.
-És ezzel meg van oldva minden?.-Gúnyósan kérdeztem...Hiszen ez egy ostoba cselekedett lenne...
-Hidd el szívem,ott mindennek olyan gyorsan híre megy,ahogy a vírus terjed.Legalább ne legyen a világnak meglepő,ha veled látnak.
-Értem.Tehát,nem is fognak "kavarni"?.-Érdeklődtem,mert úgy láttam,hogy nagyon egyszerűen veszi,mint mindent...
-Nem.Nyugalom kedvenc csajszim,ne stresszelj.-Vettem egy nagy levegőt,s kifújtam.Tettem amit Juss mondott.Megérkeztünk a házához.Kivette a böröndöket a csomagtartóból,s könnyedén behúzta az ajtón.
-Most már a rabom vagy,ne feledd!.-Emlékeztetett.
-Nem feledem...Igérem.-Ránevettem,majd édesen megcsókoltam.
-2 hónapig eggyütt leszünk,egy szobába,egy színpadon...Szebb mint az álom,vagy az ábrándozás.Megérintetted a szívem, a lelkem,megváltoztattad az életemet és az összes célomat!
-Justin Bieber..Milyen érdekes...Pont téged sodort a sors,az utamba.Egy átlagos lány voltam,teljesen egyszerű..Aztán te,tetejére állytótad az egész életem!S mind ezt úgy,hogy jól csináltad.Elismerésem...Vilag összes szava se lenne elég hogy elmondjam mennyire szeretlek. Te vagy a mindenem,szeretlek most és örökkön örökké.-Megcsókolt olyan hevesen,hogy úgy éreztem repülök.A mi történetünk végtelen,s szerelemben sűrű...
-Ha választanom kellene közted és a lélegzés között, akkor az utolsó lélegzetemet arra használnám, hogy elmondjam:Szeretlek Kedvenc Csajszim!.-Soha ilyen mély érzést nem láttam az arcán..Örömmel töltött el,hogy láttam,tiszta szívből mondta.
-Tudd,hogy minden lélegzetemmel viszon mondom,hogy szeretlek!.-Csókoloztunk,s mindketten extázisba estünk...
-Áuu..-Justin a fejét fogta.
-Jesszusom!Mi a baj?.-Aggódva kérdeztem.
-A fejem!
-Jesszusom Justin!.-Azt hittem ott helyben életemet vesztem...FOLYT.KÖV
-Justin és most mi lesz?Elmegyünk turnézni.Az rendben...Vagy is nem!Nekem kezdődik a suli,anyut itt kell hagynom..Meg minden,az egész életem...-Elgondolkoztam,hogy tulajdonképpen,lehet,hogy nem is lenne helyes döntés Justinnal turnézni.Deahogy eszembe jutott,hogy hónapokig távol legyek tölle,újra elfogott a bánik,és a sokkos érzés.
-Ha esetleg nem szeretnél jönni,megértem.A te döntésed.-A hangjából ítélve,semmilyen érzelmet nem mutatott...Viszont,mikor a szemébe néztem,megláttam benne azt,amit én most érzek:Fájdalom,kétségbeesetség,szerelem,remény,pánik,megérté
s.
-Jézusom!.-Pattantam fel,hiszen még a gondolat is megrázó volt számomra.-Megyek!És veled akarok lenni!Istenem Justin...
-Mi a baj szívem?.-A hátamat simogatta,és próbált megnyugtatni.
-Semmi én csak...Belegondoltam abba,milyen lenne nélküled lenni annyi ideig.És úgy éreztem kiszakad a szívem!.-Kapkodtam a levegő után,Justin pedig igyekezet csillapítani fájdalmamat.Erőt vettem magamon,és próbáltam összeszedni magam.
-Semmiért nem kell aggódnod.Itt vagyok veled,s soha el nem hagylak,míg te nem kérsz rá.
-Ilyet ne is mondj!Készülj fel,hogy örökre felem kell,hogy maradj.Eszem ágában sincs,hogy arra kérjelek:"Menj el!".
-Tudom.-rám mosolygott,s szeme csillogásában megleltem másik felemet...Az emeberek idők kezdete óta,így ismerik fel az igaz szerelmüket.
-Szerintem szedelőzzünk,ha el akarunk indulni.-Javasolta,amore persze bólintottam.Még utoljára körbe néztem a szobámba,felidéztem az emlékeket,melyeket itt éltem át.Crazy Boy megfogta a kezem,és kivezetett a házból.Beültünk a kocsiba,és irányt vettünk a házához.Beültem a hátsóülésre,ő pedig vezetett.
-És,hogy tervezed?Mit mondasz a médiának?"Ez a lány a kedvesem?"Vagy mit?.-Az arcát fürkésztem,miközben a homlokomat összeráncoltam.Törekedtem megfejteni,hogy vajon mi is járhat a fejében.
-Kiírom Twittere.-Jelentette ki könnyedén.
-És ezzel meg van oldva minden?.-Gúnyósan kérdeztem...Hiszen ez egy ostoba cselekedett lenne...
-Hidd el szívem,ott mindennek olyan gyorsan híre megy,ahogy a vírus terjed.Legalább ne legyen a világnak meglepő,ha veled látnak.
-Értem.Tehát,nem is fognak "kavarni"?.-Érdeklődtem,mert úgy láttam,hogy nagyon egyszerűen veszi,mint mindent...
-Nem.Nyugalom kedvenc csajszim,ne stresszelj.-Vettem egy nagy levegőt,s kifújtam.Tettem amit Juss mondott.Megérkeztünk a házához.Kivette a böröndöket a csomagtartóból,s könnyedén behúzta az ajtón.
-Most már a rabom vagy,ne feledd!.-Emlékeztetett.
-Nem feledem...Igérem.-Ránevettem,majd édesen megcsókoltam.
-2 hónapig eggyütt leszünk,egy szobába,egy színpadon...Szebb mint az álom,vagy az ábrándozás.Megérintetted a szívem, a lelkem,megváltoztattad az életemet és az összes célomat!
-Justin Bieber..Milyen érdekes...Pont téged sodort a sors,az utamba.Egy átlagos lány voltam,teljesen egyszerű..Aztán te,tetejére állytótad az egész életem!S mind ezt úgy,hogy jól csináltad.Elismerésem...Vilag összes szava se lenne elég hogy elmondjam mennyire szeretlek. Te vagy a mindenem,szeretlek most és örökkön örökké.-Megcsókolt olyan hevesen,hogy úgy éreztem repülök.A mi történetünk végtelen,s szerelemben sűrű...
-Ha választanom kellene közted és a lélegzés között, akkor az utolsó lélegzetemet arra használnám, hogy elmondjam:Szeretlek Kedvenc Csajszim!.-Soha ilyen mély érzést nem láttam az arcán..Örömmel töltött el,hogy láttam,tiszta szívből mondta.
-Tudd,hogy minden lélegzetemmel viszon mondom,hogy szeretlek!.-Csókoloztunk,s mindketten extázisba estünk...
-Áuu..-Justin a fejét fogta.
-Jesszusom!Mi a baj?.-Aggódva kérdeztem.
-A fejem!
-Jesszusom Justin!.-Azt hittem ott helyben életemet vesztem...FOLYT.KÖV
40.rész
40.rész{*-*}
-Várj!.-nyomott oda Justin a falhoz.
-Igen?.-izgatottan néztem rá,s reméltem,hogy újra azt akarja,hogy újra közelebb kerüljünk egymáshoz.
-Mielött még belevágunk a nehezébe...Szeretném,ha..tudod..-reménykedve nézett rám,hogy tudom-e mire gondol.Pontosan tudtam!
-Szeretlek minden eggyes pillanatban,ahogy az óra ketyeg.-megfogtam az arcát,s szenvedélyesen megcsókoltam.Először,még csak becézgettem az ajkát,majd könnyen ráleheltem,s utána csókoltam csak meg igazán.Most elhatároztam,hogy én irányítom az eseményeket.
-Jenny,gyújtsunk gyertyát.
-Ööö..rendben!.-siettem a gyertyákért,miközben Juss a fenekemet simogatta.Meggyújtottuk a gyertyákat,s lekapcsoltuk a villanyt.
-Csukd be a szemed, kívánj valamit, és fújd el a gyertyát.-mondta nekem.Becsuktam a szemem,és azt kívántam:"Szeress úgy,mint ahogy én szeretlek,s légy mellettem minden másodpercben."Mikor elfújtam a gyertyát,Justin lelökött az ágyra és rámfeküdt.A hasától kezdtem feltürni a pulcsiját,majd lekaptam róla.Levettem magamról a polómat,és ráfeküdtem.Erősen odanyomtam magam a testéhez,amit ő azzal erősített,hogy szorított magához.Justin lehúzta róllam a farmert,s én ugyan ezt tettem.Ő még a boxert is levette magáról,míg én csak francia bugyiba,és melltartóba voltam.Justin bebújtatott a takaró alá,és kezdetét vette az álom.
-Most, hogy itt vagy, úgy érzem, mintha folyamatosan álmodnék.-mondtam,és közben reszkedtem..Justin a hátamtó egészen a derekaimg puszilgatott.
-Ahww.-Justin..ö..tulajdonképen..nyögött..
-Justiin.-nevettem fel.Ő is elnevette magát,s az ölébe ültetett.Reggel Justin keltet.
-Kedvenc Csajszim..Gyere!Beszéltem anyukáddal...Holnap indulnunk kell turnézni.
-Mi van?.-a szemeim kipattantak..nem gondoltam volna,hogy ilyen hamar bekövetkezik az,amire a legkevésbbé vártam.FOLYT.KÖV
|foscsi,de majd jólesz.xD|
-Várj!.-nyomott oda Justin a falhoz.
-Igen?.-izgatottan néztem rá,s reméltem,hogy újra azt akarja,hogy újra közelebb kerüljünk egymáshoz.
-Mielött még belevágunk a nehezébe...Szeretném,ha..tudod..-reménykedve nézett rám,hogy tudom-e mire gondol.Pontosan tudtam!
-Szeretlek minden eggyes pillanatban,ahogy az óra ketyeg.-megfogtam az arcát,s szenvedélyesen megcsókoltam.Először,még csak becézgettem az ajkát,majd könnyen ráleheltem,s utána csókoltam csak meg igazán.Most elhatároztam,hogy én irányítom az eseményeket.
-Jenny,gyújtsunk gyertyát.
-Ööö..rendben!.-siettem a gyertyákért,miközben Juss a fenekemet simogatta.Meggyújtottuk a gyertyákat,s lekapcsoltuk a villanyt.
-Csukd be a szemed, kívánj valamit, és fújd el a gyertyát.-mondta nekem.Becsuktam a szemem,és azt kívántam:"Szeress úgy,mint ahogy én szeretlek,s légy mellettem minden másodpercben."Mikor elfújtam a gyertyát,Justin lelökött az ágyra és rámfeküdt.A hasától kezdtem feltürni a pulcsiját,majd lekaptam róla.Levettem magamról a polómat,és ráfeküdtem.Erősen odanyomtam magam a testéhez,amit ő azzal erősített,hogy szorított magához.Justin lehúzta róllam a farmert,s én ugyan ezt tettem.Ő még a boxert is levette magáról,míg én csak francia bugyiba,és melltartóba voltam.Justin bebújtatott a takaró alá,és kezdetét vette az álom.
-Most, hogy itt vagy, úgy érzem, mintha folyamatosan álmodnék.-mondtam,és közben reszkedtem..Justin a hátamtó egészen a derekaimg puszilgatott.
-Ahww.-Justin..ö..tulajdonképen..nyögött..
-Justiin.-nevettem fel.Ő is elnevette magát,s az ölébe ültetett.Reggel Justin keltet.
-Kedvenc Csajszim..Gyere!Beszéltem anyukáddal...Holnap indulnunk kell turnézni.
-Mi van?.-a szemeim kipattantak..nem gondoltam volna,hogy ilyen hamar bekövetkezik az,amire a legkevésbbé vártam.FOLYT.KÖV
|foscsi,de majd jólesz.xD|
39.rész
39.rész
Éjszaka alig tudtam aludni...Inkább csak félálomban voltam.Ahogy a másik irányba fordultam,(Justin felé..)ő rögtön érzékelte és magához szorított.Az illata olyan édes volt,hogy abba szint már bele betegedtem!Az ajkaival végigdörzsölt az arcom,s megremegtem...A hátamon végig futott a hideg!De mikor kezét rámtette,elöntött a forróság.Reggel korán,7-órakkor keltem fel.Justin még javában aludt.Gyorsan elrohantam zuhanyozni,nehogy Justin felkeljen és velem akarjon jönni.Beálltam a zuhany alá,és átengedtem magam a jó forró víznek..Siettem,nehogy Justint felkeltsem.Egyszer csak,valaki hátulról magához húzott...Ki más..
-Justin!Normális vagy?Nem látod,hogy..-mérgelődtem
-De látom..Woww,nem csak sötétben és tapintással szép a tested.-csillogtak boci szemei.Én megsem akartam őt nézni...Sokkot is kaptam volna..
-Na,Justin elég legyen.Légyszives fáradj ki!.-forgattam a szemem,miközben a kezemmel magamat takartam.Mire kész lettem a fürdéssel,már 8-óra volt.
-Justin!.-kiabáltam ki.
-Igen?
-Be tudnád hozni a ruhámat...a széken van.
-Rögtön szívem!
-Köszi..-remélem nem marad bent velem a fürdőbe...Szerencsére nem.Csak beadta a ruhát,gyorsa még "jól"megnézett és ki ment.Felvettem a fehér farmerom,lila converse tornacipővel,és egy fekte-fehér kockás inggel..A hajamat kivasaltam,és kész is lettem.Hála istennek Justinnak volt hajvasalója.Mikor visszamentem a szobába,Justin ott ült az ágyon.
-Khm..-jeleztem neki,hogy ott vagyok.Felállt és odajött hozzám.
-Költözz vissza,.-kérlelt,s rámtekintett a boci szemeivel,majd megcsókolt.
-Justin...nem is tudom...-húztam a számat,jobbra-balra.
-Kérlek szívem!Amúgy is,lassan megyünk turnéra...Ne akarj elszomorítani..Most jöttem ki a kórházból.-fenyegetett...vagy inkább zsarolt...?
-Hééj!Jó legyen.Ide költözök.
-Remek!Akkor menjünk áthozzád és pakoljunk össze..megint.-nevetett,hiszen ez a második alkalom,hogy odaköltözök..vagy is vissza..Haza is mentünk hozzám,és összepakoltunk.Anyu még a munkába volt.Ahogy figyeltem Justint,megint gondolkozni kezdtem...Néztem gyönyörűséges,hibátlan arcát,puha bőrét,és azt az ellenálhatatlanul érzéki stilusát..Az én életem és az övé egy szállá fonódott össze. Ha az egyiket elvágják, elszakad mindkettő. Nélküle nem élném túl. És ő sem élné túl nélkülem...Ami köztünk volt,nem puszta szerelem..annál sokkal több.
-Készen is vagyunk.-jelentette ki megkönnyebűlten.
-Oké.Justin...-küszködtem az érzéseimmel..
-Mond kedvenc csajszim.
-Szeretlek!Nagyon-nagyon szeretlek!Akarlak, örökre csak téged. És egy élet nem elég nekem.
-Én is.Én imádlak!Megfulladnék a szerelmed nélkül!Remélem,mindig mellettem döntesz.-megfogta az arcom,s mint mindig kábítóan csókolt..Az ajka puha volt,akár a legdrágább selyem.
-Gyere,ideje,hogy megtudja a világ,kiaz amit mindennél jobban szeretek.
-Ezt,ezt,hogy érted?.-tudatlanul kérdeztem.
-Elmondom a világnak,hogy te vagy az életem értelme.Nem akarom,hogy úgy derüljön ki minden,hogy hazugságokat látunk az újságokba.Tudják meg töllem...Ne mástól.
-Rendben.Mikor kezdjük?.-próbáltam önbizalmat szorítani magamba,hogy ne essek kétségbe..Nem szeretném,ha a média vetettne véget a kapcsolatunknak.Akkor...elvinne a végzet...Egy boldotalan végzet.
-Tudod,Justin...Minden pillanatban, amit veled töltök, azt kívánom: bárcsak megállna az idő.-megszoktam,hogy az én Adoniszom,nem szavakkal,hanem tettekkel vetíti ki érzéseit...De most máshogy történt..Olyat dolgot mondott,amit én viszont érzek..Mintha csak belelesett volna pár másodpercre a gondolataimba.
-Csak egy jobb dolog van a csóknál, az a pillanat, mikor közvetlenül előtte a szerelmed szemébe nézel és eláll a lélegzeted is…Pontosan ez történik velem,ahányszor megcsókollak.-Ledöltünk az ágyra egymás mellé.A fejemet a mellkasára tettem,s ő érzéki ujjaival simogatta minden eggyes porcikám..
-Tudod, miről álmodozom? Arról, hogy hallom, valaki az ablakomat dobálja kövekkel, és végül észreveszlek Téged, ahogy a kertünkben állsz..
-De hiszen ez megtörtént..-nevetett Crazy Boy.
-Tudom,de akkor..És nehogy úgy értsd,hogy most nem..Akkor minden olyan szép volt..Kevesebb szenvedés..
-Mert az még az eleje volt.De ha nem szenvedünk,a szerelmünk,csak ábránd lett volna..A külön töltött idő,s a szenvedés kovácsolta eggyé a szívünket.-Elgondolkoztam ezen,amit Justin mondott..Tehát,van értelme a szenvedésnek!És a sorsnak is terve van kettönkkel..Megnyugtatott az érzés,ahogy a "sorsnak is terve van kettönkkel"szót kimondtam.
-Hihetetlen, hogy mennyi fájdalmat okoztál már nekem, de az még inkább hihetetlen, hogy még így is szeretlek téged...
-Sajnálom..-szomorúvá vált az arca.
-Nem,ne sajnáld!Hiszen akkor is szerettelek.És most is szeretlek!Szeretni is foglak,bármi is fog történni..Bármennyire fogsz megsebezni,szeretni foglak minden eggyes lélegzetemmel.-Felémhajolt,mélyen a szemebe nézett,s ezt suttogta:
-Találtál valaha valakit, akiről rögtön tudtad, hogy téged neki szántak?Mert én igen.Téged!.-megcsókolt,s-e csók fájdalommal,szenvedéllyel,és szeretettel volt tele.Nem tudtam elképzelni az életem nélküle.Sőt még vele se.Csak éltem a pillanatnak,s hagytam,hogy a szívverésének ütemére folyon a vér az ereimbe.
-Gyere kedven csajszim.-kapott fel a nyakába.-Elöttünk áll a turné,és a vallomás..
Mentem a végzetem után,és csodáltam minden eggyes mozdulatát.FOLYT.KÖV
|foscsi..|
Éjszaka alig tudtam aludni...Inkább csak félálomban voltam.Ahogy a másik irányba fordultam,(Justin felé..)ő rögtön érzékelte és magához szorított.Az illata olyan édes volt,hogy abba szint már bele betegedtem!Az ajkaival végigdörzsölt az arcom,s megremegtem...A hátamon végig futott a hideg!De mikor kezét rámtette,elöntött a forróság.Reggel korán,7-órakkor keltem fel.Justin még javában aludt.Gyorsan elrohantam zuhanyozni,nehogy Justin felkeljen és velem akarjon jönni.Beálltam a zuhany alá,és átengedtem magam a jó forró víznek..Siettem,nehogy Justint felkeltsem.Egyszer csak,valaki hátulról magához húzott...Ki más..
-Justin!Normális vagy?Nem látod,hogy..-mérgelődtem
-De látom..Woww,nem csak sötétben és tapintással szép a tested.-csillogtak boci szemei.Én megsem akartam őt nézni...Sokkot is kaptam volna..
-Na,Justin elég legyen.Légyszives fáradj ki!.-forgattam a szemem,miközben a kezemmel magamat takartam.Mire kész lettem a fürdéssel,már 8-óra volt.
-Justin!.-kiabáltam ki.
-Igen?
-Be tudnád hozni a ruhámat...a széken van.
-Rögtön szívem!
-Köszi..-remélem nem marad bent velem a fürdőbe...Szerencsére nem.Csak beadta a ruhát,gyorsa még "jól"megnézett és ki ment.Felvettem a fehér farmerom,lila converse tornacipővel,és egy fekte-fehér kockás inggel..A hajamat kivasaltam,és kész is lettem.Hála istennek Justinnak volt hajvasalója.Mikor visszamentem a szobába,Justin ott ült az ágyon.
-Khm..-jeleztem neki,hogy ott vagyok.Felállt és odajött hozzám.
-Költözz vissza,.-kérlelt,s rámtekintett a boci szemeivel,majd megcsókolt.
-Justin...nem is tudom...-húztam a számat,jobbra-balra.
-Kérlek szívem!Amúgy is,lassan megyünk turnéra...Ne akarj elszomorítani..Most jöttem ki a kórházból.-fenyegetett...vagy inkább zsarolt...?
-Hééj!Jó legyen.Ide költözök.
-Remek!Akkor menjünk áthozzád és pakoljunk össze..megint.-nevetett,hiszen ez a második alkalom,hogy odaköltözök..vagy is vissza..Haza is mentünk hozzám,és összepakoltunk.Anyu még a munkába volt.Ahogy figyeltem Justint,megint gondolkozni kezdtem...Néztem gyönyörűséges,hibátlan arcát,puha bőrét,és azt az ellenálhatatlanul érzéki stilusát..Az én életem és az övé egy szállá fonódott össze. Ha az egyiket elvágják, elszakad mindkettő. Nélküle nem élném túl. És ő sem élné túl nélkülem...Ami köztünk volt,nem puszta szerelem..annál sokkal több.
-Készen is vagyunk.-jelentette ki megkönnyebűlten.
-Oké.Justin...-küszködtem az érzéseimmel..
-Mond kedvenc csajszim.
-Szeretlek!Nagyon-nagyon szeretlek!Akarlak, örökre csak téged. És egy élet nem elég nekem.
-Én is.Én imádlak!Megfulladnék a szerelmed nélkül!Remélem,mindig mellettem döntesz.-megfogta az arcom,s mint mindig kábítóan csókolt..Az ajka puha volt,akár a legdrágább selyem.
-Gyere,ideje,hogy megtudja a világ,kiaz amit mindennél jobban szeretek.
-Ezt,ezt,hogy érted?.-tudatlanul kérdeztem.
-Elmondom a világnak,hogy te vagy az életem értelme.Nem akarom,hogy úgy derüljön ki minden,hogy hazugságokat látunk az újságokba.Tudják meg töllem...Ne mástól.
-Rendben.Mikor kezdjük?.-próbáltam önbizalmat szorítani magamba,hogy ne essek kétségbe..Nem szeretném,ha a média vetettne véget a kapcsolatunknak.Akkor...elvinne a végzet...Egy boldotalan végzet.
-Tudod,Justin...Minden pillanatban, amit veled töltök, azt kívánom: bárcsak megállna az idő.-megszoktam,hogy az én Adoniszom,nem szavakkal,hanem tettekkel vetíti ki érzéseit...De most máshogy történt..Olyat dolgot mondott,amit én viszont érzek..Mintha csak belelesett volna pár másodpercre a gondolataimba.
-Csak egy jobb dolog van a csóknál, az a pillanat, mikor közvetlenül előtte a szerelmed szemébe nézel és eláll a lélegzeted is…Pontosan ez történik velem,ahányszor megcsókollak.-Ledöltünk az ágyra egymás mellé.A fejemet a mellkasára tettem,s ő érzéki ujjaival simogatta minden eggyes porcikám..
-Tudod, miről álmodozom? Arról, hogy hallom, valaki az ablakomat dobálja kövekkel, és végül észreveszlek Téged, ahogy a kertünkben állsz..
-De hiszen ez megtörtént..-nevetett Crazy Boy.
-Tudom,de akkor..És nehogy úgy értsd,hogy most nem..Akkor minden olyan szép volt..Kevesebb szenvedés..
-Mert az még az eleje volt.De ha nem szenvedünk,a szerelmünk,csak ábránd lett volna..A külön töltött idő,s a szenvedés kovácsolta eggyé a szívünket.-Elgondolkoztam ezen,amit Justin mondott..Tehát,van értelme a szenvedésnek!És a sorsnak is terve van kettönkkel..Megnyugtatott az érzés,ahogy a "sorsnak is terve van kettönkkel"szót kimondtam.
-Hihetetlen, hogy mennyi fájdalmat okoztál már nekem, de az még inkább hihetetlen, hogy még így is szeretlek téged...
-Sajnálom..-szomorúvá vált az arca.
-Nem,ne sajnáld!Hiszen akkor is szerettelek.És most is szeretlek!Szeretni is foglak,bármi is fog történni..Bármennyire fogsz megsebezni,szeretni foglak minden eggyes lélegzetemmel.-Felémhajolt,mélyen a szemebe nézett,s ezt suttogta:
-Találtál valaha valakit, akiről rögtön tudtad, hogy téged neki szántak?Mert én igen.Téged!.-megcsókolt,s-e csók fájdalommal,szenvedéllyel,és szeretettel volt tele.Nem tudtam elképzelni az életem nélküle.Sőt még vele se.Csak éltem a pillanatnak,s hagytam,hogy a szívverésének ütemére folyon a vér az ereimbe.
-Gyere kedven csajszim.-kapott fel a nyakába.-Elöttünk áll a turné,és a vallomás..
Mentem a végzetem után,és csodáltam minden eggyes mozdulatát.FOLYT.KÖV
|foscsi..|
38.rész
38.rész
Tettem amit kért,és "pihentem"vele.Ahogy a fejét fájdalmasan a mellemre döntötte,elaludt.Még így is,hogy kötés volt a fején,annyira tökéletes volt!Minden eggyes vonása olyan volt,akár egy Görög szépséges istené.Nem hiába hívom "Adonisz"-nak.Simogattam az arcát,s az ajkait...Elgondolkoztam,hogy mért szerethetem ennyire...?Nos,erre választ nem találok.Mikor rá gondolok,a szívem olyan erősen ver,hogy 2 liter vért pumpál az ereimbe.Eszembe jutott,mit mondtam Justinnak még nem is olyan régen:"Bármi lesz is a vég, nem fog elválasztani minket."Sok kórházi bent töltött idő után minden világosabb lett..Rájöttem,hogy Justin a végzetem!Ő az,aki nélkül nincs levegőm,aki nélkük nem ver a szívem,s nem áramlik a vér az ereimbe..Megint úgy aludtam el,hogy a gondolataim vittek az álmokországába.
-Jenny...-Justin ébreszgetett..Ránéztem az órára:00:00.
-Mi a baj?-kómásan kérdeztem.
-Szomjas vagyok...-ahogy ezt meghallottam,mint egy anyuka,felugrottam és gyorsan megitattam.
-Köszönöm szívem.Sokat jelent számomra,hogy itt vagy.
-Természetes!.-adtam válaszom,majd megcsókoltam,hogy visszatudjon aludni.Mint egy kis gyerek,rögtön álomba merült.Elmosolyodtam,ahogy figyeltem édes arcát...Leültem a székre,ami az ágy mellett volt,és csókolgattam a kezét.Aztán hirtelen elaludtam.
-Jenny...-már megint ébreszgettek..Mérges voltam,mert nyugodtan nem tudtam aludni...De Justinért megéri.Felnéztem,és Usher volt az.
-Szia.-álmosan köszöntem
-Szia.-mosolygott.-Mondta Pattie,hogy magánál volt..
-Igen beszéltünk..-krákogtam.
-Csak beszéltetek?.-huncutan nevetett usher.
-Ö..ja.-nevettem rá.Tudta,hogy csók is volt..Na de melyik szerelmes párnál nincs ilyen...?Átadtam a helyet Ushernek,és elmentem enni valamit.Csak egy sajtos szendvicset kaptam be..Mire visszamentem Usher már nem volt ott.Helyette az én Adoniszomat láttam meg,aki már fen ült,és rám várt.
-Szia életeeem.-mosolyogtam rá,és megcsókoltam.
-Szia szerelmem!Képezld,ma már haza is mehetek!.-felcsillantak a szemei,és megfogta a seggem..
-Tudom is,hogyan fogjuk megünnepelni..-rámnevetett.
-Justin...Neked ilyenkor is ezen jár az eszed?.-összekulcsoltam két kezem.
-ÖÖ..nem.Csak így jobban kitudom neked fejezni,mennyire szeretlek.-pirult,és olyan volt a feje mint a paradicsom.Már azt hittem,hogy a feje miatt...
-A puszta jelenléted is elég,hogy kifejezd...-pirultam el,amit persze nem feledett...Imádta!Odahúzott magához,mostmár erejében,és szó szerint lesmárolt.Nem tiltakoztam...Végre csókolhattam...Kopogtattak azt ajtón.Odamentem és kinyitottam.A doktor úr volt az..Pontosabban,Dr.Cullen.
-Justin,az állapotod stabil.Mehetsz haza!.-Dr.Cullen ránk nevetett és távozott az ajtón.
-Ez az!.-segítettem neki felöltözni,hiszen a feje még fájt...Nem mondom,hogy nem indult be a fantáziám,de legalább tudtam magamon uralkodni..Nem úgy mint ő!Mikor adtam rá a polóját magához rántot,és elkezdte a derekamnál feltürni a polómat..
-Justin ne itt!.-szóltam rá mérgesen.
-Akkor majd otthon?Ha azt mondod nem,akkor itt megteszem!.-fenyegetett.
-Jó otthon.
-Igéred?.-tovább fenyegetett.
-Igérem.-abba hagyta a "rosszalkodást"és lenyugodott.Most én vezettem,de nem volt otthon nálluk senki.Miénk volt az egész ház!
-Na gyere fel!.-húzott maga után.Mikor felértünk,neki nyomott az ajtónak és csókolt,oly erősen,hogy nem kaptam levegőt.Levette rólam a polót,és magáról is..Justin nem csinált semmit..Vagy is...Csak vetközött.Én meg ott álltam,kigülledt szemekkel.Már csak egy szál boxerbe volt,mikor levette rólam a farmert...Mondanom semm kell,hogy eléggé bevadult.
-Amikor az ember találkozik azzal, akinek közelségétől az első pillanattól kezdve hevesebben kezd verni a szíve, akinek a hangja zeneszó a számára, akiért meg tudna halni, s tőle elválni akár csak egyetlen napra is kín, az az igazi szerelem.Te tanítottad ezt meg számomra.-csak ennyit mondott,és csókolt tovább.Felkapott,és lefektetett az ágyra.Végig csókolgatott,egészen a hasamig..Leojtotta a villanyt,s újra a rabja voltam.Magához szorított,és felnyögött..Meglepődtem,de inkább hagytam,hogy az érzelmeim uraljanak.
-Annyira beindítasz.-mondta az én szerelem,akinek már forró volt a teste.
-Vettem észre...De tölled valahogy..extázisba esek..-több szót már nem váltottunk...Megint megtörtént az,hogy testileg közelebb kerültünk egymáshoz..Ezek szerint,ezentúl ez rendszeres lesz...Justin a combomat simogatta,miközben én a mellkasát puszilgattam..Megint elkapott az a kábító érzés,és magával ragadott az én Adoniszom..FOLYT.KÖV
Tettem amit kért,és "pihentem"vele.Ahogy a fejét fájdalmasan a mellemre döntötte,elaludt.Még így is,hogy kötés volt a fején,annyira tökéletes volt!Minden eggyes vonása olyan volt,akár egy Görög szépséges istené.Nem hiába hívom "Adonisz"-nak.Simogattam az arcát,s az ajkait...Elgondolkoztam,hogy mért szerethetem ennyire...?Nos,erre választ nem találok.Mikor rá gondolok,a szívem olyan erősen ver,hogy 2 liter vért pumpál az ereimbe.Eszembe jutott,mit mondtam Justinnak még nem is olyan régen:"Bármi lesz is a vég, nem fog elválasztani minket."Sok kórházi bent töltött idő után minden világosabb lett..Rájöttem,hogy Justin a végzetem!Ő az,aki nélkül nincs levegőm,aki nélkük nem ver a szívem,s nem áramlik a vér az ereimbe..Megint úgy aludtam el,hogy a gondolataim vittek az álmokországába.
-Jenny...-Justin ébreszgetett..Ránéztem az órára:00:00.
-Mi a baj?-kómásan kérdeztem.
-Szomjas vagyok...-ahogy ezt meghallottam,mint egy anyuka,felugrottam és gyorsan megitattam.
-Köszönöm szívem.Sokat jelent számomra,hogy itt vagy.
-Természetes!.-adtam válaszom,majd megcsókoltam,hogy visszatudjon aludni.Mint egy kis gyerek,rögtön álomba merült.Elmosolyodtam,ahogy figyeltem édes arcát...Leültem a székre,ami az ágy mellett volt,és csókolgattam a kezét.Aztán hirtelen elaludtam.
-Jenny...-már megint ébreszgettek..Mérges voltam,mert nyugodtan nem tudtam aludni...De Justinért megéri.Felnéztem,és Usher volt az.
-Szia.-álmosan köszöntem
-Szia.-mosolygott.-Mondta Pattie,hogy magánál volt..
-Igen beszéltünk..-krákogtam.
-Csak beszéltetek?.-huncutan nevetett usher.
-Ö..ja.-nevettem rá.Tudta,hogy csók is volt..Na de melyik szerelmes párnál nincs ilyen...?Átadtam a helyet Ushernek,és elmentem enni valamit.Csak egy sajtos szendvicset kaptam be..Mire visszamentem Usher már nem volt ott.Helyette az én Adoniszomat láttam meg,aki már fen ült,és rám várt.
-Szia életeeem.-mosolyogtam rá,és megcsókoltam.
-Szia szerelmem!Képezld,ma már haza is mehetek!.-felcsillantak a szemei,és megfogta a seggem..
-Tudom is,hogyan fogjuk megünnepelni..-rámnevetett.
-Justin...Neked ilyenkor is ezen jár az eszed?.-összekulcsoltam két kezem.
-ÖÖ..nem.Csak így jobban kitudom neked fejezni,mennyire szeretlek.-pirult,és olyan volt a feje mint a paradicsom.Már azt hittem,hogy a feje miatt...
-A puszta jelenléted is elég,hogy kifejezd...-pirultam el,amit persze nem feledett...Imádta!Odahúzott magához,mostmár erejében,és szó szerint lesmárolt.Nem tiltakoztam...Végre csókolhattam...Kopogtattak azt ajtón.Odamentem és kinyitottam.A doktor úr volt az..Pontosabban,Dr.Cullen.
-Justin,az állapotod stabil.Mehetsz haza!.-Dr.Cullen ránk nevetett és távozott az ajtón.
-Ez az!.-segítettem neki felöltözni,hiszen a feje még fájt...Nem mondom,hogy nem indult be a fantáziám,de legalább tudtam magamon uralkodni..Nem úgy mint ő!Mikor adtam rá a polóját magához rántot,és elkezdte a derekamnál feltürni a polómat..
-Justin ne itt!.-szóltam rá mérgesen.
-Akkor majd otthon?Ha azt mondod nem,akkor itt megteszem!.-fenyegetett.
-Jó otthon.
-Igéred?.-tovább fenyegetett.
-Igérem.-abba hagyta a "rosszalkodást"és lenyugodott.Most én vezettem,de nem volt otthon nálluk senki.Miénk volt az egész ház!
-Na gyere fel!.-húzott maga után.Mikor felértünk,neki nyomott az ajtónak és csókolt,oly erősen,hogy nem kaptam levegőt.Levette rólam a polót,és magáról is..Justin nem csinált semmit..Vagy is...Csak vetközött.Én meg ott álltam,kigülledt szemekkel.Már csak egy szál boxerbe volt,mikor levette rólam a farmert...Mondanom semm kell,hogy eléggé bevadult.
-Amikor az ember találkozik azzal, akinek közelségétől az első pillanattól kezdve hevesebben kezd verni a szíve, akinek a hangja zeneszó a számára, akiért meg tudna halni, s tőle elválni akár csak egyetlen napra is kín, az az igazi szerelem.Te tanítottad ezt meg számomra.-csak ennyit mondott,és csókolt tovább.Felkapott,és lefektetett az ágyra.Végig csókolgatott,egészen a hasamig..Leojtotta a villanyt,s újra a rabja voltam.Magához szorított,és felnyögött..Meglepődtem,de inkább hagytam,hogy az érzelmeim uraljanak.
-Annyira beindítasz.-mondta az én szerelem,akinek már forró volt a teste.
-Vettem észre...De tölled valahogy..extázisba esek..-több szót már nem váltottunk...Megint megtörtént az,hogy testileg közelebb kerültünk egymáshoz..Ezek szerint,ezentúl ez rendszeres lesz...Justin a combomat simogatta,miközben én a mellkasát puszilgattam..Megint elkapott az a kábító érzés,és magával ragadott az én Adoniszom..FOLYT.KÖV
37.rész
| 37.rész{mégcsak:'(xD} Tudtam,hogy hiába nincs itt velem fizikailag,lelkileg mellettem van.Furcsáltam,mért nem érzek fájdalmat...A fulladást,és a lyukat a mellkasom közepén..Talán,mert vele vagyok..Bármi is van,a lényeg,hogy vele legyen...S olyankor mindegy mi történik,nyugodt vagyok.Az igazság az, hogy szeretem. Csillapíthatatlanul szeretem... Az első pillanattól fogva. Akkor is szerettem, amikor megesküdtem, hogy nem. Nem tehetek róla, csak érzem.Ez ellen nem tudok mit tenni.Jobban szeretem,mint az egész világot eggyüttvéve!Vártam,hogy hátha csoda történik,és fel kell...Tudtam,hogy én maradok bent vele egész éjszaka...Tehát,lesz alkalmam,hogy tegyek érte valamit.Este 9 órára már nagyon elfáradtam.Lefeküdtem az életem értelme mellé..Vigyáztam,nehogy valamelyik zsinorba bele akadjak,vagy esetleg kitúrjam Justint az ágyból.Odakuporogtam mellé,és fogtam a kezét.Az ujjait simogattam,s így szóltam hozzá: -Mintha az egész életem idevezetett volna, ide hozzád. Szeretlek. Annyira szeretlek.-nem érdekelt,hogy nincs eszméleténél.Jól tudom,hogy hall engem.A sok gondolkodástól,és sírástól elaludtam.Az agyamba beprogramoztam,hogy ne nagyon mocorogjak.10 percenkétn felkeltem és fújtam az orrom..Bizonyára megfázhattam..Reggel kissé hűvös volt.A zsebkendőm a sok sírástól és orr fújástól már tiszta takony volt.Olyan vizes mintha víz lenne de nem.Az takony.(Kamcsika kérésére.xD)Reggel Pattie ébresztett. -Jenny,kelj fel!Reggel van.Menj haza pihenni.És,köszönöm!.-felsegített az ágyról és megpuszilt.Ránéztem Justinra,aki ugyanabba a pózba feküdt mint tegnap...Tehát,nem volt magánál..Haza mentem és beestem az ágyba.A párnámon még Justin illata volt.Mélyen beszívtam,s a könnyek kipotyogtak a szemeimből.Újra visszakaptam a fájdalmat...A régi "jóbarátomat"...nem volt újdonság,hogy megint azt a lyukat éreztem a mellkasom közepén..Hiszen nincs itt velem...2 hétig minden ugyanúgy ment...Egyszer-kétszer bent maradtam Justinnal éjszakára,egyszer-kétszer meg otthon voltam..Nagyon nehezen viseltem,de ennyivel tartozom az én Adoniszomnak.Egy szombati napon,úgy volt,hogy bent kell maradnom Jussnál egész napra.Az anyukájának dolgozni kellett,és a gyerekekre vigyázni..Tehát csak én maradtam.Bejött a nővér,hogy megnézze javult-e valamit Justin állapota. -Javult?.kérdeztem karba tett kézzel,s reménykedve. -Igen!Nagyon sokat!A feje gyógyul,és az agy funkciói is jók..Ha igy lesz tovább pár nap és észnél lesz. -Huuu.-fújtam egy nagyot.-Rendben.-a nővér kiment.Újra egyedül maradtam..Justinnal.Leültem mellé,és puszilgattam a kezét.Érdekes...Kórházban vagyunk,mégis az az édes illata megmaradt.Mintha a vérében hordozná. -Ke-kedvenc csajszi-szimat akarom...-Jézusom!Azt hittem szív rohamot kapok.Justin magához tért! -Itt vagyok szívem!Nővér!!.-kiabáltam,amilyen hangosan csak tudtam.-Magához tért!-A nővér berohant,és belevilágított Juss szemébe. -A pupillái rendben vannak.A koncentrációs képessége megfelelő az állapotához.-mondta,s közben a Dokor úr jegyzetelt. -Aggyunk neki fájdalomcsillapítót.És sok folyadékot.A lány bentmaradhat.-a Doktor kisétált,és a nővér csinálta azt,amit az úr mondott. -Je-jenny...-Justin folyton csak a nevemet hajtogatta..aztán.. -Fáj af fejem..-végre valami mást is mondott!Bár nagyon örültem,hogy az én nevemet mondta elsőnek.Odakaptam a telefonhoz,és értesítettem Pattiet,hogy Justin magához tért... -Justin,szívem..Itt vagyok.Jenny vagyok. -Hm...A mennyországba vagyok?Gondoltam,hogy te fogsz rám várni...-csukott szemmel mosolygott. -Dehogy te buta!Élsz.Nyisd ki a szemed,ha tudod.Lassan kinyitotta a szemét,s mikor rámpillantott a szemei felcsillantak. -Itt vagy kedvenc csajszim...Pontosan ezt kívántam!Téged lássalak meg elsőnek... -Hm..Ne beszélj sokat,Pihenned kell. -Gyere,feküdj mellém.-mondta és próbált magához húzni,de még nagyon gyenge volt. -Ne erőlködj.Fekszem....-odabújtam mellé,és az arcát simogattam. -Annyira szeretlek, hogy erőtlen vagyok védekezni ellene. Ha rád nézek, ugyanazt érzem, mint amikor először láttalak. Minden porcikámmal téged kívánlak...Örülök,hogy itt vagy szerelmem... -Én is,hogy végre magadhoz tértél..De kérlek,pihenj!Nem akarom,hogy rontson az állapotodon,hogy itt vagyok. -Csak javít..-mondta,s lassan,erőtlenül,puszit lehelt a kezemre. -Talán mondanom se kell, még nem találkoztam hozzád foghatóval...Úgy imádlak!.-látszólag be volt kábulva a fájdalomcsillapítótól,de legalább őszinte volt.Óvatosan föléhajoltam,és megcsókoltam. -Pihenj szerelmem...-mondtam. -Köszönöm...Pihenj velem.. FOLYT.KÖV | |
36.rész
| 36.rész Nem tudtam meddig tarthat a koncert.Valamiért rosszat éreztem...Lehet azért,mert az este olyan szép volt,hogy megsem lepődtem volna,ha valami rossz dolog fog történni.Próbáltam sorba rakni,milyen rossz események történhetnek. 1.Justin megint összejön Jasminel.. 2.Egy rajongó megcsókolja.. 3.Haza se fog jönni.. 4...-A 4.-et már fel sem vetettem..Elég rossz volt így is az a 3 dolog..Leültem az ágy szélére és feszültségembe remegtettem a lábam.Aztán megszólalt a mobilom. -Háló?.-frusztráltan szóltam bele. -Háló?Jenny,Usher vagyok.-a hangja ideges,és ijedt volt.-Gyere be a kórházba gyorsan!Justin balesetett szenvedett! -Úristen!Mi történt?.-már a zokogás ki is tört rajtam,anélkül,hogy felfogtam volna mi történt. -Bent mindent elmondok.-ezzel letette a telefont.Rohantam le a lépcsőn,gyorsan kulcsra zártam az ajtót,és futottam a kórházhoz.Mikor odaértem,vagy 20 paparazzi ott állt,és várták a fejleményeket.Bementem,és próbáltam észrevehetetlen lenni. -Nővér!Behoztak egy fiút..Nem tudom pontosan,de valamilyen balesettel.Justin Biebert. -Sajnálom kishöly.Nem mehetsz fel.Te vagy a 100. aki ezzel jön ide... -De kérem!Én ismerem.-könyörögtem. -Nővér!Velem van.-Usher ott termett mellettem..A szemei könnyesek voltak,akár csak az enyéim. -Rendben.Elnézést!-nézett rám a nővér.Nem is reagáltam,csak rohantam Usher után. -Mi történt?.-sírva kérdeztem. -Leesett a színpadról,és betört a feje.Az egész tiszta vér volt..Istenem!.-a fejét fogta és sírt. -Nagyon súlyos? -Nem tudom..-rámnézett és látta az arcomon,hogy mennyire szenvedek.Magához szorított. -Minden rendben lesz,remélem...-A lift megérkezett,és beszaladtunk a kórterembe.Justin ott feküdt véres fejjel. -Úristen.-a lábaim összerogytak és leestem a földre.Justin anyukája odaszaladt hozzám,és "összeszedett". -Gyere kincsem.-kivitt a kórteremből. -Istenem..Nem hiszem el.-úgy sírtam,mint még soha..De így még tényleg soha. -Minden rendben lesz...A balesetnél,mikor még kicsit magánál volt...Az volt az első,hogy kérte,hívjunk fel.-Nem csináltam semmit.Csak sírtam.Kijöttek a nővérek,és Justin véres ruháit hozták ki.Usher,Justin anyukája,és én kint vártunk körübelül 3 óra hosszát.A nővér felénk tartott. -Stabilizáltuk az állapotát.Csak két ember lehet bent vele,Estére pedig egy.Ki megy be?.-kérdezte a nővér. -Szerintem menj be te és Jenny...-mondta Usher.-Majd hívjatok,ha magához tért.-Látszólag mindenki sokkot kapott...Pattie és én bementünk...Az én gyönyörűséges Adoniszomnak be volt kötözve a feje.Mind a ketten leültönk.Pattie Justin jobb oldalához,én pedig a balhoz.Úgyan azt tettük:Megfogtuk az"életünk értelmének"kezét.Egy valamiben nagyon hasonlítottunk Juss anyukájával...Egyikünk sem szerette kevésbé "Őt". -Bent maradnál estére vele?Megbízom benned!Nekem haza kell mennem Jaxonékhoz.. -Persze..Itt maradok.-szipogtam.Pattie csak 2 óra hosszáig maradt majd elment.Nyomott egy puszit Juss kezére,és az én fejemre. -Bármi van szólj a nővérnek..Vigyázz rá.-rámmosolygott és elment.Teljesen magamon kívűl voltam.Nem tudtam gondolkodni,olyan erős sokkot kaptam..Csak hallgattam az EKG gépezetnek a hangját..Egyszer-kétszer ránéztem Justin arcára.Nem láttam rajta semmit.Elkezdtem hozzá beszélni,hátha érzékel valamit: -Annyira szeretlek!.-minden egyes szavamat sírva mondtam.-Hogy történhetett ez?(...)Mindig,mikor valami jó történik,jön a rossz..Mondták,hogy lehet nem fogsz emlékezni rám,vagy esetleg más dolgokra...Bele sem tudok gondolni!Hiába mondanák,hogy a barátnőd"voltam"nem tudnál újra szeretni...Szeretlek Justin!.-nem is tudtam tovább beszélni,csak zokogtam,és ráhajtottam a fejem arra a tökéletes kezére.Felpillantottam,és megláttam egy könnycseppet végig hullani az arcán.Kirohantam a nővérhez. -Nővér!Azt hiszem érzékelt valamit... -Mit?.-kérdezte a nővér,felhúzott szemöldökkel.. -Hát,beszéltem neki,és-és egy könnycsepp hullot le az arcáról... -Öö..igen.Tehát az agya az működik.Ez nem azt jelenti,hogy emlékszik vagy akármi..Egyszerűen az agy dolgozik. -Értem..-könnyek százai hullottak ki a szememből..Alig láttam a sok könnycseptől.Vissza mentem az életemhez,s visszaültem mellé.Megfogtam a kezé,s ő erre megszorította...Megfordult a fejemben,hogy visszamegyek a nővérhez,de ugyan azt mondaná..A köteléket, ami egymáshoz fűz minket, nem szakíthatta el sem a szétválás, sem a távolság, sem az idő. És nem számít, mennyivel különlegesebb, gyönyörűbb, okosabb vagy tökéletesebb nálam, ő is ugyanolyan visszavonhatatlanul megváltozott, mint én. Ahogy én mindörökre őhozzá tartozom, ugyanúgy ő is mindig az enyém lesz...Csókolgattam a kezét,és imádkoztam,hogy visszakapjam.Nem fogtam fel,mi történik most pontosan.De tudtam,hogy bármi is van Justin velem van és soha nem feledjük el egymást.Még ha a halál lép is közbe mi egyek vagyunk.Vártam,hogy újra kinyissa boci szemeit,és rámnézzen..Az én szívem pedig tele volt reménnyel,fájdalommal,s szeretettel.FOLYT.KÖV | |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)