64.rész
"Ahhoz, hogy valaki boldog legyen, csupán képesnek kell lennie szembenézni a létező dolgokkal, más szóval átélni azokat."
Felsiettem a szállodai szobába, és kerestem valami elegáns ruhát. Végül egy lila koktél ruha mellett döntöttem, aminek nem volt pántja, és a térdemig ért, szorosan simult testemhez. A hajamat begöndörítettem, és egy gyémánt füllbevalót tettem a fülembe, amit még a 16. szülinapomra kaptam. Már este 6 óra volt, tehát naplemente. Gyönyörű volt a kilátás, és még egy valami/ valaki: Ő! Ő, ki Adonisz szépségű, kinek méz édes illata van, akinek hangjáért tűzbe mennék, és az aki éltet. Most lentáll a tengerparton rózsával a kezében, s ámulva figyelem az erkélyről szépséges lelkemet.(Ó költő vagyokXDD)
Elindultam az étterem felé, ami közvetlenül a tengerpart mellett volt.
-Hey! - Szóltam oda Justinnak.(A hátamögött álltam.)
-Úristen! - Justin ahogy megfordult, csak ennyit tudott kinyögni.Bár én sosem voltam "elájulva" magamtól, ő mindig úgy kezelt, mintha én lennék az egyedüli legszebb lány a világon.
-Úgyan már... - Intettem le.
-Ezt neked hoztam. - Felém nyújotta a rózsaszállat.
-Köszönöm.Ez gyönyörű! - Átöleltem, majd a derekamnál fogva az asztalhoz vezetett.
-Mit kérnek? - Jött oda a pincér, aki 23 év körülo férfi volt.
-Én egy narancslét.Köszönöm. - Feleltem.
-Én is azt, amit a hölgy. - Nevetet Juss.
-És, hogy-hogy ide jöttünk? - Vártam válaszát, úgyanis utoljára azt mondta, hogy azért, mert az anyukája, és az apukája itt házasodott össze.
-Mármondtam Édes...Apu, pontosabban, itt jegyezte el anyut.
-Öhm...Értem.
-Figyelj! - Megfogta kezem - Valamit elszeretnék mondani. - Ott ültünk az asztalnál.Azt hittem ott helyben leesek a székről...A félelemtől, ami bennem lakozott, és igyekezet a felszínre törtni.
-Jenny! Én nagyon szeretlek! Elsem tudom mondani, hogy mennyire.
-Én is. - Vágtam közbe, majd folytatta:
-Sok mindenen mentünk keresztűl.Jó, és persze rossz dolgokon is.Megvolt már a közös turnénk, ami életem egyik legszebb élménye volt.Úgy érzem, hogy elég ideje járunk...Pontosabban 2 és fél éve.Jennyfer Krivarics! Szeretlek.
-Justin én is, de...
-Várj! - Vágott közbe.Lassan térdre ereszkedett elöttem, és a szmokingja zsebéből egy ragyogó gyémánt gyűrüt vett elő.
-Jennyfer, lennél a feleségem? - Az életem értelme ott térdepelt elöttem, gyűrüvel a kezében, és a szeme telis tele volt reménnyel.Én meg csak ott bambán álltam, félelemmel, s boldogsággal, döntés képtelenséggel.FOLYT.KÖV
~Vajon Jenny igen mond, vagy nemet? Majd megtudod holnap, ha Jenny kipihente magát és leül írni.xD Addig csitu van!XD Ugye még szeri?;$:)<3 Mert ez csak egy kib*szott töriXD~
"Ahhoz, hogy valaki boldog legyen, csupán képesnek kell lennie szembenézni a létező dolgokkal, más szóval átélni azokat."
Felsiettem a szállodai szobába, és kerestem valami elegáns ruhát. Végül egy lila koktél ruha mellett döntöttem, aminek nem volt pántja, és a térdemig ért, szorosan simult testemhez. A hajamat begöndörítettem, és egy gyémánt füllbevalót tettem a fülembe, amit még a 16. szülinapomra kaptam. Már este 6 óra volt, tehát naplemente. Gyönyörű volt a kilátás, és még egy valami/ valaki: Ő! Ő, ki Adonisz szépségű, kinek méz édes illata van, akinek hangjáért tűzbe mennék, és az aki éltet. Most lentáll a tengerparton rózsával a kezében, s ámulva figyelem az erkélyről szépséges lelkemet.(Ó költő vagyokXDD)
Elindultam az étterem felé, ami közvetlenül a tengerpart mellett volt.
-Hey! - Szóltam oda Justinnak.(A hátamögött álltam.)
-Úristen! - Justin ahogy megfordult, csak ennyit tudott kinyögni.Bár én sosem voltam "elájulva" magamtól, ő mindig úgy kezelt, mintha én lennék az egyedüli legszebb lány a világon.
-Úgyan már... - Intettem le.
-Ezt neked hoztam. - Felém nyújotta a rózsaszállat.
-Köszönöm.Ez gyönyörű! - Átöleltem, majd a derekamnál fogva az asztalhoz vezetett.
-Mit kérnek? - Jött oda a pincér, aki 23 év körülo férfi volt.
-Én egy narancslét.Köszönöm. - Feleltem.
-Én is azt, amit a hölgy. - Nevetet Juss.
-És, hogy-hogy ide jöttünk? - Vártam válaszát, úgyanis utoljára azt mondta, hogy azért, mert az anyukája, és az apukája itt házasodott össze.
-Mármondtam Édes...Apu, pontosabban, itt jegyezte el anyut.
-Öhm...Értem.
-Figyelj! - Megfogta kezem - Valamit elszeretnék mondani. - Ott ültünk az asztalnál.Azt hittem ott helyben leesek a székről...A félelemtől, ami bennem lakozott, és igyekezet a felszínre törtni.
-Jenny! Én nagyon szeretlek! Elsem tudom mondani, hogy mennyire.
-Én is. - Vágtam közbe, majd folytatta:
-Sok mindenen mentünk keresztűl.Jó, és persze rossz dolgokon is.Megvolt már a közös turnénk, ami életem egyik legszebb élménye volt.Úgy érzem, hogy elég ideje járunk...Pontosabban 2 és fél éve.Jennyfer Krivarics! Szeretlek.
-Justin én is, de...
-Várj! - Vágott közbe.Lassan térdre ereszkedett elöttem, és a szmokingja zsebéből egy ragyogó gyémánt gyűrüt vett elő.
-Jennyfer, lennél a feleségem? - Az életem értelme ott térdepelt elöttem, gyűrüvel a kezében, és a szeme telis tele volt reménnyel.Én meg csak ott bambán álltam, félelemmel, s boldogsággal, döntés képtelenséggel.FOLYT.KÖV
~Vajon Jenny igen mond, vagy nemet? Majd megtudod holnap, ha Jenny kipihente magát és leül írni.xD Addig csitu van!XD Ugye még szeri?;$:)<3 Mert ez csak egy kib*szott töriXD~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése