15.rész
Reggel dél táján keltem fel.Kifárasztott a tegnapi nap..De kimondhatatlanul jó volt Justinnal.Ezernyi szó nem tudná kifejezni most mit érzek.Gyorsan lefürödtam,és felvettem egy sima fehér farmert,egy piros Converse cipővel,egy Dc polót meg egy bőrdzsekit.Tudtam,hogy ma Justinnal fogok találkozni.Így lélekben már előre felkészültem.Fésülgettem a hajam,mikor éppen csengettek.
-Kinyitom szívem!-kiabált fel anyu az emelti szobámba.
-Köszi.-sejtettem kicsenget,de nem akartam lemenni..Hátha anyu megenyhűl és tudnak jussal beszélni a költözésről.Bár korai lenne,mégis nem ez a lényeg.Hanem az,hogy szeretjük egymást.
-Kincsem,valaki itt lent vár.-a szem dübörgött.
-Megyek.-rohantam le a lépcsőm mint az elvetemültek.És ekkor,megpillantottam az"életemet".Egy csokor rózsával a kezében,és egy lakás kulccsal.Anyu egy nagyot rám nevetett,én pedig nekifutásból Justin nyakába ugrottam.
-Oh istenem!Anyu köszönöm.Imádlak!.-gyorsan arcon pusziltam anyut,és justint megcsókoltam.
-Öhm.bocsi anyu..hogy elötted..
-Semmi szívem.-mondta anyu és elment ki az ajtón a kertbe.
-Szeretlek!.-súgta Justin.-Szerintem pakolnod kéne..Új szobád lesz..Új lakással.És a turnéra is velem jösz!-amit éreztem nem lehet leírni.A szívem hevesen vert.A vér megállt az ereimbe.Mintha rózsa tüskéjét bökték volna bele a szívem közepébe.
-Szóhoz sem tudok jutni.Szeretlek!.-és megcsókoltam.Ő pedig felkapott, a lábaimat ismét a dereka köré kulcsoltam,mint tegnap.Felemelő,leírhatatlan,kimondhatatlanul boldog voltam!Most mér ő jelenti számomra a levegőt.Nélküle megfulladok..a szerelme nélkül!
-Mielött nem így voltunk mint most..-magyarázta.-úgy voltam vele,várok rád örökre.És mikor megkaptalak..Nem is olyan volt,mintha öt millió Oscar díjat kapnék,hanem inkább...Mintha egy új életet.-megcsókolta a nyakam,és leugortam róla és felmentünk a szobámba pakolni..
-És anyukád?Tudja?.-kérdeztem aggódva.
-Persze!Beleegyezett mindenbe.Ő neki az a fontos,hogy boldogok legyünk.Hidd el nagyon jól elleszünk.-megállt egy helyben..A szemei kigülledtek.
-Justin?Minden rendben?.-kérdeztem félve..mi lehet vele?elképzelni sem tudtam.
-Azt ugye tudod,hogy te vagy a kedvenc csajszim?.-rám nevetett és letepert az ágyra.
-A frászt hoztad rám!.-idegesen ordtottam vele.lelöktem magamról és feláltam.
-Most haragszol?.-nevetve kérdezte.
-Sajnos nem.Nem tudok rád haragudni.-pirultam el.
-Tudom.-büszkén mosolygottt.-Na gyere baby,pakoljunk.-rám nevetett és arcon puszilt.Minden bele vágtam a böröndbe,ő pedig segített.Tudtam,,egy új élet vár."Vele"!Egy csomó időt eggyütt fogunk tölteni..Olyan érzés volt,mintha a vele töltöt idő örökké valóság lenne.Mostmár mindent bepakoltunk.Anyutól elbúcsúztam.
-Azért ugye néha haza jársz?-szipogva kérdezte.
-Persze anyu!Szeretlek!
-Én is kincsem!Vigyázz magadra!-justinnal elindultunk a fekete Range Rover felé.Beszéltunk a kocsiba és elindultunk a házához.A gyomromban,mintha pillangók azon törekednének,hogy kitörjenek.Fogalmam semm volt mi vár rám.Nyugtalan voltam.Justin rám nézett,és elöntött a forróság.Ilyenkor megnyugodtam,és nem létezett számomra a külvilág csak "Ő".FOLYT.KÖV
Reggel dél táján keltem fel.Kifárasztott a tegnapi nap..De kimondhatatlanul jó volt Justinnal.Ezernyi szó nem tudná kifejezni most mit érzek.Gyorsan lefürödtam,és felvettem egy sima fehér farmert,egy piros Converse cipővel,egy Dc polót meg egy bőrdzsekit.Tudtam,hogy ma Justinnal fogok találkozni.Így lélekben már előre felkészültem.Fésülgettem a hajam,mikor éppen csengettek.
-Kinyitom szívem!-kiabált fel anyu az emelti szobámba.
-Köszi.-sejtettem kicsenget,de nem akartam lemenni..Hátha anyu megenyhűl és tudnak jussal beszélni a költözésről.Bár korai lenne,mégis nem ez a lényeg.Hanem az,hogy szeretjük egymást.
-Kincsem,valaki itt lent vár.-a szem dübörgött.
-Megyek.-rohantam le a lépcsőm mint az elvetemültek.És ekkor,megpillantottam az"életemet".Egy csokor rózsával a kezében,és egy lakás kulccsal.Anyu egy nagyot rám nevetett,én pedig nekifutásból Justin nyakába ugrottam.
-Oh istenem!Anyu köszönöm.Imádlak!.-gyorsan arcon pusziltam anyut,és justint megcsókoltam.
-Öhm.bocsi anyu..hogy elötted..
-Semmi szívem.-mondta anyu és elment ki az ajtón a kertbe.
-Szeretlek!.-súgta Justin.-Szerintem pakolnod kéne..Új szobád lesz..Új lakással.És a turnéra is velem jösz!-amit éreztem nem lehet leírni.A szívem hevesen vert.A vér megállt az ereimbe.Mintha rózsa tüskéjét bökték volna bele a szívem közepébe.
-Szóhoz sem tudok jutni.Szeretlek!.-és megcsókoltam.Ő pedig felkapott, a lábaimat ismét a dereka köré kulcsoltam,mint tegnap.Felemelő,leírhatatlan,kimondhatatlanul boldog voltam!Most mér ő jelenti számomra a levegőt.Nélküle megfulladok..a szerelme nélkül!
-Mielött nem így voltunk mint most..-magyarázta.-úgy voltam vele,várok rád örökre.És mikor megkaptalak..Nem is olyan volt,mintha öt millió Oscar díjat kapnék,hanem inkább...Mintha egy új életet.-megcsókolta a nyakam,és leugortam róla és felmentünk a szobámba pakolni..
-És anyukád?Tudja?.-kérdeztem aggódva.
-Persze!Beleegyezett mindenbe.Ő neki az a fontos,hogy boldogok legyünk.Hidd el nagyon jól elleszünk.-megállt egy helyben..A szemei kigülledtek.
-Justin?Minden rendben?.-kérdeztem félve..mi lehet vele?elképzelni sem tudtam.
-Azt ugye tudod,hogy te vagy a kedvenc csajszim?.-rám nevetett és letepert az ágyra.
-A frászt hoztad rám!.-idegesen ordtottam vele.lelöktem magamról és feláltam.
-Most haragszol?.-nevetve kérdezte.
-Sajnos nem.Nem tudok rád haragudni.-pirultam el.
-Tudom.-büszkén mosolygottt.-Na gyere baby,pakoljunk.-rám nevetett és arcon puszilt.Minden bele vágtam a böröndbe,ő pedig segített.Tudtam,,egy új élet vár."Vele"!Egy csomó időt eggyütt fogunk tölteni..Olyan érzés volt,mintha a vele töltöt idő örökké valóság lenne.Mostmár mindent bepakoltunk.Anyutól elbúcsúztam.
-Azért ugye néha haza jársz?-szipogva kérdezte.
-Persze anyu!Szeretlek!
-Én is kincsem!Vigyázz magadra!-justinnal elindultunk a fekete Range Rover felé.Beszéltunk a kocsiba és elindultunk a házához.A gyomromban,mintha pillangók azon törekednének,hogy kitörjenek.Fogalmam semm volt mi vár rám.Nyugtalan voltam.Justin rám nézett,és elöntött a forróság.Ilyenkor megnyugodtam,és nem létezett számomra a külvilág csak "Ő".FOLYT.KÖV
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése