69.rész

69.rész

"Azt mondják, mikor valaki egy teljességgel lehetetlen dologgal kerül szembe, még azelőtt, hogy az agya bármilyen érzelmi reakciót mutathatna, egyszerűen lefagy."

Káprázatos, milyen tüneteket hozott bennem felszínre a félelmem! A tenyerem jéghideg volt, de mégis izzadt. A fejem görcsölt, de ugyanakkor szédültem is. Hányingerem volt, de egy kis gombócot is éreztem a torkom közepén. A gondolat, hogy a "lelkemet" elveszítem, borzasztóan fájt! Oly annyira, hogy már azt mertem vélni: késeket szurkálnak belém. Justin szorosan simult az oldalamhoz és próbálta oldani a feszültségemet. Lassan jobboldalra fordítottam a fejem...Mikor hirtelen elkapta a tekintetem, forroság öntötte el a fejemet. Lágy szeme, finoman fúródott az enyémbe és arra törekedett, hogy ismét extázisba ejtsen. Sikerült is!(mint mindig.) Bár az idő telik, a szerelmem mindig is egysíkon marad...Jobban mondva: negatív irányba sosem változik! Csak erősebb, és erősebb lesz olyannyira, hogy talán még meg is öl. Éppen csókolni készült, mikor a kocsi egy nagyot fékezett. Juss letekerte az ablakot. Ijedten rámmeredt és ekkor már tudtam, hogy megérkeztünk. Miközben Crazy Boy a csomagokat szedegette, én válaszokat kerestem...Mitől is félünk tulajdonképpen? Feltettem ezt a kérdést annyiszor, hogy már belefáradtam. Nem csillapodtam addig, míg ránem jövök a válaszra. Megráztam a fejem és ekkor, bevillant! Mi, nem is anyutól félünk. Legelőször úgy éreztem és azt hittem, hogy ez az oka annak a feszültségnek, ami a levegőbe van. De nem. Hanem, az egymás elvesztésének a félelme... Ott álltam a járdaszegélyen és Justint figyeltem. "Lefényképeztem" a szememmel és eltároltam az agyamban, teljes lényét.
-Hát akkor szívem. Csapjunk bele a lecsóba! - Vidámságot, de egyben félelmet is fel lehetett ismerni a hangjában. Nem feleltem, szokásomhoz hívően. Odaléptem hozzá és átöleltem. Úgy szívtam be bőre illatát, mintha örökre megakartam volna jegyezni.
-Hmm... Szeretlek Justin. - Igyekeztem minden érzelmet beleadni ebbe a mondtba. Fel voltam rá készülve, hogy mi lesz ha...?
-Én is Jenny. Mindennél jobban! - Ahj...Így még nehezebb...Ezzel, Justin még egy lapáttal rápakolt a szenvedésemre. Szívem szerint olyan hevesen csókoltam volna meg, mint még soha! De tudtam, hogy ez most nem lenne helyes, mivel csak nehezebb lenne. Egymás szemébe néztünk és épp, hogy csak érintették egymást az ajkaink. Bólintottunk és elindultunk a bejárati ajtó felé. Remegő kézzel nyomtam meg a csengőt.
-Nyitom! - Hallottuk anyu hangját, ahogy igyekszik az ajtóhoz...FOLYT.KÖV
~álmos..XD~

68.rész

68.rész

"Szeretni valakit nem egyéb, mint nap mint nap átélni az elvesztése miatti rettegés gyötrelmét; hogy a szeretés szép érzésére mindenkor rátelepül a szörnyeteg fájdalom."

-Justin! - Löktem le magamról, miközben a nyakamat csókolgatta, hiszen eszembe jutott az, hogy anyu még nem tud az eljegyzésről. Nem nagyon foglalkoztam azzal, hogy Justin mit gondol, vagy mit érez. Hatalmas nagy félelem és aggódást hoztak létre bennem a gondolatok. Mikor minden jóra és szépre fordul, álltalában jön a rossz... Legalábbis az én életemben. Le-fel járkáltam a szobában és csak a fejemet fogtam. Végig gondoltam mit is kéne mondnom anyunak. "Anyu figyelj, Justin eljegyzett... Lehetséges, hogy az esküvő 2 hónap múlva lesz." Nem! Ez őrültésg! Anyám mindig is óvott a korai dolgoktól, nem hogy a házaságtól/eljegyzéstől. Még a járást is jóakarattal türte. Belegondoltam abba, hogy mi lenne, ha anyu esetleg arra kényszerítene, hogy válasszak a családom és Justin közt. Ami nem kétésges, igen összezavarna. De, lehet, hogy jól fogadná, ami a legjobb történés lenne az életemben. Egyszer-kétszer Juss arcára pillantottam, hogy szemügyre vegyem reakcióit. Összezavarodott és ijedt volt tekintete.
-Szívem, mi a baj? - Hallottam hanját, de igazándiból fel sem fogtam, hogy hozzám szól.
-Jenny! - Hangsúlya megemelkedett és akkor figyeltem oda.
-Tessék? - Kikerekedett szemekkel érdeklődtem.
-Mi a baj? - Kíváncsian kérdezte.
-Justin. Anyu nem tud az eljegyzésről. - Mondtam csípőretett kézzel.
-De, de...Oh, anyám! - Juss felpattant és táltott szájjal figyelte a padlót.
-Most vagy kifog akadni, vagy nem tudom... - Kétségbeesetten mondtam, de látszólag Justin olyasfajta sokkot kapott, hogy nem igen figyelt. Majd arra eszméltem, hogy mellettem áll.
-Kedvenc Csajszim! Minden rendben lesz, hidd el nekem! Sok mindent túl vészeltünk...Menni fog. Csak egy nagy adag szerencse kell hozzá. - Lassan közeledett, majd végül egy csókkal lepett meg. Ilyenkor mindig ellazulok és megnyukszom. Justinnal nem is kellett, hogy szót váltsunk ahoz, hogy tudjuk mit kell tennünk. Egymás szemébe néztünk és bólintottunk annak jeléül, hogy pakolnunk kell és vissza menni Los Angelesbe, elújságolni a nagy hírt. Nem csak a szüleim voltak az elöttünk lévő akadályok, hanem a médi "szépséges" világa is. Körbenéztem a szobában, "kikukucskáltam" az erkélyre és magamba szívtam minden eggyes emléket. A kocsi lent várt minket. A liftben, már mind a ketten nagy levegőket vettünk. Tudtuk, hogy sorsdöntő pillanat következik az életünkbe. Mikor leértünk a sofőr kinyitotta nekünk a hátsóajtót.
-Félsz? - Kérdezte Justin és a kezemet fogta.
-Igen. - Feleltem egyszerűen. - Te?
-Nem. - mosolygott - Tudom, hogy sikerülni fog.A mi szerelmünk mindent legyőz! - Örültem, hogy Justin így áll a dolgokhoz.Ha nem lennék pesszimista, akkor egyett értenék vele. Több ezer gondolat kavargott a fejemben. Az érzések amik eluralkodtak felettem, egyre jobban a rabjává tett...Most mindenre fény derül...
~"A valóság az álmokhoz képest bizony nagyon kegyetlen tud lenni. De olykor nagyon szép meglepetéseket is tartogat.~ FOLYT.KÖV

67.rész

67.rész

~"Ha a Nyár a világon elhever,
s aranyló délután
Egy álom végre kibontakozik
a fák alvó sudarán;
Ha völgyet-hegyet, zöld vadont
hűssel Nyugat szele tölt -
Ide gyere! Hozzám visszagyere!
S mondd: Itt legszebb a Föld!"~

Mámorító, milyen csodálatos élmény számomra a jelenléte, s az érintése! Az egész testem bizseregni kezd és forog a föld körülöttem. A mai napig nem tudom megszokni. Hiszen, mindennapra tartogat újabb és újabb gyönyört számomra. Miközben "kényesztettük" egymást, azon töprengtem, hogy mi is vár rám a közeljövőben...? Számtalan sok kérdés és képkockák pergtek le a fejemben, de egy valamit tudtam: biztosan boldog leszek. Hogy miért voltam ebben 100%-ig biztos? Mert az emberek 50%-nak a házasság/eljegyzés/szerelem, csak fellángolás. De nekem és neki, ez egy életre szoló érzés. Lehet, hogy nem, de addig míg így érzünk, biztosan boldogok leszünk. Ebben a tökéletes álomban, egy valami fontos: a boldogság. Bármennyire is hihetetlen, számomra most érkezett el az az időszakk, mikor bármire képes lennék az Adoniszomért. Nem tudom, hogy ő is így érez-e...Nem is akarom. Csak élek a pillanatnak! Egy darabig nem is néztünk egymásra... Elmélyültünk egymást mosolyába és szemében.
-Nem tudom elégszer elmondnai, hogy mennyire szeretlek! - A csendet az "Életem értelme" törte meg. Nagyon szerettem volna megszólalni, de nem tudtam. Hatalmas gombócot éreztem a torkom közepén, ami a boldogság szüleménye volt. Válasz helyett csókomat adtam, puha, lehelet könnyű, méz édes ajkára. Mintha nem is e-földi lenne! Túl szép, túl lélekzet elállító! És pont az én életembe íródott bele... Hatalmas ajándék, de egyben csoda. Justin, csak némán figyelte arcom, mosolyogva és a kezemet szorongatta. Néha-néha a gyémánt gyürűre pillantottam...Olyankor kihagyott a lélekzetem! Juss óvatosan felemelt, lazán elfeküdtem karjaiban. Nyakamat kezdte csókolgatni, ami olyan gondolatokat/érzéseket váltott ki belőlem, hogy úgy éreztem ennél szebb már nem is lehet. Aztán valami megzavart... Végig gondoltam mindent. Mivel Justin megkérte a kezem, a felesége leszek. Esküvő, nászút...És...Mindneki tudni fogja! Ekkor megakadt valami bennem...Mit mondok a szüleimnek..?! 18 évesen házasodok? Több mint rémisztő....FOLYT.KÖV
~fos lett.~ezvan.:/~lesz jobbis.~

66.rész

66.rész

"Talán rájött, milyen csodálatos teljesen esztelenül viselkedni és mégis látni, ahogy feltétel nélküli szeretet ragyog vissza a másikról."

„Most!” - Mondtam magamban, figyelmeztetve, hogy választ kell adnom. De nem tudtam. Mi van akkor, ha igent mondok? És mi van akkor, ha nem-et?(...) Kérdések, és nincsenek/helytelen válaszok. Egyre jobban telt az idő, aminek következménye, hogy Justin is kezdett egyre türelmetlenebb lenni. Tudtam, hogy egy idő után ő is beleun, és lehet akkor bánom meg, hogy nem adtam választ. Tehát, itt az idő! Justin mély levegőt vett, majd készült arra, hogy újra feltegye a kérdést.
-Jennyfer, lennél a feleségem? - Sajnáltam szegényt... Már harmadjára kérdezi meg, igen kellemetlen körülmények között. Ideje lenne válaszolni, de csak görcsbe rándult hassal álltam. Behunytam a szemem. Hagytam, hogy a lágy szellő simogassa arcomat. Próbáltam felidézni az elmúlt 2 és fél évet, hogy minden emléket tisztán, érthetően "lemozizzak". Eszembe jutottak az események sokasága... Halvány mosoly jelent meg arcomon. Nem láthattam, hogy Juss hogy reagál, mivel csukva volt a szemem.
"Az első randink...Mikor lelocsolt a locsolócsővel...Mikor elénekelte nekem a U smile-t a színházban...És mikor az esőben csókoloztunk..." Csupa-csupa gyönyörű, feledhetetlen emlék...Idájig jutottunk...Ilyen messze. Csodaszép! Kinyitottam a szemem. Justin, még mindig ott térdepelt elöttem és várta a válaszom. Úgy éreztem, mintha energiával töltöttek volna fel, ahogy az emlékek ezernyi képkockája megjelent elöttem.
-Jenny, én... - Hallottam hangján, hogy arra készül: feladja.
-Várj! - Szóltam utána, mikor már épp menni készült.
-Justin Bieber! Szeretlek! Soha ilyen boldog még nem voltam. Mintha ez az egész, nem is a valóság, hanem a fantázia lenne. Nem gondoltam, hogy valaha is ilyen embert kapok, vagy, hogy ilyen emberrel találkozok. Justin, te csodálatos ember vagy. Elsem tudom hinni a mai napig, hogy megérdemellek. Sok fájdalmat éltem át miattad, de meseszerű dolgokat is. Éltem már nélküled...De most itt vagy velem. Tudom, hogy a mostani válaszom sors döntő lesz. Válalom! Válalom a vele járó felelőségeket, kockázatokat. Justin Drew Bieber - egyhelyben állt, nem mozdult. - Én, Jennyfer Krivarics örömmel lennék a feleséged, s melletted leszek jóban rosszban, míg a halál elnem választ.Szeretlek, az életemnél is jobban.A válaszom: Igen! - És ekkor, mintha felülmulhatatlan mennyiségű adrenalin áramlott volna szét a testembe.
-Mi? Most, most komoly? - Dadogott, de azért a mosoly/nevetés, meg az öröm, ott virított az arcán.
-Igen, igen komoly. - Mint minden lányt, természetesen engem is elkapott a sírás.Justin a gyürűs ujjamra húzta a gyürűt, majd felkapott a derekára.Mérhetetlenül boldog voltam! Justin oly mélyen, s szépen nézett a szemembe, mint még soha! Milyen érdekes...Már 2 és fél év után az emberek megunják egymást, de Ő még tartogat meglepetéseket...Bármennyire is hosszú ideje vagyunk együtt, úgy eltud káprásztatni, hogy úgy érzem, majd belehalok.Mostmár, hogy a felesége vagyok, hivatalosan is az enyém! Már korlátok nélkül szerethetem minden eggyes lélekzetemmel, szívdobbanásommal.FOLYT.KÖV
:)

65.rész

65.rész

"Ha eddig azt gondoltam, a hangja elképesztő, mert csendbe burkol, ha azt hittem, felülmúlhatatlan, ahogy az érintése élettel tölti meg a bőrömet, nos a csókja... a csókja nem is evilági. Bár szakértő nem vagyok, mivel csak néhány sráccal csókolóztam őelőtte, lefogadom, hogy egy ilyen csók, ez a csók, ez a tökéletes és páratlan csók csak egyszer akad egy életben."

Nem...Nem lehet. Nem lehet, hogy pont most! Kétségbeesetten és ijedten szedtem össze gondolataimat, és próbáltam egyben tartani az ép eszemet. Úgy éreztem, mintha a vérnmyomásom elhagyott volna. Nem éreztem a talajt a lábam alatt. Mintha Justin ott sem lett volna,(jegygyürűvel a kezében) meredten néztem a távolba. A szívem dübörgött. Mintha kiakarna törni a mellkasomból! Kapkodtam levegő után és igyekeztem valamit mondani, de ekkor...
-Sajnálom. Nem kellett volna. - Törte meg a csendet Justin. Harcoltam, hogy megtudjak mukkani, de se kép, se hang...
-Justin! - Gyorsan kimondtam a nevét, mielött rosszabra fordultak volna a dolgok...
-Igen? - Még sosem láttam ilyet...Arca letört volt, szemében egy cseppnyi remény se, szája lágyan görbült lefelé sírást jelezve. De még így is gyönyörűséges Adonisz!
-Megértem...Tudom, hogy még nem érzel olyan erősen, hogy... - Itt megszakítottam a mondanivalóját.
-Ne! Ne mondj ilyet. Szeretlek! Az életemet is odaadnám érted, csak...
-Csak? - Kiváncsiskodott. Nem tudtam mi történt velem.Beszaladtam a szállodába...Magamra zártam az ajtót és összekuporogva sírtam..."Mi van veled, Jenny?"- kérdezgettem magamtól, hiszen, ez kéne, hogy legyen minden lány álma, de én mégis...
-Jenny, kérlek nyisd ki! - Kopogtatott Juss az ajtón.Lassan feltápászkodtam és elindultam az ajót felé.Óvatosan a kilincsre tettem e kezem.
-Hm... - Justin lassú léptekkel bejött a szobába.Megfogta a derekam, majd megakart csókolni és megint csalódást okoztam..
-Justin...Most nem megy, sajnálom.
-De mi a baj? Nem értelek...Én...Én azért kértem meg a kezed, mert Szeretlek! Veled akarom leélni az életemet,melletted akarok megöregedni.Bármi is történne kettönk közt...Te teszel engem egésszé! Nélküled félemeber vagyok..Értesd meg. - Simogatta arcom, miközben néztem ki az erkélyre.Valamilyen dolgonál fogva, úgy éreztem, hogy levegőre van szükségem.Gyors léptekkel kimentem a teraszra.Két kezemet a korlátra tettem és gondolkoztam...Justin ott állt mellettem és szemrebbenés nélkül figyelt.
-Kérdezd meg mégegyszer.
-Mit? - Zavarodottan nézett.
-Kérdezd meg! Hogy...tudod..
-Szívem...Még azt sem tudod kimondani, hogy "hozzád-e mennék feleségül"...akkor így, hogy várod, hogy megkérdezzem?
-Justin Bieber! -szólítottam fel határozottan. - Kérdezd meg, hogy - nagylevegőt vettem - hozzád-e mennék feleségül.
-Húúú...- Kifújta a levegőt.Kihúztam magam, Justin újra térdre ereszkedett, azt a gyönyörű gyémánt gyürűt a kezébe vette és megkérdezte:
-Jennyfer Krivarics, lennél a feleségem és az akivel örökké együtt tudnék élni? - Szemében újra felcsillant a remény, én már egy fokkal magabiztosabban álltam elötte, és mondtam a választ:(...)
FOLYT.KÖV.:)

64.rész

64.rész

"Ahhoz, hogy valaki boldog legyen, csupán képesnek kell lennie szembenézni a létező dolgokkal, más szóval átélni azokat."

Felsiettem a szállodai szobába, és kerestem valami elegáns ruhát. Végül egy lila koktél ruha mellett döntöttem, aminek nem volt pántja, és a térdemig ért, szorosan simult testemhez. A hajamat begöndörítettem, és egy gyémánt füllbevalót tettem a fülembe, amit még a 16. szülinapomra kaptam. Már este 6 óra volt, tehát naplemente. Gyönyörű volt a kilátás, és még egy valami/ valaki: Ő! Ő, ki Adonisz szépségű, kinek méz édes illata van, akinek hangjáért tűzbe mennék, és az aki éltet. Most lentáll a tengerparton rózsával a kezében, s ámulva figyelem az erkélyről szépséges lelkemet.(Ó költő vagyokXDD)
Elindultam az étterem felé, ami közvetlenül a tengerpart mellett volt.
-Hey! - Szóltam oda Justinnak.(A hátamögött álltam.)
-Úristen! - Justin ahogy megfordult, csak ennyit tudott kinyögni.Bár én sosem voltam "elájulva" magamtól, ő mindig úgy kezelt, mintha én lennék az egyedüli legszebb lány a világon.
-Úgyan már... - Intettem le.
-Ezt neked hoztam. - Felém nyújotta a rózsaszállat.
-Köszönöm.Ez gyönyörű! - Átöleltem, majd a derekamnál fogva az asztalhoz vezetett.
-Mit kérnek? - Jött oda a pincér, aki 23 év körülo férfi volt.
-Én egy narancslét.Köszönöm. - Feleltem.
-Én is azt, amit a hölgy. - Nevetet Juss.
-És, hogy-hogy ide jöttünk? - Vártam válaszát, úgyanis utoljára azt mondta, hogy azért, mert az anyukája, és az apukája itt házasodott össze.
-Mármondtam Édes...Apu, pontosabban, itt jegyezte el anyut.
-Öhm...Értem.
-Figyelj! - Megfogta kezem - Valamit elszeretnék mondani. - Ott ültünk az asztalnál.Azt hittem ott helyben leesek a székről...A félelemtől, ami bennem lakozott, és igyekezet a felszínre törtni.
-Jenny! Én nagyon szeretlek! Elsem tudom mondani, hogy mennyire.
-Én is. - Vágtam közbe, majd folytatta:
-Sok mindenen mentünk keresztűl.Jó, és persze rossz dolgokon is.Megvolt már a közös turnénk, ami életem egyik legszebb élménye volt.Úgy érzem, hogy elég ideje járunk...Pontosabban 2 és fél éve.Jennyfer Krivarics! Szeretlek.
-Justin én is, de...
-Várj! - Vágott közbe.Lassan térdre ereszkedett elöttem, és a szmokingja zsebéből egy ragyogó gyémánt gyűrüt vett elő.
-Jennyfer, lennél a feleségem? - Az életem értelme ott térdepelt elöttem, gyűrüvel a kezében, és a szeme telis tele volt reménnyel.Én meg csak ott bambán álltam, félelemmel, s boldogsággal, döntés képtelenséggel.FOLYT.KÖV
~Vajon Jenny igen mond, vagy nemet? Majd megtudod holnap, ha Jenny kipihente magát és leül írni.xD Addig csitu van!XD Ugye még szeri?;$:)<3 Mert ez csak egy kib*szott töriXD~

63.rész

63.rész

"A szerelem olyan betegség, melyet csak egyetlen orvosság gyógyíthat meg: a házasság."

Bár felsem fogtam az immént történteket, mégis egész józan voltam. Nyugottan pakolásztam az útra, és rendbe hoztam magam. Tulajdonképpen még nem jutott el a "házasság" gondolat az agyamig. Igaz, hogy Justinnal nagyon szoros a kapcsolatunk és nagyon szeretjük egymást, de még csak 18 évesek vagyunk. Nem szeretném, ha a házasság miatt romlana meg a kapcsolatunk. Miközben a polóimat hajtogattam a böröndbe, éreztem, hogy valaki a hátammögött áll. Lassan megfordultam, bár számítottam rá, hogy Justin az. De nem. Meglepődtem, de valahol számítottam egy ismerősöm érkezésére: Sam.
-Szia. Te, hogy kerülsz ide? - Artikuláltam, és a padlót figyeltem.
-Szia...Csak átjöttem, hogy megnézzelek, és elbúcsuzzak.
-Elbúcsuzz? - Meredten néztem rá, várva válaszát. Magam sem tudtam, hogy mi ennek az oka.
-Ausztráliába költözünk. Apu ott kapott új munkát. Tehát, nem hiszem, hogy fogunk a közel jövőben találkozni. - Sami közelebb lépett, karjait kitárta elém, jelezve, hogy öleljem meg. Óvatosan én is tettem egy lépést, és megöleltem.
-Nem felejtem el azokat a napokat, mikor egymásról puskáztunk. - Nevettünk fel mind a ketten. Bevallom, tényleg nem felejtettem el, és nem is fogom! Ő, mindig mellettem volt, még akkor is, mikor én és Justin(...)
-Én sem felejtem. Most megyek, mielött a barátod... Szia. - Ez normális? Hogy szép lassan mennek el a barátaim...De ha igazán szeretem őket, hagynom kell, hogy elmenjenek. Míg Justin itt van addig minden rendben.
-Szia, édes! - Justin lépett be a szobámba, és őrültem, hogy nem futott össze Sam-el. Szerencse, hogy Sam a hátsóajtón távozott...
-Szia. - Gyorsan odarohantam hozzá és a nyakába ugorttam. Imádtam beszívni bőre illatát és érezni arcát, ahogy az enyémhez tapad.
-Szeretlek. - Halkan, épp, hogy csak súgta.
-Én is. - Finoman megcsókoltam, majd visszamentem bepakolni. Fél óra múlva hallottam, hogy egy kocsi éppen beparkol a ház elé.
-Indulás! - Szólt fel Juss, az emeleti szobámba. Nagy erővel leszedtem az ágyról a böröndött, és leindultam. Beültünk a kocsiba. Mint mindig, most is izgultam. Álltalában, mikor elutazunk mindig váratlan dolgok történnek velem...A látószögemet valami zavarta...Vagyis inkább valaki...Azt vettem észre, (ami nem zavart..) hogy Justin mosolyogva figyel engem.
-Mi az? - Nevetve kérdeztem.
-Semmi Kedvenc csajszim. - Puszit nyomott kézfejemre. Az út elég hosszú volt, tehát néha-néha elbóbiskoltam.
-Megérkeztünk. - Ébreszgetett Crazy Boy, simogatva vállamat. Lassan, kómásan kiszálltam a kocsiból. Körülnéztem. Mindnehol Pálma fák....és szépség...Bár, Bahamákat jobban kedveltem, ahol Justin van ott nekem tökéletes.
-Készülődj, szívem. Este elmegyünk vacsorázni a tengerpartra.FOLYT.KÖV

62.rész

62.rész

"S a szerelem, mely mindent legyőz, magához szorít, s biztonságban tart."

-Jenny! - Hallottam Justin hangját a konyhából, miközben hangsúja vidám, de egyben kétségbeesett volt. Lassan felkeltem, és szédelegve lépkedtem a lépcsőn.
-Mi az? - Kérdeztem, s a szememet dörzsölgettem.
-Van egy jó, és egy rossz hírem... - Rámnézett, majd arcán halvány vigyor húzodott végig.
-Kezd a rosszal. - Határozottan feleltem, s felkészültem a legrosszabbra.
-A rossz az, hogy három nap múlva 18 leszel, - nevetett - és megkell rendeznem a szülinapodat, amit útálsz.
-Ez még belefér... - Vártam a jó hírt, de elötte gyorsan odamentem a hűtöhöz, hogy igyak egy kis hideg narancslevet.
-A jó hír az, hogy megvan ki fenyegetett.
-Ki? - Ijedten néztem Justinra a poharat a pultra csaptam.
-Egy rajongó...Akit ismerek.
-Ismersz?
-I,igen.Régebben...Szóval, régebben megcsókolt, és én nem úgy viszonoztam, ahogy azt ő gondolta.De aggódalomra semmi gond Kedvenc Csajszim. - Odajött, és átölelt. -Mostmár minden oké.
-Rendben.Pokoli volt számomra az utobbi időszak...Remélem ez most változik.
-Változik.Jobban is, mint ahogy azt hinnéd. - Neki lökött az asztalnak, s megcsókolt.Finom ajkát vadul nyomta az enyémhez, ami az ővéjéhez képest kemény szikla volt...Mámorító, milyen tökéletes!Hozzá foghatót életembe nem tapasztaltam.A mai napig nem tudom felfogni, hogy létezik ilyen teremtést mint Ő!
-Szülinapod alkalmából, elmegyünk Hawaii-ra. - Mosolygot, majd hosszan tartó puszit nyomott arcomra.
-Hawaii?Úgy tudtam a mi "törzshelyünk" az...A Bahama.
-Igen, de most oka van annak, hogy Hawaii-ra megyünk.
-Örülnék ha felvilágosítana, úram. - Viccelődtem, bár bevallom, kissé görcsben volt a hasam...(Már megint ez a sok "rejtély"...)
-Ott házasodott össze anyu, és apu. - Anyám...Csak nem? Nem...Remélem, hogy Justin nem forgat "olyasmi" dolgokat a fejében...Ez, ez nekem még gyors.Tulajdonkéépen, belegondoltam abba, hogy mi lenne, ha Justin megkérné a kezem.Pontos választ nem tudok rá adni...Egyenlőre.
-Ahm...Értem. - Mély levegőt vettem, majd felmentem a szobámba átöltözni.
-Ma indulunk!És gondolkozz azon, amit nem is olyan rég mondtam.A házasságról.. - Szólt fel Juss.Gyorsan elkezdtem pakolni a böröndbe.Aztán elállt a lélekzetem!Eszembe jutott, mikor Juss azzal "poénkodott", hogy mit szólnék az eljegyzéshez.Mikor leesett a tantusz...Megrémültem!Egyben boldog voltam, de rémült is.Vártalan ez mind nekem..."Mrs. Jennyfer Krivarics..."Bár a gondolat csábító a tény kissé ijesztő...
~Vajon Justin megkéri Jenny kezét? A Következő részben fény derül rá.~

60.rész{1részkimarad.}

60.rész

"Csakis azt a szerelmet mondhatjuk szerelemnek, amelynek a végén a halál várakozik."

-Jézusom! - Szólaltam fel, mikor a kő a lábam elött hevert.
-Justin! - Kiabáltam be neki a fürdőszobába, s kirohant egy szál törölközőbe.
-Mitörtént? - Ilyedten kérdezte. Egy darabig, megsem tudtam szólalni, csak meredten bámultam a távolba. Odajött hozzám, s lágyan megrázott.
-Nézd! - Mutattam a kőre, s a betört ablakra.
-Kell egy testőr! - Elgondolkoztatva mondta, miközben én rajtam a sírás volt...
-Nyugodj meg szívem!Minden rendben lesz! - Ledöntött az ágyra, majd mellémfeküdt. Ráhajtottam fejem mellkasára...Annyira kifáradtam a félelembe, hogy álomba merűltem.
Később arra keltem fel, hogy Justin telefonon beszél. Nyomott voltam a kellemetlen alvástól, s a sok gondolkozástól, félelemtől, tompa voltam. A végtagjaim zsibadtak, s erőtlen voltam.Ha nem tudtam volna testem minden sejtjével, hogy szeret annyira, amennyire én szeretem őt – feltétel nélkül, visszavonhatatlanul, és hogy őszinte legyek, irracionálisan -, sosem lettem volna képes felkelni az ágyból...
-Mi a baj? - Remegett lábam, kezem, miközben harcoltam azért, hogy lábon állhassak.
-Semmi Kedvenc csajszim - simogatta kezem, s közben kezével megtartott a derekamnál fogva.- csak beszltem egy testőrrel...Majd ő vigyáz rád, és őrzi a házat is...
-Ahj... - Leültem melé, és térdemre hajtottam fejemet. - Bár ne lenne az, istenem...Minden rendben lenne...
-Minden rendben van kicsim.Míg én itt vagyok melletted, minden rendben van. - Magához húzott, s megcsókolt.FOLYT.KÖV
Rövid,de most írom a másik törit is.