60.rész
"Csakis azt a szerelmet mondhatjuk szerelemnek, amelynek a végén a halál várakozik."
-Jézusom! - Szólaltam fel, mikor a kő a lábam elött hevert.
-Justin! - Kiabáltam be neki a fürdőszobába, s kirohant egy szál törölközőbe.
-Mitörtént? - Ilyedten kérdezte. Egy darabig, megsem tudtam szólalni, csak meredten bámultam a távolba. Odajött hozzám, s lágyan megrázott.
-Nézd! - Mutattam a kőre, s a betört ablakra.
-Kell egy testőr! - Elgondolkoztatva mondta, miközben én rajtam a sírás volt...
-Nyugodj meg szívem!Minden rendben lesz! - Ledöntött az ágyra, majd mellémfeküdt. Ráhajtottam fejem mellkasára...Annyira kifáradtam a félelembe, hogy álomba merűltem.
Később arra keltem fel, hogy Justin telefonon beszél. Nyomott voltam a kellemetlen alvástól, s a sok gondolkozástól, félelemtől, tompa voltam. A végtagjaim zsibadtak, s erőtlen voltam.Ha nem tudtam volna testem minden sejtjével, hogy szeret annyira, amennyire én szeretem őt – feltétel nélkül, visszavonhatatlanul, és hogy őszinte legyek, irracionálisan -, sosem lettem volna képes felkelni az ágyból...
-Mi a baj? - Remegett lábam, kezem, miközben harcoltam azért, hogy lábon állhassak.
-Semmi Kedvenc csajszim - simogatta kezem, s közben kezével megtartott a derekamnál fogva.- csak beszltem egy testőrrel...Majd ő vigyáz rád, és őrzi a házat is...
-Ahj... - Leültem melé, és térdemre hajtottam fejemet. - Bár ne lenne az, istenem...Minden rendben lenne...
-Minden rendben van kicsim.Míg én itt vagyok melletted, minden rendben van. - Magához húzott, s megcsókolt.FOLYT.KÖV
Rövid,de most írom a másik törit is.
"Csakis azt a szerelmet mondhatjuk szerelemnek, amelynek a végén a halál várakozik."
-Jézusom! - Szólaltam fel, mikor a kő a lábam elött hevert.
-Justin! - Kiabáltam be neki a fürdőszobába, s kirohant egy szál törölközőbe.
-Mitörtént? - Ilyedten kérdezte. Egy darabig, megsem tudtam szólalni, csak meredten bámultam a távolba. Odajött hozzám, s lágyan megrázott.
-Nézd! - Mutattam a kőre, s a betört ablakra.
-Kell egy testőr! - Elgondolkoztatva mondta, miközben én rajtam a sírás volt...
-Nyugodj meg szívem!Minden rendben lesz! - Ledöntött az ágyra, majd mellémfeküdt. Ráhajtottam fejem mellkasára...Annyira kifáradtam a félelembe, hogy álomba merűltem.
Később arra keltem fel, hogy Justin telefonon beszél. Nyomott voltam a kellemetlen alvástól, s a sok gondolkozástól, félelemtől, tompa voltam. A végtagjaim zsibadtak, s erőtlen voltam.Ha nem tudtam volna testem minden sejtjével, hogy szeret annyira, amennyire én szeretem őt – feltétel nélkül, visszavonhatatlanul, és hogy őszinte legyek, irracionálisan -, sosem lettem volna képes felkelni az ágyból...
-Mi a baj? - Remegett lábam, kezem, miközben harcoltam azért, hogy lábon állhassak.
-Semmi Kedvenc csajszim - simogatta kezem, s közben kezével megtartott a derekamnál fogva.- csak beszltem egy testőrrel...Majd ő vigyáz rád, és őrzi a házat is...
-Ahj... - Leültem melé, és térdemre hajtottam fejemet. - Bár ne lenne az, istenem...Minden rendben lenne...
-Minden rendben van kicsim.Míg én itt vagyok melletted, minden rendben van. - Magához húzott, s megcsókolt.FOLYT.KÖV
Rövid,de most írom a másik törit is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése