36.rész

36.rész Nem tudtam meddig tarthat a koncert.Valamiért rosszat éreztem...Lehet azért,mert az este olyan szép volt,hogy megsem lepődtem volna,ha valami rossz dolog fog történni.Próbáltam sorba rakni,milyen rossz események történhetnek. 1.Justin megint összejön Jasminel.. 2.Egy rajongó megcsókolja.. 3.Haza se fog jönni.. 4...-A 4.-et már fel sem vetettem..Elég rossz volt így is az a 3 dolog..Leültem az ágy szélére és feszültségembe remegtettem a lábam.Aztán megszólalt a mobilom. -Háló?.-frusztráltan szóltam bele. -Háló?Jenny,Usher vagyok.-a hangja ideges,és ijedt volt.-Gyere be a kórházba gyorsan!Justin balesetett szenvedett! -Úristen!Mi történt?.-már a zokogás ki is tört rajtam,anélkül,hogy felfogtam volna mi történt. -Bent mindent elmondok.-ezzel letette a telefont.Rohantam le a lépcsőn,gyorsan kulcsra zártam az ajtót,és futottam a kórházhoz.Mikor odaértem,vagy 20 paparazzi ott állt,és várták a fejleményeket.Bementem,és próbáltam észrevehetetlen lenni. -Nővér!Behoztak egy fiút..Nem tudom pontosan,de valamilyen balesettel.Justin Biebert. -Sajnálom kishöly.Nem mehetsz fel.Te vagy a 100. aki ezzel jön ide... -De kérem!Én ismerem.-könyörögtem. -Nővér!Velem van.-Usher ott termett mellettem..A szemei könnyesek voltak,akár csak az enyéim. -Rendben.Elnézést!-nézett rám a nővér.Nem is reagáltam,csak rohantam Usher után. -Mi történt?.-sírva kérdeztem. -Leesett a színpadról,és betört a feje.Az egész tiszta vér volt..Istenem!.-a fejét fogta és sírt. -Nagyon súlyos? -Nem tudom..-rámnézett és látta az arcomon,hogy mennyire szenvedek.Magához szorított. -Minden rendben lesz,remélem...-A lift megérkezett,és beszaladtunk a kórterembe.Justin ott feküdt véres fejjel. -Úristen.-a lábaim összerogytak és leestem a földre.Justin anyukája odaszaladt hozzám,és "összeszedett". -Gyere kincsem.-kivitt a kórteremből. -Istenem..Nem hiszem el.-úgy sírtam,mint még soha..De így még tényleg soha. -Minden rendben lesz...A balesetnél,mikor még kicsit magánál volt...Az volt az első,hogy kérte,hívjunk fel.-Nem csináltam semmit.Csak sírtam.Kijöttek a nővérek,és Justin véres ruháit hozták ki.Usher,Justin anyukája,és én kint vártunk körübelül 3 óra hosszát.A nővér felénk tartott. -Stabilizáltuk az állapotát.Csak két ember lehet bent vele,Estére pedig egy.Ki megy be?.-kérdezte a nővér. -Szerintem menj be te és Jenny...-mondta Usher.-Majd hívjatok,ha magához tért.-Látszólag mindenki sokkot kapott...Pattie és én bementünk...Az én gyönyörűséges Adoniszomnak be volt kötözve a feje.Mind a ketten leültönk.Pattie Justin jobb oldalához,én pedig a balhoz.Úgyan azt tettük:Megfogtuk az"életünk értelmének"kezét.Egy valamiben nagyon hasonlítottunk Juss anyukájával...Egyikünk sem szerette kevésbé "Őt". -Bent maradnál estére vele?Megbízom benned!Nekem haza kell mennem Jaxonékhoz.. -Persze..Itt maradok.-szipogtam.Pattie csak 2 óra hosszáig maradt majd elment.Nyomott egy puszit Juss kezére,és az én fejemre. -Bármi van szólj a nővérnek..Vigyázz rá.-rámmosolygott és elment.Teljesen magamon kívűl voltam.Nem tudtam gondolkodni,olyan erős sokkot kaptam..Csak hallgattam az EKG gépezetnek a hangját..Egyszer-kétszer ránéztem Justin arcára.Nem láttam rajta semmit.Elkezdtem hozzá beszélni,hátha érzékel valamit: -Annyira szeretlek!.-minden egyes szavamat sírva mondtam.-Hogy történhetett ez?(...)Mindig,mikor valami jó történik,jön a rossz..Mondták,hogy lehet nem fogsz emlékezni rám,vagy esetleg más dolgokra...Bele sem tudok gondolni!Hiába mondanák,hogy a barátnőd"voltam"nem tudnál újra szeretni...Szeretlek Justin!.-nem is tudtam tovább beszélni,csak zokogtam,és ráhajtottam a fejem arra a tökéletes kezére.Felpillantottam,és megláttam egy könnycseppet végig hullani az arcán.Kirohantam a nővérhez. -Nővér!Azt hiszem érzékelt valamit... -Mit?.-kérdezte a nővér,felhúzott szemöldökkel.. -Hát,beszéltem neki,és-és egy könnycsepp hullot le az arcáról... -Öö..igen.Tehát az agya az működik.Ez nem azt jelenti,hogy emlékszik vagy akármi..Egyszerűen az agy dolgozik. -Értem..-könnyek százai hullottak ki a szememből..Alig láttam a sok könnycseptől.Vissza mentem az életemhez,s visszaültem mellé.Megfogtam a kezé,s ő erre megszorította...Megfordult a fejemben,hogy visszamegyek a nővérhez,de ugyan azt mondaná..A köteléket, ami egymáshoz fűz minket, nem szakíthatta el sem a szétválás, sem a távolság, sem az idő. És nem számít, mennyivel különlegesebb, gyönyörűbb, okosabb vagy tökéletesebb nálam, ő is ugyanolyan visszavonhatatlanul megváltozott, mint én. Ahogy én mindörökre őhozzá tartozom, ugyanúgy ő is mindig az enyém lesz...Csókolgattam a kezét,és imádkoztam,hogy visszakapjam.Nem fogtam fel,mi történik most pontosan.De tudtam,hogy bármi is van Justin velem van és soha nem feledjük el egymást.Még ha a halál lép is közbe mi egyek vagyunk.Vártam,hogy újra kinyissa boci szemeit,és rámnézzen..Az én szívem pedig tele volt reménnyel,fájdalommal,s szeretettel.FOLYT.KÖV