65.rész
"Ha eddig azt gondoltam, a hangja elképesztő, mert csendbe burkol, ha azt hittem, felülmúlhatatlan, ahogy az érintése élettel tölti meg a bőrömet, nos a csókja... a csókja nem is evilági. Bár szakértő nem vagyok, mivel csak néhány sráccal csókolóztam őelőtte, lefogadom, hogy egy ilyen csók, ez a csók, ez a tökéletes és páratlan csók csak egyszer akad egy életben."
Nem...Nem lehet. Nem lehet, hogy pont most! Kétségbeesetten és ijedten szedtem össze gondolataimat, és próbáltam egyben tartani az ép eszemet. Úgy éreztem, mintha a vérnmyomásom elhagyott volna. Nem éreztem a talajt a lábam alatt. Mintha Justin ott sem lett volna,(jegygyürűvel a kezében) meredten néztem a távolba. A szívem dübörgött. Mintha kiakarna törni a mellkasomból! Kapkodtam levegő után és igyekeztem valamit mondani, de ekkor...
-Sajnálom. Nem kellett volna. - Törte meg a csendet Justin. Harcoltam, hogy megtudjak mukkani, de se kép, se hang...
-Justin! - Gyorsan kimondtam a nevét, mielött rosszabra fordultak volna a dolgok...
-Igen? - Még sosem láttam ilyet...Arca letört volt, szemében egy cseppnyi remény se, szája lágyan görbült lefelé sírást jelezve. De még így is gyönyörűséges Adonisz!
-Megértem...Tudom, hogy még nem érzel olyan erősen, hogy... - Itt megszakítottam a mondanivalóját.
-Ne! Ne mondj ilyet. Szeretlek! Az életemet is odaadnám érted, csak...
-Csak? - Kiváncsiskodott. Nem tudtam mi történt velem.Beszaladtam a szállodába...Magamra zártam az ajtót és összekuporogva sírtam..."Mi van veled, Jenny?"- kérdezgettem magamtól, hiszen, ez kéne, hogy legyen minden lány álma, de én mégis...
-Jenny, kérlek nyisd ki! - Kopogtatott Juss az ajtón.Lassan feltápászkodtam és elindultam az ajót felé.Óvatosan a kilincsre tettem e kezem.
-Hm... - Justin lassú léptekkel bejött a szobába.Megfogta a derekam, majd megakart csókolni és megint csalódást okoztam..
-Justin...Most nem megy, sajnálom.
-De mi a baj? Nem értelek...Én...Én azért kértem meg a kezed, mert Szeretlek! Veled akarom leélni az életemet,melletted akarok megöregedni.Bármi is történne kettönk közt...Te teszel engem egésszé! Nélküled félemeber vagyok..Értesd meg. - Simogatta arcom, miközben néztem ki az erkélyre.Valamilyen dolgonál fogva, úgy éreztem, hogy levegőre van szükségem.Gyors léptekkel kimentem a teraszra.Két kezemet a korlátra tettem és gondolkoztam...Justin ott állt mellettem és szemrebbenés nélkül figyelt.
-Kérdezd meg mégegyszer.
-Mit? - Zavarodottan nézett.
-Kérdezd meg! Hogy...tudod..
-Szívem...Még azt sem tudod kimondani, hogy "hozzád-e mennék feleségül"...akkor így, hogy várod, hogy megkérdezzem?
-Justin Bieber! -szólítottam fel határozottan. - Kérdezd meg, hogy - nagylevegőt vettem - hozzád-e mennék feleségül.
-Húúú...- Kifújta a levegőt.Kihúztam magam, Justin újra térdre ereszkedett, azt a gyönyörű gyémánt gyürűt a kezébe vette és megkérdezte:
-Jennyfer Krivarics, lennél a feleségem és az akivel örökké együtt tudnék élni? - Szemében újra felcsillant a remény, én már egy fokkal magabiztosabban álltam elötte, és mondtam a választ:(...)
FOLYT.KÖV.:)
"Ha eddig azt gondoltam, a hangja elképesztő, mert csendbe burkol, ha azt hittem, felülmúlhatatlan, ahogy az érintése élettel tölti meg a bőrömet, nos a csókja... a csókja nem is evilági. Bár szakértő nem vagyok, mivel csak néhány sráccal csókolóztam őelőtte, lefogadom, hogy egy ilyen csók, ez a csók, ez a tökéletes és páratlan csók csak egyszer akad egy életben."
Nem...Nem lehet. Nem lehet, hogy pont most! Kétségbeesetten és ijedten szedtem össze gondolataimat, és próbáltam egyben tartani az ép eszemet. Úgy éreztem, mintha a vérnmyomásom elhagyott volna. Nem éreztem a talajt a lábam alatt. Mintha Justin ott sem lett volna,(jegygyürűvel a kezében) meredten néztem a távolba. A szívem dübörgött. Mintha kiakarna törni a mellkasomból! Kapkodtam levegő után és igyekeztem valamit mondani, de ekkor...
-Sajnálom. Nem kellett volna. - Törte meg a csendet Justin. Harcoltam, hogy megtudjak mukkani, de se kép, se hang...
-Justin! - Gyorsan kimondtam a nevét, mielött rosszabra fordultak volna a dolgok...
-Igen? - Még sosem láttam ilyet...Arca letört volt, szemében egy cseppnyi remény se, szája lágyan görbült lefelé sírást jelezve. De még így is gyönyörűséges Adonisz!
-Megértem...Tudom, hogy még nem érzel olyan erősen, hogy... - Itt megszakítottam a mondanivalóját.
-Ne! Ne mondj ilyet. Szeretlek! Az életemet is odaadnám érted, csak...
-Csak? - Kiváncsiskodott. Nem tudtam mi történt velem.Beszaladtam a szállodába...Magamra zártam az ajtót és összekuporogva sírtam..."Mi van veled, Jenny?"- kérdezgettem magamtól, hiszen, ez kéne, hogy legyen minden lány álma, de én mégis...
-Jenny, kérlek nyisd ki! - Kopogtatott Juss az ajtón.Lassan feltápászkodtam és elindultam az ajót felé.Óvatosan a kilincsre tettem e kezem.
-Hm... - Justin lassú léptekkel bejött a szobába.Megfogta a derekam, majd megakart csókolni és megint csalódást okoztam..
-Justin...Most nem megy, sajnálom.
-De mi a baj? Nem értelek...Én...Én azért kértem meg a kezed, mert Szeretlek! Veled akarom leélni az életemet,melletted akarok megöregedni.Bármi is történne kettönk közt...Te teszel engem egésszé! Nélküled félemeber vagyok..Értesd meg. - Simogatta arcom, miközben néztem ki az erkélyre.Valamilyen dolgonál fogva, úgy éreztem, hogy levegőre van szükségem.Gyors léptekkel kimentem a teraszra.Két kezemet a korlátra tettem és gondolkoztam...Justin ott állt mellettem és szemrebbenés nélkül figyelt.
-Kérdezd meg mégegyszer.
-Mit? - Zavarodottan nézett.
-Kérdezd meg! Hogy...tudod..
-Szívem...Még azt sem tudod kimondani, hogy "hozzád-e mennék feleségül"...akkor így, hogy várod, hogy megkérdezzem?
-Justin Bieber! -szólítottam fel határozottan. - Kérdezd meg, hogy - nagylevegőt vettem - hozzád-e mennék feleségül.
-Húúú...- Kifújta a levegőt.Kihúztam magam, Justin újra térdre ereszkedett, azt a gyönyörű gyémánt gyürűt a kezébe vette és megkérdezte:
-Jennyfer Krivarics, lennél a feleségem és az akivel örökké együtt tudnék élni? - Szemében újra felcsillant a remény, én már egy fokkal magabiztosabban álltam elötte, és mondtam a választ:(...)
FOLYT.KÖV.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése