62.rész

62.rész

"S a szerelem, mely mindent legyőz, magához szorít, s biztonságban tart."

-Jenny! - Hallottam Justin hangját a konyhából, miközben hangsúja vidám, de egyben kétségbeesett volt. Lassan felkeltem, és szédelegve lépkedtem a lépcsőn.
-Mi az? - Kérdeztem, s a szememet dörzsölgettem.
-Van egy jó, és egy rossz hírem... - Rámnézett, majd arcán halvány vigyor húzodott végig.
-Kezd a rosszal. - Határozottan feleltem, s felkészültem a legrosszabbra.
-A rossz az, hogy három nap múlva 18 leszel, - nevetett - és megkell rendeznem a szülinapodat, amit útálsz.
-Ez még belefér... - Vártam a jó hírt, de elötte gyorsan odamentem a hűtöhöz, hogy igyak egy kis hideg narancslevet.
-A jó hír az, hogy megvan ki fenyegetett.
-Ki? - Ijedten néztem Justinra a poharat a pultra csaptam.
-Egy rajongó...Akit ismerek.
-Ismersz?
-I,igen.Régebben...Szóval, régebben megcsókolt, és én nem úgy viszonoztam, ahogy azt ő gondolta.De aggódalomra semmi gond Kedvenc Csajszim. - Odajött, és átölelt. -Mostmár minden oké.
-Rendben.Pokoli volt számomra az utobbi időszak...Remélem ez most változik.
-Változik.Jobban is, mint ahogy azt hinnéd. - Neki lökött az asztalnak, s megcsókolt.Finom ajkát vadul nyomta az enyémhez, ami az ővéjéhez képest kemény szikla volt...Mámorító, milyen tökéletes!Hozzá foghatót életembe nem tapasztaltam.A mai napig nem tudom felfogni, hogy létezik ilyen teremtést mint Ő!
-Szülinapod alkalmából, elmegyünk Hawaii-ra. - Mosolygot, majd hosszan tartó puszit nyomott arcomra.
-Hawaii?Úgy tudtam a mi "törzshelyünk" az...A Bahama.
-Igen, de most oka van annak, hogy Hawaii-ra megyünk.
-Örülnék ha felvilágosítana, úram. - Viccelődtem, bár bevallom, kissé görcsben volt a hasam...(Már megint ez a sok "rejtély"...)
-Ott házasodott össze anyu, és apu. - Anyám...Csak nem? Nem...Remélem, hogy Justin nem forgat "olyasmi" dolgokat a fejében...Ez, ez nekem még gyors.Tulajdonkéépen, belegondoltam abba, hogy mi lenne, ha Justin megkérné a kezem.Pontos választ nem tudok rá adni...Egyenlőre.
-Ahm...Értem. - Mély levegőt vettem, majd felmentem a szobámba átöltözni.
-Ma indulunk!És gondolkozz azon, amit nem is olyan rég mondtam.A házasságról.. - Szólt fel Juss.Gyorsan elkezdtem pakolni a böröndbe.Aztán elállt a lélekzetem!Eszembe jutott, mikor Juss azzal "poénkodott", hogy mit szólnék az eljegyzéshez.Mikor leesett a tantusz...Megrémültem!Egyben boldog voltam, de rémült is.Vártalan ez mind nekem..."Mrs. Jennyfer Krivarics..."Bár a gondolat csábító a tény kissé ijesztő...
~Vajon Justin megkéri Jenny kezét? A Következő részben fény derül rá.~

60.rész{1részkimarad.}

60.rész

"Csakis azt a szerelmet mondhatjuk szerelemnek, amelynek a végén a halál várakozik."

-Jézusom! - Szólaltam fel, mikor a kő a lábam elött hevert.
-Justin! - Kiabáltam be neki a fürdőszobába, s kirohant egy szál törölközőbe.
-Mitörtént? - Ilyedten kérdezte. Egy darabig, megsem tudtam szólalni, csak meredten bámultam a távolba. Odajött hozzám, s lágyan megrázott.
-Nézd! - Mutattam a kőre, s a betört ablakra.
-Kell egy testőr! - Elgondolkoztatva mondta, miközben én rajtam a sírás volt...
-Nyugodj meg szívem!Minden rendben lesz! - Ledöntött az ágyra, majd mellémfeküdt. Ráhajtottam fejem mellkasára...Annyira kifáradtam a félelembe, hogy álomba merűltem.
Később arra keltem fel, hogy Justin telefonon beszél. Nyomott voltam a kellemetlen alvástól, s a sok gondolkozástól, félelemtől, tompa voltam. A végtagjaim zsibadtak, s erőtlen voltam.Ha nem tudtam volna testem minden sejtjével, hogy szeret annyira, amennyire én szeretem őt – feltétel nélkül, visszavonhatatlanul, és hogy őszinte legyek, irracionálisan -, sosem lettem volna képes felkelni az ágyból...
-Mi a baj? - Remegett lábam, kezem, miközben harcoltam azért, hogy lábon állhassak.
-Semmi Kedvenc csajszim - simogatta kezem, s közben kezével megtartott a derekamnál fogva.- csak beszltem egy testőrrel...Majd ő vigyáz rád, és őrzi a házat is...
-Ahj... - Leültem melé, és térdemre hajtottam fejemet. - Bár ne lenne az, istenem...Minden rendben lenne...
-Minden rendben van kicsim.Míg én itt vagyok melletted, minden rendben van. - Magához húzott, s megcsókolt.FOLYT.KÖV
Rövid,de most írom a másik törit is.

58.rész

58.rész "Amíg a szívem utolsót nem dobban, szeretni foglak az életemnél is jobban." Egész éjszaka forgolódtam. Talán egy órát, ha bírtam aludni, vagy talán többet. A szívem egész éjszaka dübörgött, s egy pillanatra sem lassúlt le. Felsem fogtam mennyi minden kavargott a fejemben... Több ezernyi kérdés, de egyetlen egy válasz sem volt...Nem tudom mit tegyek...Nem tudom, hogy legyen. Szívem szerint elmondanám Justinnak, de félek...Félek attól, hogy fájdalmat okozok neki. Arra ébredtem, hogy Justin a hajamat túrja. Enyhe mosoly húzodott végig az arcomon, s éreztem, hogy ajka egyre közelebb ér az enyémhez. A nyomromban, mintha tíz kicsi pillangó repkedne az örömtől. -Jó reggelt, szívem! - Köszöntött, azon a méz édes hangját. Nem mondtam viszont"Jó reggelt", csak kezemet a nyakába borítottam, s megcsókoltam. -Tudom, hogy van valami baj. - Finoman levette kezeimet nyakából, s mélyen a szemembe nézett. -Justin.Őszinte leszek veled.Megint kaptam egy hívást, és ez szó szerint most keményebb volt, - kifújtam a levegőt - és határozottabb. -Megoldjuk nyugi. - Simogatta arcom, miközben én lehajtottam fejemet. Két keze közé szorította arcom, és maga felé fordította. -Figyelj rám, Kedvenc csajszim! Minden rendben lesz, érted? - Rámmosolygott, s rám tekintett azzal a boci szemeivel.Megint, mint mindig, úgy éreztem, hogy megszűnik körülöttem a külvilág. -Szeretnék valamit mondani. - Mondta Juss, miközben én öltöztem. -Mond csak. -Hozzám jönnél feleségül, mondjuk úgy két év múlva? - Kíváncsian fürkészte arcom, várva a válaszom. -Jaj, Justin! Ilyennel nem illik poénkodni. - Zavartan néztem rá. -Nem poénkodom. Komolyan kérdeztem. Két év az nem sok idő...És én szeretlek eléggé "ahoz". -Ez mind szép, és jó, Justin.De két év alatt nagyon sok minden történhet, és változhat. -Rendben.Akkor csak mondj valamit.Igen, vagy Nem? - Odajött hozzám, s én mohon megragadtam a kezét. -Nagyon megkönnyítenéd a dolgomat, ha feleségül vennél. Az igazat megvallva, ragaszkodom hozzá. - Mind a ketten felnevettünk. -Ezt igennek veszem. - Kacsintott egyet, majd így szóltam: -Justin! Úgyanúgy poénkodtam, mint te. -Honnan veszed, hogy tiszta szívből poénkodta? - Közelebb jött, s megcsókolt.Bár ne lenne az a hívás...bár ne lenne..Ezt ismételgettem magamban, miközben az én Adoniszom csókolt.FOLYT.KÖV

57.rész

Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj és megbánd. Szeresd azokat, akik jók hozzád. Felejtsd el azokat, akik nem. Hidd, hogy minden valamilyen okból történik. Amikor új esély adódik két kézzel kapj érte. Ha ez gyökeresen megváltoztatja az életed ne ellenkezz. Soha senki nem mondta, hogy könnyű az élet, csak azt, hogy érdemes élni.

Justinnal viszamentünk a turné buszhoz és lefeküdtünk aludni. Ugy voltunk vele hogy ameddigra felkelünk remélhetőleg otthon leszünk. Ez be is teljesült. a Turné busz teljesen Justin házáig vitt minket.

Hazaértünk , Justin felment a szobába addig én lent ettem valamit.
Lejött hozzám .
-El se hiszem hogy milyen ügyes voltál .-mondta Crazy Boy.
-Justin, ez nem ment volna ha te nem vagy mellettem . és nem én voltam az ügyes , hanem te ! - mondtam halkan.
-Szeretlek, és nem akarlak elvesziteni SOHA ! -mondta Juss.
-Never Say Never. (soha ne mond hogy soha).Justin egyszer biztos hogy úgy összeveszünk valamin hogy én nem fogom tudni magam könnyen tultenni.- mondtam szomoruan.
-De nem lesz ilyen nyugodj meg ! -mondta , és az arcomat fogta és simogatta.
-Hátt nagyon remélem!.- erre megcsókoltam, de valaki megzavart. csöngettek.
-Apa, Anya - örültem meg a szüleimet látva.
-Mi csak egy kicsit beugrottunk hogy gratuláljunk !-mondta Anya.
-nagyon ügyesek voltatok .!!! De nem akarunk zavarni . Ugyhogy megyünk is . -mondta az én apukám.
-Köszönjük, de ha szeretnék maradhatnak nem zavarnak !- mondta Justin kedvesen, az a szép foga rendesen világitott ahogy beszélt :$
- Nem, magatokra hagyunk titeket.!- és erre kisétáltak az ajtón, beültek a kocsiba és hazamentek.
-Na miénk az egész ház! Anya elment valameik barátnőjéhez Jasonékkal.- Mondta az én Crazy Boyom, kis csalafinta mosolyal az arcán.
-Hátt justin, hogy neked ilyenkor is ez jár a fejedbe- mondtam és odajött és felvett az ölébe és egyenesen az ágyba.
Elkezdett lágyan csókolni , aztán egyre hevesebben . De erre megszolalt a telefon.
-Hálóó?-kérdeztem.
-Láttalak a koncerten. tudom holvagy. meglátod elmegyek és megöllek! jobb ha leszálsz Justinról mert ...-és letette a telefont.
A hideg végigfutott rajtam.
-Ki volt az kicsim?-kérdezte Justin értetlenül.
-Téves!-mondtam könnyes szemmel, de justin ezt nem látta mert háttal voltam neki.
-Jolvan akkor, gyere vissza mellém.-mondta elpirosodva.
-Justin , Bocsi de most ez nekem nem megy. majd holnap!
-Rendben szivem , akkor holnap ;) - és rámkaccsintott.
Tudtam hogy holnap megfogja kérdezni hogy mi volt ma velem.
-Szeretnék aludni, oltsuk le a lámpát és aludjunk.
-Jolvan, jóéjt.- és egy puszit lehelt a számra.
Én nem tudtam egész éjszaka aludni. Féltem hogy valaki akármikor akárhol megöl. És nem tehetek érte semmit.! Egész este ezen gondolkoztam. De egyszer elaludtam....(Zsuzsi írta.)

56.rész

56.rész "Ezen a földön mindenkinek megvan a maga kincse, ami rá vár. De ne felejtsd el, hogy csak az talál igazi kincset, aki a szívére hallgat." Álmomban, már a koncerten voltunk.Még ha álmodtam is, a szívem csak úgy zihált!Megrémülten néztem végig mindenegyes arcon, s arra eszméltem, hogy... -Jenny!Szívem, kelj fel!Indulunk. - Ébreszgetett Justin. -Mi? Hova indulunk? - Kómásan kérdeztem. -A fellépésre.Előbbre rakták. - Könnyedén felelte, míg én úgy éreztem, hogy darabjaimra hullok.Az egyik kezével felsegített az ágyból, másikkal a derekamat fogta.Mélyen a szemébe néztem.Semmi félelem...Hisz miért is lenne...? Neki ez a dolga.De nekem nem.Végül is, ha belegondolunk...Érte teszem.Nem magamért.Ez igazán szé dolog, és igyekszem ezt figyelembe venni.Elindultam zuhanyozni, majd felkaptam magamra farmert polóval...A fellépő ruhámat úgy is megkapom ott. -Izgulsz? - Kérdezte az én Adoniszom, miközben édes parfümöt fújt magára...De minek ez?Hiszen neki minden illatszer nélkül is kábító illata van... -Izgulok.De érted bármint. - Feleltem halkan, arcom elpirult, fejemet lehajtottam.Mire felnéztem, Justin arca volt elöttem, s arra készült, hogy újra ámulatba ejtsen.Ajka finoman az enyémhez ért, s most, én is viszonoztam.Két kezem közé fogtam arcát, s úgy csókoltam, mintha ez lenne az utolsó csókunk.De remélem, hogy nem... -Justin...Szeretlek!Bárcsak...Bárcsak ez örökké tartana, hogy mi itt és most együtt... -Örökké fog.Hidd el nekem Kedvenc csajszim. - Arcát mosolyra húzta, amitől mindig jobb emberré válok.Bólintott egyett annak jeléül, hogy indulnunk kell.Ahogy leértünk, az első dolog amit megpillantottam, egy fekete terepjáró sötétítet ablakokkal.Justin gyors iramba "váltott", és kapkodta a lábait nehogy a rajongók, vagy az újságírok észrevegyenek minket.A kocsiban már próbáltunk.Az első dalt gyakoroltuk, mikor megszólalt a telefonom.Justinnal egymásra néztünk.Mindkettönk arca rémült, s ijedt volt.A kijelzőre pillantottam...Felsóhajtottam mikor megláttam, hogy csak anyu az. -Anyu.Szia! - Meglepetten szóltam a vonal tulsó végébe. -Jaj, Szia kincsem!Csak azért hívtalak, hogy sok szerencsét kívánjak a fellépésre.Ügyes leszel!Apa, és én, majd ott leszünk az első sorban. - Hangja vidáman, s büszkén csengett. -Köszi anyu! Remélem minden rendben lesz. -ennél a mondtanál Justinra néztem.-Majd beszélünk.Szia! - Hátradöltem, mire Justin az ölembe hajotta fejét.Simogatni kezdtem baba puha bőrét... -Mindjárt megérkezünk. - Szólt a sofőr.Kifújtam a bennem feszengő levegőt.. -Oké.Kiszállás! - Mondta a sofőr, mi pedig gyorsan kipattantunk, hogy a testőrök tudjanak védeni minket.Több ezer, vagy talán millió.? Rajongó sikoltozott.Körbe néztem...Pár lány gúnyosan méregetett, s volt akinek "Jenny Justin" feliratú tábla volt a kezébe, szívekkel diszítve.Ahányszor ilyet láttam, annyiszor húztam mosolyra a számat.Justinra néztem, aki csak dobálta a haját, és integetett...Mintha nem is ő lenne...De azért mégis valahol ő...Mikor beléptünk az öltözönkbe hatalmas volt a sürgés-forgás.Egy fiatal 25 év körüli lány megfogta a kezem, és "elrángatott" a sminkeshez.Füstös szemeket, s piros ajkakat kaptam.A ruhám aranyszínű volt, és szorosan a testemhet tapatt.Magassarkút kaptam, aminek őszintén szólva nem nagyon örültem, mert így alacsonyabb leszek Justinnál.. -5 perc és kezdés! - Szólított fel mindnekit Usher.Justin előlépett, s mikor végig nézett rajtam elállt a lélekzete.Mint aki elfelejtett levegőt venni.Kisápadt! -Gyönyörű vagy. - Olvastam le a szájáról, ugyanis pár lépésnyire távol állt. -Tudjátok mivel kezdünk ugye? - Kérdezte Usher kissé feszülten. -Nyugi Ush, tudjuk. - Nyugtatta meg Crazy Boy.A lábam remegett, amit szinte észre sem vettem. -Héj!Kedvenc Csajszim. - Justin félrehúzott, s megcsókolt.Abban a pillanatban, felsem fogtam mi folyik körülöttem. -Színpadra! - Figyelmeztettek minket.Justin könnyedén kezébe fogta a mikrfont.Én meg csak bénán remegtettem a kezembe.Justin megfogta a kezem, úgy álltunk ki a színpadra.Minden rajongó sikítozott és lobálták ide-oda a "I Love Justin Bieber" feliratú táblákat.Az eslő szám a "Heartbest" volt.Ez volt a kedvencem, ugyanis arról szól, hogy mind a ketten érezzük a másik szívverését, de nem hagyjom, hogy ellopja a szívem. -Maybe it’s the way you move You got me dreaming like a fool That I can steal your heart away I can steal your heart away=(Talán most megmozdul benned valami Rólam álmodozol, te kis butus Ezért tudom ellopni a szíved Eltudom lopni a szíved) Imádtam ezt a részt...Nem csak azért, mert Justin énekli...Hanem, mert mikor megismerkedtünk pontosan ezek a dolgok játszódtak le bennem...Aztán Justin rámmosolygott, s tudtam, hogy most jön el az én időm. -No matter what it is you think I’m not the kind of girl you think And give my heart away Stop tryin’ steal my heart away=(Nem számít, amit gondolsz Nem olyan lány vagyok, amilyennek hiszel És add vissza a szívemet Ne próbáld meg ellopni!) A közönség csak úgy örjöngött.Mindneki a nevünket kiabálta, aminek mind a ketten örültünk.Másra számítottunk...A fanok virágokat és macikat dobáltak fel nekünk a színpadra.Mikor vége lett a dalnak, Justin egy nagy bejelentést tett. -Sziasztok!Köszönöm, hogy eljöttetek!Szeretek mindenkit! -erre mindenki felsikoltott-Mint látjátok, ezzel a szépséges lányal, akivel énekltem számotokra ismeretlen.Hát, most eljött az ideje annak, hogy kiderüljön az igazság.Ő, vagy is becsületes nevén Jennyfer...Ő az a lány aki ellopta a szívem.Csak ennyit szerettem volna.Gondolom tudjátok, hogy állnak a dolgok.De azért még szerettek, igaz? - Poénkodott Juss, s mikrofont a közönség felé fordította.Mivel én csak egy duetett énekletem vele, a dal után lesétáltam a színpadról.Justin folytatta a koncertjét, s elénekelt minden egyes Justin Bieber dalt.Csodálva néztem, milyen "profi".Én átöltöztem, mivel Justinra még várt a dedikálás.Ott álltam Usherel, és beszélgettünk. -Tudod, sosem láttam ilyen kiegyensúlyozotnak.Te tényleg csodákat művelsz vele. - Nevetett fel. -Ez kölcsönös. - Feleltem halkan.Usherre néztem aki kezével elköszönt, ugyanis hívták interjúra. -Szia. - Köszönt valaki a hátam mögül.A hang ismerős volt, de pontosan nem tudtam ki lehet.Lassan megfordultam.Sam volt az. -Öhm..ahm...Szia! - Megrémültem...Hogy...Hogy kerül ide?! -Csak tudod, szerettem volna letisztázni a dolgokat.Bocsánatot kérni mindenért...Remélem ugyanolyan jó barátok maradunk mint elötte. -Semmi gond...És..persze.. - Úgy láttam ideje megbékélni, hiszen jobb lesz így...Megöleltük egymást, majd Sam elköszönt. -Mit keresett itt? - Justin szólt hozzám, kissé zaklatottan. -Csak bocsánatott kért mindenért. - Mosolyogtam az én Adoniszomra, s csókot nyomtam tökéletes ajkára, -Szeretlek Csajszi! -Hm..Én meg Imádlak! - Mind a ketten elnevettük magunkat. -Gyere mostmár menjünk haza. - Még gyorsan körbenéztem a stadionba, s magam mögött hagytam az emlékeket.Minden szép volt.Minden szép!Eszembe jutott az első nap, mikor megismertem az Életemet.Megvolt áldva az az óra, az a perc.S még mindig itt van velem, fogja kezem, csókolja ajkam, mellettem van jóban rosszban.Mindennap, mikor felkelek hálát adok a sorsnak, hogy megismerhettem.Itt tartom kezét a kezemben, s szeretem minden egyes lélekzetemmel. Happy End.:)

55.rész

"Szilaj gyönyörnek vége is szilaj,Lázában pusztul el,mint a tűz s a lőpor,Mely csókolodzva hal meg: Lásd, a méz is csömörletes, mihelyt túlontúl-édes."

Félelem! Ez az amit éreztem.Szétdarabolt belülről, s nem kegyelmezett! Olyan volt, mintha egy szörnyűságes rémálom tartott volna fogva.Csakhogy most nem álmodtam...Ez a valóság.A szín tiszta, képzelet nélküli valóság.Megfenyegettek. És, hogy mivel...? Hát pontosabban azzl, hogy: Meghalok! Ez a gondolat magával ragadott, s esze ágában sem volt, hogy elengedjen, miközben az "Életemet" igyekeztem megóvni a fájdalomtól.Nem, nem az életemet...Hanem "Őt".Őt, kiért bármint feladtam volna, akinek a hangjáért képes lennék tűzben égni.
-Jó reggelt, Kedvesem! - Vidáman üdvözölt, az én szépséges Adoniszom.Ő rá nem volt hatással a félelmem...Mint mindig, ugyanolyan szép mosolyal csábított el.
-Jó reggelt! - Kissé nyomottan, de még mindig olyan csodálással néztem rá.Gondolkodom-e érdekes dolgokon...Csak egy hívás tart félelemben...Egy hívás, mely megváltoztatta a mostani napjaimat.
-Mond csak, Justin...Sztárokat...Vagy is sztárok hozzátartozóit fenyegetik meg rajongók? - Ismételgettem magamban, hogy: "Ne feltünően, ne feltünően..." Arca döbbenten meredt rám, de még így is ellenállhatatlan volt kedves mosolygós arca.
-Hát....Tudod, megesik.Álltalában csak fenyegetőznek, de nem tesznek semmi olyat, ami kárós lenne.De, ha már itt tartunk...Mért kérded?
-Csak úgy.Kíváncsiságból... - Felkeltem nehézkesen, úgyanis a fájdalomtól, ami a lelkemet gyötörte, elzsibadtak végtagjaim.Csókot nyomtam tökéletes ajkára, majd irányt vettem a fürdőszoba felé.Épp, hogycsak 5 percet tusoltam, jöttem is ki.Magamra kaptam egy mini nadrágot, s egy fehér atlétát.Belenéztem a tükörbe.Hm...Még mindig ugyan az vagyok, aki voltam.Tehát a félelem, nem igen tett tönkre.Próbáltam egyet mosolyogni, hogy lássam a tükörképem mennyire őszinte.Hiába: teljesen úrrá lett rajtam a kétségbeesés, egészen addig, míg Justin be nem kopogtatott a fürdőbe.
-Jenny! Lemehetnénk a partra naplementekor. - Nyugodtan, s lassan ejtett ki minden egyes szót.Egy percig gondolkoztam, mielött választ adtam volna neki.
-Rendben.Jól hangzik! - Finoman elforgattam a kilincset.Meg sem lepődtem, mi várt rám, mikor kitettem a lábam a fürdőszobából.Magához "rántott" ez a gyönyörűséges félIsten.Mintha benyugtatóztak volna valamilyen gyógyszerrel...Hirtelen magamon kívűl voltam,(mint álltalában.) s átadtam magam neki.Az Ővé voltam.Senki másé.Abban a pillanatban, ahogy a karjaiban tartott, az életemet tudtam volna ott helyben neki "ajándékozni".Kezét lágyan az arcomra helyezte, s arra készült, hogy puha-finom ajkával köszöngesse az enyémet.Felvoltam rá készülve, hogy ismét extázisba esek.De nem bántam. - mosolyra húztam számat.- Addig míg extázisba tudok esni tölle, addig van minden rendben.Ahogy ajka olyan érzékien hozzám ért, azt hittem mindjárt elbőgöm magam.Oly édes, oly finom, s lágy...Hozzá hasonlót nem érztem még.
-Itt van lassan a naplemente. - Mosolyra húzta hibátlan ajkát, s emlékeztetett.
-Igen, tudom. - Motyogtam.Mikor arcom a két keze közt volt, csak csukott szemmel, kábán bírtam beszélni...Amit természetesen imádott.Egy óráig egymással voltunk elfoglalva, mikor megpillantottuk a naplementét.
-Hát nem gyönyörű? - Mutatott előre, s szemei felcsillantak.
-Hm...Szép, de nem gyönyörű...Gyönyörűnek nem a látvány az, hanem az érzés. - Feleltem könnyedén.
-Igen.Talán igazad van. - Hunyorított szemmel gondolkozott.Megfogta a kezem, s leindultunk a partra.Szinte már sötét volt, így nem nagyon tudott annyi szem ránk szegeződni.Leültünk a homokba.Justin átkarolta a derekamat, s bámultunk egymásra szüntelenül.Talán csak én érzem úgy, hogy ez a vég...Hogy talán már nem látom, s nem érzem.Az a hívás rendesen betett nekem.Visszaemlékeztem mit is hallottam akkor: "Meg fogsz halni"...Egyértelműen fenyegetés...S még is olyan súlyosnak érzem...Nem is lenne baj...Mármint...Nekem az a lényeg, hogy "Ő" éljen...De egymás nélkül fél emeberek vagyunk...
-Mostanában olyan szomorú vagy...Netán valami bánt? - Tudtam...Hm...Tudtam, hogy előbb-útóbb megkérdezi.
-Nem nincs semmi gond Justin. - Nevettem.
-De nekem bármit elmondhatsz.Tudod nagyon jól.
-Igen tudom.De még azt is, ami téged veszélybe sodorna? - Felvontam szemöldököm.
-Igen.Azt is.
-Kaptam egy hívást.Nem tudom kivolt az, de megfenyegetett...
-Mivel? - Rémülten nézett rám.
-Azzal, hogy meghalok. - S most láttam először 9 hónap alatt ilyennek...Megfagyott! Hatalmas rémület teljesedett el azon a szépséges arcán.
-Ne! Kérlek ne félj! Elég,ha én félek.
-Semmi gond.Nem...Csak meglepődtem.De, ugye csak egyszer hívott?
-Igen, csak egyszer.De semmi más nem volt.Esküszöm.
-Nyugi kedvenc csajszim...Vannak ilyenek... - Arcomra nyomott egy puszit, hogy megnyugtasson.
-De most...Rosszul érzem magam...Úgy érzem, hogy megkell csikizzelek. - Az arca finom vigyorra húzodott.Én rögtön tudtam mit akar.Szaladtam ahogy csak tudtam.Ő felpattant, s kergetett a naplementében...
-Szeretlek Jenny! - Csókolta meg kéz fejem.
-Én is Justin!
FOLYT.KÖV.

54.rész

"Szeretem!S , ez el nem múló érzés"

Majd kinyomta a telefont a  számomra ismeretlen személy...Nem tudtam mit tegyek, vagy, hogy mit mondjak.Erről Justinnak nem szabad tudnia...Igen, erről nem.Ez, csak mindent összerombolna.Majd megoldom...Csak, még azt nem tudom hogyan...?
-Itt is vagyok szívem. - Vigyorogva jött kis Juss a fürdőből, tárt karokkal.Igyekeztem arcomat fegyelmezni, hogy ne látszodjon rajta az ijedtség.
-Ahm... - Átkaroltam, s rá feküdtem.Úgy csináltam mindent, mint elötte: Nyugodtan, s szerelmesen...
-Olyan szép vagy... - Mondta, s arcomat simogatta.Természetesen nem hittem neki.
-Hazudsz!Ezek...Ezek csak szavak Justin. - Mondtam, s ujjaimat forgattam mellkasán.
-Nem...Nem hazudok!Neked soha! - Válaszom csak egy csók volt.
-Justin Bieber! - Szólítottam fel, teljes nevén.
-Igen? - Kikerekedett szemekkel figyelt, várta mit mondok.
-Szeretlek!Nagyon-nagyon szeretlek!De...Tudod, az igaz szerelem útjai mindig rögösek.
-Ezt meg mire érted? - Felpattant az ágyból, s várta mit válaszolok.
-Semmire.Csak mondom.Gyere vissza mellém. - Mosolyogva mondtam, de szívem mélyén sírni tudtam volna.Tette amit kértem, s visszafeküdt mellém "Ő", akiért az életemet is feltudnám adni.Nem tudtam, hogy ez a hívás a végét, vagy a kezdetét jelenti valaminek...?Justin tudta, hogy valami baj van.Ismertem annyira már, hogy nem most fogja megkérdezni, hanem holnap.Vagy...talán sosem...Jobboldalamra fordultam az erkély felé, ahol kiláttam az ablakon...Farkas szemet néztem a holdal, s a szívem beleremegett "abba" a gondolatba...Az Adoniszomra néztem, aki szintén a holdat bámulta.Átölelt, megszorította kezemet, s meredten néztünk a holdra.Egy valamit, mind a ketten tudtunk:Az élet megtanított minket arra, hogy a szerelem nem abból áll, hogy egymást bámuljuk,
hanem hogy mindketten ugyanabba az irányba nézünk.FOLYT.KÖV