66.rész
"Talán rájött, milyen csodálatos teljesen esztelenül viselkedni és mégis látni, ahogy feltétel nélküli szeretet ragyog vissza a másikról."
„Most!” - Mondtam magamban, figyelmeztetve, hogy választ kell adnom. De nem tudtam. Mi van akkor, ha igent mondok? És mi van akkor, ha nem-et?(...) Kérdések, és nincsenek/helytelen válaszok. Egyre jobban telt az idő, aminek következménye, hogy Justin is kezdett egyre türelmetlenebb lenni. Tudtam, hogy egy idő után ő is beleun, és lehet akkor bánom meg, hogy nem adtam választ. Tehát, itt az idő! Justin mély levegőt vett, majd készült arra, hogy újra feltegye a kérdést.
-Jennyfer, lennél a feleségem? - Sajnáltam szegényt... Már harmadjára kérdezi meg, igen kellemetlen körülmények között. Ideje lenne válaszolni, de csak görcsbe rándult hassal álltam. Behunytam a szemem. Hagytam, hogy a lágy szellő simogassa arcomat. Próbáltam felidézni az elmúlt 2 és fél évet, hogy minden emléket tisztán, érthetően "lemozizzak". Eszembe jutottak az események sokasága... Halvány mosoly jelent meg arcomon. Nem láthattam, hogy Juss hogy reagál, mivel csukva volt a szemem.
"Az első randink...Mikor lelocsolt a locsolócsővel...Mikor elénekelte nekem a U smile-t a színházban...És mikor az esőben csókoloztunk..." Csupa-csupa gyönyörű, feledhetetlen emlék...Idájig jutottunk...Ilyen messze. Csodaszép! Kinyitottam a szemem. Justin, még mindig ott térdepelt elöttem és várta a válaszom. Úgy éreztem, mintha energiával töltöttek volna fel, ahogy az emlékek ezernyi képkockája megjelent elöttem.
-Jenny, én... - Hallottam hangján, hogy arra készül: feladja.
-Várj! - Szóltam utána, mikor már épp menni készült.
-Justin Bieber! Szeretlek! Soha ilyen boldog még nem voltam. Mintha ez az egész, nem is a valóság, hanem a fantázia lenne. Nem gondoltam, hogy valaha is ilyen embert kapok, vagy, hogy ilyen emberrel találkozok. Justin, te csodálatos ember vagy. Elsem tudom hinni a mai napig, hogy megérdemellek. Sok fájdalmat éltem át miattad, de meseszerű dolgokat is. Éltem már nélküled...De most itt vagy velem. Tudom, hogy a mostani válaszom sors döntő lesz. Válalom! Válalom a vele járó felelőségeket, kockázatokat. Justin Drew Bieber - egyhelyben állt, nem mozdult. - Én, Jennyfer Krivarics örömmel lennék a feleséged, s melletted leszek jóban rosszban, míg a halál elnem választ.Szeretlek, az életemnél is jobban.A válaszom: Igen! - És ekkor, mintha felülmulhatatlan mennyiségű adrenalin áramlott volna szét a testembe.
-Mi? Most, most komoly? - Dadogott, de azért a mosoly/nevetés, meg az öröm, ott virított az arcán.
-Igen, igen komoly. - Mint minden lányt, természetesen engem is elkapott a sírás.Justin a gyürűs ujjamra húzta a gyürűt, majd felkapott a derekára.Mérhetetlenül boldog voltam! Justin oly mélyen, s szépen nézett a szemembe, mint még soha! Milyen érdekes...Már 2 és fél év után az emberek megunják egymást, de Ő még tartogat meglepetéseket...Bármennyire is hosszú ideje vagyunk együtt, úgy eltud káprásztatni, hogy úgy érzem, majd belehalok.Mostmár, hogy a felesége vagyok, hivatalosan is az enyém! Már korlátok nélkül szerethetem minden eggyes lélekzetemmel, szívdobbanásommal.FOLYT.KÖV
:)
"Talán rájött, milyen csodálatos teljesen esztelenül viselkedni és mégis látni, ahogy feltétel nélküli szeretet ragyog vissza a másikról."
„Most!” - Mondtam magamban, figyelmeztetve, hogy választ kell adnom. De nem tudtam. Mi van akkor, ha igent mondok? És mi van akkor, ha nem-et?(...) Kérdések, és nincsenek/helytelen válaszok. Egyre jobban telt az idő, aminek következménye, hogy Justin is kezdett egyre türelmetlenebb lenni. Tudtam, hogy egy idő után ő is beleun, és lehet akkor bánom meg, hogy nem adtam választ. Tehát, itt az idő! Justin mély levegőt vett, majd készült arra, hogy újra feltegye a kérdést.
-Jennyfer, lennél a feleségem? - Sajnáltam szegényt... Már harmadjára kérdezi meg, igen kellemetlen körülmények között. Ideje lenne válaszolni, de csak görcsbe rándult hassal álltam. Behunytam a szemem. Hagytam, hogy a lágy szellő simogassa arcomat. Próbáltam felidézni az elmúlt 2 és fél évet, hogy minden emléket tisztán, érthetően "lemozizzak". Eszembe jutottak az események sokasága... Halvány mosoly jelent meg arcomon. Nem láthattam, hogy Juss hogy reagál, mivel csukva volt a szemem.
"Az első randink...Mikor lelocsolt a locsolócsővel...Mikor elénekelte nekem a U smile-t a színházban...És mikor az esőben csókoloztunk..." Csupa-csupa gyönyörű, feledhetetlen emlék...Idájig jutottunk...Ilyen messze. Csodaszép! Kinyitottam a szemem. Justin, még mindig ott térdepelt elöttem és várta a válaszom. Úgy éreztem, mintha energiával töltöttek volna fel, ahogy az emlékek ezernyi képkockája megjelent elöttem.
-Jenny, én... - Hallottam hangján, hogy arra készül: feladja.
-Várj! - Szóltam utána, mikor már épp menni készült.
-Justin Bieber! Szeretlek! Soha ilyen boldog még nem voltam. Mintha ez az egész, nem is a valóság, hanem a fantázia lenne. Nem gondoltam, hogy valaha is ilyen embert kapok, vagy, hogy ilyen emberrel találkozok. Justin, te csodálatos ember vagy. Elsem tudom hinni a mai napig, hogy megérdemellek. Sok fájdalmat éltem át miattad, de meseszerű dolgokat is. Éltem már nélküled...De most itt vagy velem. Tudom, hogy a mostani válaszom sors döntő lesz. Válalom! Válalom a vele járó felelőségeket, kockázatokat. Justin Drew Bieber - egyhelyben állt, nem mozdult. - Én, Jennyfer Krivarics örömmel lennék a feleséged, s melletted leszek jóban rosszban, míg a halál elnem választ.Szeretlek, az életemnél is jobban.A válaszom: Igen! - És ekkor, mintha felülmulhatatlan mennyiségű adrenalin áramlott volna szét a testembe.
-Mi? Most, most komoly? - Dadogott, de azért a mosoly/nevetés, meg az öröm, ott virított az arcán.
-Igen, igen komoly. - Mint minden lányt, természetesen engem is elkapott a sírás.Justin a gyürűs ujjamra húzta a gyürűt, majd felkapott a derekára.Mérhetetlenül boldog voltam! Justin oly mélyen, s szépen nézett a szemembe, mint még soha! Milyen érdekes...Már 2 és fél év után az emberek megunják egymást, de Ő még tartogat meglepetéseket...Bármennyire is hosszú ideje vagyunk együtt, úgy eltud káprásztatni, hogy úgy érzem, majd belehalok.Mostmár, hogy a felesége vagyok, hivatalosan is az enyém! Már korlátok nélkül szerethetem minden eggyes lélekzetemmel, szívdobbanásommal.FOLYT.KÖV
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése