56.rész

56.rész "Ezen a földön mindenkinek megvan a maga kincse, ami rá vár. De ne felejtsd el, hogy csak az talál igazi kincset, aki a szívére hallgat." Álmomban, már a koncerten voltunk.Még ha álmodtam is, a szívem csak úgy zihált!Megrémülten néztem végig mindenegyes arcon, s arra eszméltem, hogy... -Jenny!Szívem, kelj fel!Indulunk. - Ébreszgetett Justin. -Mi? Hova indulunk? - Kómásan kérdeztem. -A fellépésre.Előbbre rakták. - Könnyedén felelte, míg én úgy éreztem, hogy darabjaimra hullok.Az egyik kezével felsegített az ágyból, másikkal a derekamat fogta.Mélyen a szemébe néztem.Semmi félelem...Hisz miért is lenne...? Neki ez a dolga.De nekem nem.Végül is, ha belegondolunk...Érte teszem.Nem magamért.Ez igazán szé dolog, és igyekszem ezt figyelembe venni.Elindultam zuhanyozni, majd felkaptam magamra farmert polóval...A fellépő ruhámat úgy is megkapom ott. -Izgulsz? - Kérdezte az én Adoniszom, miközben édes parfümöt fújt magára...De minek ez?Hiszen neki minden illatszer nélkül is kábító illata van... -Izgulok.De érted bármint. - Feleltem halkan, arcom elpirult, fejemet lehajtottam.Mire felnéztem, Justin arca volt elöttem, s arra készült, hogy újra ámulatba ejtsen.Ajka finoman az enyémhez ért, s most, én is viszonoztam.Két kezem közé fogtam arcát, s úgy csókoltam, mintha ez lenne az utolsó csókunk.De remélem, hogy nem... -Justin...Szeretlek!Bárcsak...Bárcsak ez örökké tartana, hogy mi itt és most együtt... -Örökké fog.Hidd el nekem Kedvenc csajszim. - Arcát mosolyra húzta, amitől mindig jobb emberré válok.Bólintott egyett annak jeléül, hogy indulnunk kell.Ahogy leértünk, az első dolog amit megpillantottam, egy fekete terepjáró sötétítet ablakokkal.Justin gyors iramba "váltott", és kapkodta a lábait nehogy a rajongók, vagy az újságírok észrevegyenek minket.A kocsiban már próbáltunk.Az első dalt gyakoroltuk, mikor megszólalt a telefonom.Justinnal egymásra néztünk.Mindkettönk arca rémült, s ijedt volt.A kijelzőre pillantottam...Felsóhajtottam mikor megláttam, hogy csak anyu az. -Anyu.Szia! - Meglepetten szóltam a vonal tulsó végébe. -Jaj, Szia kincsem!Csak azért hívtalak, hogy sok szerencsét kívánjak a fellépésre.Ügyes leszel!Apa, és én, majd ott leszünk az első sorban. - Hangja vidáman, s büszkén csengett. -Köszi anyu! Remélem minden rendben lesz. -ennél a mondtanál Justinra néztem.-Majd beszélünk.Szia! - Hátradöltem, mire Justin az ölembe hajotta fejét.Simogatni kezdtem baba puha bőrét... -Mindjárt megérkezünk. - Szólt a sofőr.Kifújtam a bennem feszengő levegőt.. -Oké.Kiszállás! - Mondta a sofőr, mi pedig gyorsan kipattantunk, hogy a testőrök tudjanak védeni minket.Több ezer, vagy talán millió.? Rajongó sikoltozott.Körbe néztem...Pár lány gúnyosan méregetett, s volt akinek "Jenny Justin" feliratú tábla volt a kezébe, szívekkel diszítve.Ahányszor ilyet láttam, annyiszor húztam mosolyra a számat.Justinra néztem, aki csak dobálta a haját, és integetett...Mintha nem is ő lenne...De azért mégis valahol ő...Mikor beléptünk az öltözönkbe hatalmas volt a sürgés-forgás.Egy fiatal 25 év körüli lány megfogta a kezem, és "elrángatott" a sminkeshez.Füstös szemeket, s piros ajkakat kaptam.A ruhám aranyszínű volt, és szorosan a testemhet tapatt.Magassarkút kaptam, aminek őszintén szólva nem nagyon örültem, mert így alacsonyabb leszek Justinnál.. -5 perc és kezdés! - Szólított fel mindnekit Usher.Justin előlépett, s mikor végig nézett rajtam elállt a lélekzete.Mint aki elfelejtett levegőt venni.Kisápadt! -Gyönyörű vagy. - Olvastam le a szájáról, ugyanis pár lépésnyire távol állt. -Tudjátok mivel kezdünk ugye? - Kérdezte Usher kissé feszülten. -Nyugi Ush, tudjuk. - Nyugtatta meg Crazy Boy.A lábam remegett, amit szinte észre sem vettem. -Héj!Kedvenc Csajszim. - Justin félrehúzott, s megcsókolt.Abban a pillanatban, felsem fogtam mi folyik körülöttem. -Színpadra! - Figyelmeztettek minket.Justin könnyedén kezébe fogta a mikrfont.Én meg csak bénán remegtettem a kezembe.Justin megfogta a kezem, úgy álltunk ki a színpadra.Minden rajongó sikítozott és lobálták ide-oda a "I Love Justin Bieber" feliratú táblákat.Az eslő szám a "Heartbest" volt.Ez volt a kedvencem, ugyanis arról szól, hogy mind a ketten érezzük a másik szívverését, de nem hagyjom, hogy ellopja a szívem. -Maybe it’s the way you move You got me dreaming like a fool That I can steal your heart away I can steal your heart away=(Talán most megmozdul benned valami Rólam álmodozol, te kis butus Ezért tudom ellopni a szíved Eltudom lopni a szíved) Imádtam ezt a részt...Nem csak azért, mert Justin énekli...Hanem, mert mikor megismerkedtünk pontosan ezek a dolgok játszódtak le bennem...Aztán Justin rámmosolygott, s tudtam, hogy most jön el az én időm. -No matter what it is you think I’m not the kind of girl you think And give my heart away Stop tryin’ steal my heart away=(Nem számít, amit gondolsz Nem olyan lány vagyok, amilyennek hiszel És add vissza a szívemet Ne próbáld meg ellopni!) A közönség csak úgy örjöngött.Mindneki a nevünket kiabálta, aminek mind a ketten örültünk.Másra számítottunk...A fanok virágokat és macikat dobáltak fel nekünk a színpadra.Mikor vége lett a dalnak, Justin egy nagy bejelentést tett. -Sziasztok!Köszönöm, hogy eljöttetek!Szeretek mindenkit! -erre mindenki felsikoltott-Mint látjátok, ezzel a szépséges lányal, akivel énekltem számotokra ismeretlen.Hát, most eljött az ideje annak, hogy kiderüljön az igazság.Ő, vagy is becsületes nevén Jennyfer...Ő az a lány aki ellopta a szívem.Csak ennyit szerettem volna.Gondolom tudjátok, hogy állnak a dolgok.De azért még szerettek, igaz? - Poénkodott Juss, s mikrofont a közönség felé fordította.Mivel én csak egy duetett énekletem vele, a dal után lesétáltam a színpadról.Justin folytatta a koncertjét, s elénekelt minden egyes Justin Bieber dalt.Csodálva néztem, milyen "profi".Én átöltöztem, mivel Justinra még várt a dedikálás.Ott álltam Usherel, és beszélgettünk. -Tudod, sosem láttam ilyen kiegyensúlyozotnak.Te tényleg csodákat művelsz vele. - Nevetett fel. -Ez kölcsönös. - Feleltem halkan.Usherre néztem aki kezével elköszönt, ugyanis hívták interjúra. -Szia. - Köszönt valaki a hátam mögül.A hang ismerős volt, de pontosan nem tudtam ki lehet.Lassan megfordultam.Sam volt az. -Öhm..ahm...Szia! - Megrémültem...Hogy...Hogy kerül ide?! -Csak tudod, szerettem volna letisztázni a dolgokat.Bocsánatot kérni mindenért...Remélem ugyanolyan jó barátok maradunk mint elötte. -Semmi gond...És..persze.. - Úgy láttam ideje megbékélni, hiszen jobb lesz így...Megöleltük egymást, majd Sam elköszönt. -Mit keresett itt? - Justin szólt hozzám, kissé zaklatottan. -Csak bocsánatott kért mindenért. - Mosolyogtam az én Adoniszomra, s csókot nyomtam tökéletes ajkára, -Szeretlek Csajszi! -Hm..Én meg Imádlak! - Mind a ketten elnevettük magunkat. -Gyere mostmár menjünk haza. - Még gyorsan körbenéztem a stadionba, s magam mögött hagytam az emlékeket.Minden szép volt.Minden szép!Eszembe jutott az első nap, mikor megismertem az Életemet.Megvolt áldva az az óra, az a perc.S még mindig itt van velem, fogja kezem, csókolja ajkam, mellettem van jóban rosszban.Mindennap, mikor felkelek hálát adok a sorsnak, hogy megismerhettem.Itt tartom kezét a kezemben, s szeretem minden egyes lélekzetemmel. Happy End.:)