63.rész
"A szerelem olyan betegség, melyet csak egyetlen orvosság gyógyíthat meg: a házasság."
Bár felsem fogtam az immént történteket, mégis egész józan voltam. Nyugottan pakolásztam az útra, és rendbe hoztam magam. Tulajdonképpen még nem jutott el a "házasság" gondolat az agyamig. Igaz, hogy Justinnal nagyon szoros a kapcsolatunk és nagyon szeretjük egymást, de még csak 18 évesek vagyunk. Nem szeretném, ha a házasság miatt romlana meg a kapcsolatunk. Miközben a polóimat hajtogattam a böröndbe, éreztem, hogy valaki a hátammögött áll. Lassan megfordultam, bár számítottam rá, hogy Justin az. De nem. Meglepődtem, de valahol számítottam egy ismerősöm érkezésére: Sam.
-Szia. Te, hogy kerülsz ide? - Artikuláltam, és a padlót figyeltem.
-Szia...Csak átjöttem, hogy megnézzelek, és elbúcsuzzak.
-Elbúcsuzz? - Meredten néztem rá, várva válaszát. Magam sem tudtam, hogy mi ennek az oka.
-Ausztráliába költözünk. Apu ott kapott új munkát. Tehát, nem hiszem, hogy fogunk a közel jövőben találkozni. - Sami közelebb lépett, karjait kitárta elém, jelezve, hogy öleljem meg. Óvatosan én is tettem egy lépést, és megöleltem.
-Nem felejtem el azokat a napokat, mikor egymásról puskáztunk. - Nevettünk fel mind a ketten. Bevallom, tényleg nem felejtettem el, és nem is fogom! Ő, mindig mellettem volt, még akkor is, mikor én és Justin(...)
-Én sem felejtem. Most megyek, mielött a barátod... Szia. - Ez normális? Hogy szép lassan mennek el a barátaim...De ha igazán szeretem őket, hagynom kell, hogy elmenjenek. Míg Justin itt van addig minden rendben.
-Szia, édes! - Justin lépett be a szobámba, és őrültem, hogy nem futott össze Sam-el. Szerencse, hogy Sam a hátsóajtón távozott...
-Szia. - Gyorsan odarohantam hozzá és a nyakába ugorttam. Imádtam beszívni bőre illatát és érezni arcát, ahogy az enyémhez tapad.
-Szeretlek. - Halkan, épp, hogy csak súgta.
-Én is. - Finoman megcsókoltam, majd visszamentem bepakolni. Fél óra múlva hallottam, hogy egy kocsi éppen beparkol a ház elé.
-Indulás! - Szólt fel Juss, az emeleti szobámba. Nagy erővel leszedtem az ágyról a böröndött, és leindultam. Beültünk a kocsiba. Mint mindig, most is izgultam. Álltalában, mikor elutazunk mindig váratlan dolgok történnek velem...A látószögemet valami zavarta...Vagyis inkább valaki...Azt vettem észre, (ami nem zavart..) hogy Justin mosolyogva figyel engem.
-Mi az? - Nevetve kérdeztem.
-Semmi Kedvenc csajszim. - Puszit nyomott kézfejemre. Az út elég hosszú volt, tehát néha-néha elbóbiskoltam.
-Megérkeztünk. - Ébreszgetett Crazy Boy, simogatva vállamat. Lassan, kómásan kiszálltam a kocsiból. Körülnéztem. Mindnehol Pálma fák....és szépség...Bár, Bahamákat jobban kedveltem, ahol Justin van ott nekem tökéletes.
-Készülődj, szívem. Este elmegyünk vacsorázni a tengerpartra.FOLYT.KÖV
"A szerelem olyan betegség, melyet csak egyetlen orvosság gyógyíthat meg: a házasság."
Bár felsem fogtam az immént történteket, mégis egész józan voltam. Nyugottan pakolásztam az útra, és rendbe hoztam magam. Tulajdonképpen még nem jutott el a "házasság" gondolat az agyamig. Igaz, hogy Justinnal nagyon szoros a kapcsolatunk és nagyon szeretjük egymást, de még csak 18 évesek vagyunk. Nem szeretném, ha a házasság miatt romlana meg a kapcsolatunk. Miközben a polóimat hajtogattam a böröndbe, éreztem, hogy valaki a hátammögött áll. Lassan megfordultam, bár számítottam rá, hogy Justin az. De nem. Meglepődtem, de valahol számítottam egy ismerősöm érkezésére: Sam.
-Szia. Te, hogy kerülsz ide? - Artikuláltam, és a padlót figyeltem.
-Szia...Csak átjöttem, hogy megnézzelek, és elbúcsuzzak.
-Elbúcsuzz? - Meredten néztem rá, várva válaszát. Magam sem tudtam, hogy mi ennek az oka.
-Ausztráliába költözünk. Apu ott kapott új munkát. Tehát, nem hiszem, hogy fogunk a közel jövőben találkozni. - Sami közelebb lépett, karjait kitárta elém, jelezve, hogy öleljem meg. Óvatosan én is tettem egy lépést, és megöleltem.
-Nem felejtem el azokat a napokat, mikor egymásról puskáztunk. - Nevettünk fel mind a ketten. Bevallom, tényleg nem felejtettem el, és nem is fogom! Ő, mindig mellettem volt, még akkor is, mikor én és Justin(...)
-Én sem felejtem. Most megyek, mielött a barátod... Szia. - Ez normális? Hogy szép lassan mennek el a barátaim...De ha igazán szeretem őket, hagynom kell, hogy elmenjenek. Míg Justin itt van addig minden rendben.
-Szia, édes! - Justin lépett be a szobámba, és őrültem, hogy nem futott össze Sam-el. Szerencse, hogy Sam a hátsóajtón távozott...
-Szia. - Gyorsan odarohantam hozzá és a nyakába ugorttam. Imádtam beszívni bőre illatát és érezni arcát, ahogy az enyémhez tapad.
-Szeretlek. - Halkan, épp, hogy csak súgta.
-Én is. - Finoman megcsókoltam, majd visszamentem bepakolni. Fél óra múlva hallottam, hogy egy kocsi éppen beparkol a ház elé.
-Indulás! - Szólt fel Juss, az emeleti szobámba. Nagy erővel leszedtem az ágyról a böröndött, és leindultam. Beültünk a kocsiba. Mint mindig, most is izgultam. Álltalában, mikor elutazunk mindig váratlan dolgok történnek velem...A látószögemet valami zavarta...Vagyis inkább valaki...Azt vettem észre, (ami nem zavart..) hogy Justin mosolyogva figyel engem.
-Mi az? - Nevetve kérdeztem.
-Semmi Kedvenc csajszim. - Puszit nyomott kézfejemre. Az út elég hosszú volt, tehát néha-néha elbóbiskoltam.
-Megérkeztünk. - Ébreszgetett Crazy Boy, simogatva vállamat. Lassan, kómásan kiszálltam a kocsiból. Körülnéztem. Mindnehol Pálma fák....és szépség...Bár, Bahamákat jobban kedveltem, ahol Justin van ott nekem tökéletes.
-Készülődj, szívem. Este elmegyünk vacsorázni a tengerpartra.FOLYT.KÖV
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése