58.rész

58.rész "Amíg a szívem utolsót nem dobban, szeretni foglak az életemnél is jobban." Egész éjszaka forgolódtam. Talán egy órát, ha bírtam aludni, vagy talán többet. A szívem egész éjszaka dübörgött, s egy pillanatra sem lassúlt le. Felsem fogtam mennyi minden kavargott a fejemben... Több ezernyi kérdés, de egyetlen egy válasz sem volt...Nem tudom mit tegyek...Nem tudom, hogy legyen. Szívem szerint elmondanám Justinnak, de félek...Félek attól, hogy fájdalmat okozok neki. Arra ébredtem, hogy Justin a hajamat túrja. Enyhe mosoly húzodott végig az arcomon, s éreztem, hogy ajka egyre közelebb ér az enyémhez. A nyomromban, mintha tíz kicsi pillangó repkedne az örömtől. -Jó reggelt, szívem! - Köszöntött, azon a méz édes hangját. Nem mondtam viszont"Jó reggelt", csak kezemet a nyakába borítottam, s megcsókoltam. -Tudom, hogy van valami baj. - Finoman levette kezeimet nyakából, s mélyen a szemembe nézett. -Justin.Őszinte leszek veled.Megint kaptam egy hívást, és ez szó szerint most keményebb volt, - kifújtam a levegőt - és határozottabb. -Megoldjuk nyugi. - Simogatta arcom, miközben én lehajtottam fejemet. Két keze közé szorította arcom, és maga felé fordította. -Figyelj rám, Kedvenc csajszim! Minden rendben lesz, érted? - Rámmosolygott, s rám tekintett azzal a boci szemeivel.Megint, mint mindig, úgy éreztem, hogy megszűnik körülöttem a külvilág. -Szeretnék valamit mondani. - Mondta Juss, miközben én öltöztem. -Mond csak. -Hozzám jönnél feleségül, mondjuk úgy két év múlva? - Kíváncsian fürkészte arcom, várva a válaszom. -Jaj, Justin! Ilyennel nem illik poénkodni. - Zavartan néztem rá. -Nem poénkodom. Komolyan kérdeztem. Két év az nem sok idő...És én szeretlek eléggé "ahoz". -Ez mind szép, és jó, Justin.De két év alatt nagyon sok minden történhet, és változhat. -Rendben.Akkor csak mondj valamit.Igen, vagy Nem? - Odajött hozzám, s én mohon megragadtam a kezét. -Nagyon megkönnyítenéd a dolgomat, ha feleségül vennél. Az igazat megvallva, ragaszkodom hozzá. - Mind a ketten felnevettünk. -Ezt igennek veszem. - Kacsintott egyet, majd így szóltam: -Justin! Úgyanúgy poénkodtam, mint te. -Honnan veszed, hogy tiszta szívből poénkodta? - Közelebb jött, s megcsókolt.Bár ne lenne az a hívás...bár ne lenne..Ezt ismételgettem magamban, miközben az én Adoniszom csókolt.FOLYT.KÖV