67.rész
~"Ha a Nyár a világon elhever,
s aranyló délután
Egy álom végre kibontakozik
a fák alvó sudarán;
Ha völgyet-hegyet, zöld vadont
hűssel Nyugat szele tölt -
Ide gyere! Hozzám visszagyere!
S mondd: Itt legszebb a Föld!"~
Mámorító, milyen csodálatos élmény számomra a jelenléte, s az érintése! Az egész testem bizseregni kezd és forog a föld körülöttem. A mai napig nem tudom megszokni. Hiszen, mindennapra tartogat újabb és újabb gyönyört számomra. Miközben "kényesztettük" egymást, azon töprengtem, hogy mi is vár rám a közeljövőben...? Számtalan sok kérdés és képkockák pergtek le a fejemben, de egy valamit tudtam: biztosan boldog leszek. Hogy miért voltam ebben 100%-ig biztos? Mert az emberek 50%-nak a házasság/eljegyzés/szerelem, csak fellángolás. De nekem és neki, ez egy életre szoló érzés. Lehet, hogy nem, de addig míg így érzünk, biztosan boldogok leszünk. Ebben a tökéletes álomban, egy valami fontos: a boldogság. Bármennyire is hihetetlen, számomra most érkezett el az az időszakk, mikor bármire képes lennék az Adoniszomért. Nem tudom, hogy ő is így érez-e...Nem is akarom. Csak élek a pillanatnak! Egy darabig nem is néztünk egymásra... Elmélyültünk egymást mosolyába és szemében.
-Nem tudom elégszer elmondnai, hogy mennyire szeretlek! - A csendet az "Életem értelme" törte meg. Nagyon szerettem volna megszólalni, de nem tudtam. Hatalmas gombócot éreztem a torkom közepén, ami a boldogság szüleménye volt. Válasz helyett csókomat adtam, puha, lehelet könnyű, méz édes ajkára. Mintha nem is e-földi lenne! Túl szép, túl lélekzet elállító! És pont az én életembe íródott bele... Hatalmas ajándék, de egyben csoda. Justin, csak némán figyelte arcom, mosolyogva és a kezemet szorongatta. Néha-néha a gyémánt gyürűre pillantottam...Olyankor kihagyott a lélekzetem! Juss óvatosan felemelt, lazán elfeküdtem karjaiban. Nyakamat kezdte csókolgatni, ami olyan gondolatokat/érzéseket váltott ki belőlem, hogy úgy éreztem ennél szebb már nem is lehet. Aztán valami megzavart... Végig gondoltam mindent. Mivel Justin megkérte a kezem, a felesége leszek. Esküvő, nászút...És...Mindneki tudni fogja! Ekkor megakadt valami bennem...Mit mondok a szüleimnek..?! 18 évesen házasodok? Több mint rémisztő....FOLYT.KÖV
~fos lett.~ezvan.:/~lesz jobbis.~
~"Ha a Nyár a világon elhever,
s aranyló délután
Egy álom végre kibontakozik
a fák alvó sudarán;
Ha völgyet-hegyet, zöld vadont
hűssel Nyugat szele tölt -
Ide gyere! Hozzám visszagyere!
S mondd: Itt legszebb a Föld!"~
Mámorító, milyen csodálatos élmény számomra a jelenléte, s az érintése! Az egész testem bizseregni kezd és forog a föld körülöttem. A mai napig nem tudom megszokni. Hiszen, mindennapra tartogat újabb és újabb gyönyört számomra. Miközben "kényesztettük" egymást, azon töprengtem, hogy mi is vár rám a közeljövőben...? Számtalan sok kérdés és képkockák pergtek le a fejemben, de egy valamit tudtam: biztosan boldog leszek. Hogy miért voltam ebben 100%-ig biztos? Mert az emberek 50%-nak a házasság/eljegyzés/szerelem, csak fellángolás. De nekem és neki, ez egy életre szoló érzés. Lehet, hogy nem, de addig míg így érzünk, biztosan boldogok leszünk. Ebben a tökéletes álomban, egy valami fontos: a boldogság. Bármennyire is hihetetlen, számomra most érkezett el az az időszakk, mikor bármire képes lennék az Adoniszomért. Nem tudom, hogy ő is így érez-e...Nem is akarom. Csak élek a pillanatnak! Egy darabig nem is néztünk egymásra... Elmélyültünk egymást mosolyába és szemében.
-Nem tudom elégszer elmondnai, hogy mennyire szeretlek! - A csendet az "Életem értelme" törte meg. Nagyon szerettem volna megszólalni, de nem tudtam. Hatalmas gombócot éreztem a torkom közepén, ami a boldogság szüleménye volt. Válasz helyett csókomat adtam, puha, lehelet könnyű, méz édes ajkára. Mintha nem is e-földi lenne! Túl szép, túl lélekzet elállító! És pont az én életembe íródott bele... Hatalmas ajándék, de egyben csoda. Justin, csak némán figyelte arcom, mosolyogva és a kezemet szorongatta. Néha-néha a gyémánt gyürűre pillantottam...Olyankor kihagyott a lélekzetem! Juss óvatosan felemelt, lazán elfeküdtem karjaiban. Nyakamat kezdte csókolgatni, ami olyan gondolatokat/érzéseket váltott ki belőlem, hogy úgy éreztem ennél szebb már nem is lehet. Aztán valami megzavart... Végig gondoltam mindent. Mivel Justin megkérte a kezem, a felesége leszek. Esküvő, nászút...És...Mindneki tudni fogja! Ekkor megakadt valami bennem...Mit mondok a szüleimnek..?! 18 évesen házasodok? Több mint rémisztő....FOLYT.KÖV
~fos lett.~ezvan.:/~lesz jobbis.~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése