39.rész
Éjszaka alig tudtam aludni...Inkább csak félálomban voltam.Ahogy a másik irányba fordultam,(Justin felé..)ő rögtön érzékelte és magához szorított.Az illata olyan édes volt,hogy abba szint már bele betegedtem!Az ajkaival végigdörzsölt az arcom,s megremegtem...A hátamon végig futott a hideg!De mikor kezét rámtette,elöntött a forróság.Reggel korán,7-órakkor keltem fel.Justin még javában aludt.Gyorsan elrohantam zuhanyozni,nehogy Justin felkeljen és velem akarjon jönni.Beálltam a zuhany alá,és átengedtem magam a jó forró víznek..Siettem,nehogy Justint felkeltsem.Egyszer csak,valaki hátulról magához húzott...Ki más..
-Justin!Normális vagy?Nem látod,hogy..-mérgelődtem
-De látom..Woww,nem csak sötétben és tapintással szép a tested.-csillogtak boci szemei.Én megsem akartam őt nézni...Sokkot is kaptam volna..
-Na,Justin elég legyen.Légyszives fáradj ki!.-forgattam a szemem,miközben a kezemmel magamat takartam.Mire kész lettem a fürdéssel,már 8-óra volt.
-Justin!.-kiabáltam ki.
-Igen?
-Be tudnád hozni a ruhámat...a széken van.
-Rögtön szívem!
-Köszi..-remélem nem marad bent velem a fürdőbe...Szerencsére nem.Csak beadta a ruhát,gyorsa még "jól"megnézett és ki ment.Felvettem a fehér farmerom,lila converse tornacipővel,és egy fekte-fehér kockás inggel..A hajamat kivasaltam,és kész is lettem.Hála istennek Justinnak volt hajvasalója.Mikor visszamentem a szobába,Justin ott ült az ágyon.
-Khm..-jeleztem neki,hogy ott vagyok.Felállt és odajött hozzám.
-Költözz vissza,.-kérlelt,s rámtekintett a boci szemeivel,majd megcsókolt.
-Justin...nem is tudom...-húztam a számat,jobbra-balra.
-Kérlek szívem!Amúgy is,lassan megyünk turnéra...Ne akarj elszomorítani..Most jöttem ki a kórházból.-fenyegetett...vagy inkább zsarolt...?
-Hééj!Jó legyen.Ide költözök.
-Remek!Akkor menjünk áthozzád és pakoljunk össze..megint.-nevetett,hiszen ez a második alkalom,hogy odaköltözök..vagy is vissza..Haza is mentünk hozzám,és összepakoltunk.Anyu még a munkába volt.Ahogy figyeltem Justint,megint gondolkozni kezdtem...Néztem gyönyörűséges,hibátlan arcát,puha bőrét,és azt az ellenálhatatlanul érzéki stilusát..Az én életem és az övé egy szállá fonódott össze. Ha az egyiket elvágják, elszakad mindkettő. Nélküle nem élném túl. És ő sem élné túl nélkülem...Ami köztünk volt,nem puszta szerelem..annál sokkal több.
-Készen is vagyunk.-jelentette ki megkönnyebűlten.
-Oké.Justin...-küszködtem az érzéseimmel..
-Mond kedvenc csajszim.
-Szeretlek!Nagyon-nagyon szeretlek!Akarlak, örökre csak téged. És egy élet nem elég nekem.
-Én is.Én imádlak!Megfulladnék a szerelmed nélkül!Remélem,mindig mellettem döntesz.-megfogta az arcom,s mint mindig kábítóan csókolt..Az ajka puha volt,akár a legdrágább selyem.
-Gyere,ideje,hogy megtudja a világ,kiaz amit mindennél jobban szeretek.
-Ezt,ezt,hogy érted?.-tudatlanul kérdeztem.
-Elmondom a világnak,hogy te vagy az életem értelme.Nem akarom,hogy úgy derüljön ki minden,hogy hazugságokat látunk az újságokba.Tudják meg töllem...Ne mástól.
-Rendben.Mikor kezdjük?.-próbáltam önbizalmat szorítani magamba,hogy ne essek kétségbe..Nem szeretném,ha a média vetettne véget a kapcsolatunknak.Akkor...elvinne a végzet...Egy boldotalan végzet.
-Tudod,Justin...Minden pillanatban, amit veled töltök, azt kívánom: bárcsak megállna az idő.-megszoktam,hogy az én Adoniszom,nem szavakkal,hanem tettekkel vetíti ki érzéseit...De most máshogy történt..Olyat dolgot mondott,amit én viszont érzek..Mintha csak belelesett volna pár másodpercre a gondolataimba.
-Csak egy jobb dolog van a csóknál, az a pillanat, mikor közvetlenül előtte a szerelmed szemébe nézel és eláll a lélegzeted is…Pontosan ez történik velem,ahányszor megcsókollak.-Ledöltünk az ágyra egymás mellé.A fejemet a mellkasára tettem,s ő érzéki ujjaival simogatta minden eggyes porcikám..
-Tudod, miről álmodozom? Arról, hogy hallom, valaki az ablakomat dobálja kövekkel, és végül észreveszlek Téged, ahogy a kertünkben állsz..
-De hiszen ez megtörtént..-nevetett Crazy Boy.
-Tudom,de akkor..És nehogy úgy értsd,hogy most nem..Akkor minden olyan szép volt..Kevesebb szenvedés..
-Mert az még az eleje volt.De ha nem szenvedünk,a szerelmünk,csak ábránd lett volna..A külön töltött idő,s a szenvedés kovácsolta eggyé a szívünket.-Elgondolkoztam ezen,amit Justin mondott..Tehát,van értelme a szenvedésnek!És a sorsnak is terve van kettönkkel..Megnyugtatott az érzés,ahogy a "sorsnak is terve van kettönkkel"szót kimondtam.
-Hihetetlen, hogy mennyi fájdalmat okoztál már nekem, de az még inkább hihetetlen, hogy még így is szeretlek téged...
-Sajnálom..-szomorúvá vált az arca.
-Nem,ne sajnáld!Hiszen akkor is szerettelek.És most is szeretlek!Szeretni is foglak,bármi is fog történni..Bármennyire fogsz megsebezni,szeretni foglak minden eggyes lélegzetemmel.-Felémhajolt,mélyen a szemebe nézett,s ezt suttogta:
-Találtál valaha valakit, akiről rögtön tudtad, hogy téged neki szántak?Mert én igen.Téged!.-megcsókolt,s-e csók fájdalommal,szenvedéllyel,és szeretettel volt tele.Nem tudtam elképzelni az életem nélküle.Sőt még vele se.Csak éltem a pillanatnak,s hagytam,hogy a szívverésének ütemére folyon a vér az ereimbe.
-Gyere kedven csajszim.-kapott fel a nyakába.-Elöttünk áll a turné,és a vallomás..
Mentem a végzetem után,és csodáltam minden eggyes mozdulatát.FOLYT.KÖV
|foscsi..|
Éjszaka alig tudtam aludni...Inkább csak félálomban voltam.Ahogy a másik irányba fordultam,(Justin felé..)ő rögtön érzékelte és magához szorított.Az illata olyan édes volt,hogy abba szint már bele betegedtem!Az ajkaival végigdörzsölt az arcom,s megremegtem...A hátamon végig futott a hideg!De mikor kezét rámtette,elöntött a forróság.Reggel korán,7-órakkor keltem fel.Justin még javában aludt.Gyorsan elrohantam zuhanyozni,nehogy Justin felkeljen és velem akarjon jönni.Beálltam a zuhany alá,és átengedtem magam a jó forró víznek..Siettem,nehogy Justint felkeltsem.Egyszer csak,valaki hátulról magához húzott...Ki más..
-Justin!Normális vagy?Nem látod,hogy..-mérgelődtem
-De látom..Woww,nem csak sötétben és tapintással szép a tested.-csillogtak boci szemei.Én megsem akartam őt nézni...Sokkot is kaptam volna..
-Na,Justin elég legyen.Légyszives fáradj ki!.-forgattam a szemem,miközben a kezemmel magamat takartam.Mire kész lettem a fürdéssel,már 8-óra volt.
-Justin!.-kiabáltam ki.
-Igen?
-Be tudnád hozni a ruhámat...a széken van.
-Rögtön szívem!
-Köszi..-remélem nem marad bent velem a fürdőbe...Szerencsére nem.Csak beadta a ruhát,gyorsa még "jól"megnézett és ki ment.Felvettem a fehér farmerom,lila converse tornacipővel,és egy fekte-fehér kockás inggel..A hajamat kivasaltam,és kész is lettem.Hála istennek Justinnak volt hajvasalója.Mikor visszamentem a szobába,Justin ott ült az ágyon.
-Khm..-jeleztem neki,hogy ott vagyok.Felállt és odajött hozzám.
-Költözz vissza,.-kérlelt,s rámtekintett a boci szemeivel,majd megcsókolt.
-Justin...nem is tudom...-húztam a számat,jobbra-balra.
-Kérlek szívem!Amúgy is,lassan megyünk turnéra...Ne akarj elszomorítani..Most jöttem ki a kórházból.-fenyegetett...vagy inkább zsarolt...?
-Hééj!Jó legyen.Ide költözök.
-Remek!Akkor menjünk áthozzád és pakoljunk össze..megint.-nevetett,hiszen ez a második alkalom,hogy odaköltözök..vagy is vissza..Haza is mentünk hozzám,és összepakoltunk.Anyu még a munkába volt.Ahogy figyeltem Justint,megint gondolkozni kezdtem...Néztem gyönyörűséges,hibátlan arcát,puha bőrét,és azt az ellenálhatatlanul érzéki stilusát..Az én életem és az övé egy szállá fonódott össze. Ha az egyiket elvágják, elszakad mindkettő. Nélküle nem élném túl. És ő sem élné túl nélkülem...Ami köztünk volt,nem puszta szerelem..annál sokkal több.
-Készen is vagyunk.-jelentette ki megkönnyebűlten.
-Oké.Justin...-küszködtem az érzéseimmel..
-Mond kedvenc csajszim.
-Szeretlek!Nagyon-nagyon szeretlek!Akarlak, örökre csak téged. És egy élet nem elég nekem.
-Én is.Én imádlak!Megfulladnék a szerelmed nélkül!Remélem,mindig mellettem döntesz.-megfogta az arcom,s mint mindig kábítóan csókolt..Az ajka puha volt,akár a legdrágább selyem.
-Gyere,ideje,hogy megtudja a világ,kiaz amit mindennél jobban szeretek.
-Ezt,ezt,hogy érted?.-tudatlanul kérdeztem.
-Elmondom a világnak,hogy te vagy az életem értelme.Nem akarom,hogy úgy derüljön ki minden,hogy hazugságokat látunk az újságokba.Tudják meg töllem...Ne mástól.
-Rendben.Mikor kezdjük?.-próbáltam önbizalmat szorítani magamba,hogy ne essek kétségbe..Nem szeretném,ha a média vetettne véget a kapcsolatunknak.Akkor...elvinne a végzet...Egy boldotalan végzet.
-Tudod,Justin...Minden pillanatban, amit veled töltök, azt kívánom: bárcsak megállna az idő.-megszoktam,hogy az én Adoniszom,nem szavakkal,hanem tettekkel vetíti ki érzéseit...De most máshogy történt..Olyat dolgot mondott,amit én viszont érzek..Mintha csak belelesett volna pár másodpercre a gondolataimba.
-Csak egy jobb dolog van a csóknál, az a pillanat, mikor közvetlenül előtte a szerelmed szemébe nézel és eláll a lélegzeted is…Pontosan ez történik velem,ahányszor megcsókollak.-Ledöltünk az ágyra egymás mellé.A fejemet a mellkasára tettem,s ő érzéki ujjaival simogatta minden eggyes porcikám..
-Tudod, miről álmodozom? Arról, hogy hallom, valaki az ablakomat dobálja kövekkel, és végül észreveszlek Téged, ahogy a kertünkben állsz..
-De hiszen ez megtörtént..-nevetett Crazy Boy.
-Tudom,de akkor..És nehogy úgy értsd,hogy most nem..Akkor minden olyan szép volt..Kevesebb szenvedés..
-Mert az még az eleje volt.De ha nem szenvedünk,a szerelmünk,csak ábránd lett volna..A külön töltött idő,s a szenvedés kovácsolta eggyé a szívünket.-Elgondolkoztam ezen,amit Justin mondott..Tehát,van értelme a szenvedésnek!És a sorsnak is terve van kettönkkel..Megnyugtatott az érzés,ahogy a "sorsnak is terve van kettönkkel"szót kimondtam.
-Hihetetlen, hogy mennyi fájdalmat okoztál már nekem, de az még inkább hihetetlen, hogy még így is szeretlek téged...
-Sajnálom..-szomorúvá vált az arca.
-Nem,ne sajnáld!Hiszen akkor is szerettelek.És most is szeretlek!Szeretni is foglak,bármi is fog történni..Bármennyire fogsz megsebezni,szeretni foglak minden eggyes lélegzetemmel.-Felémhajolt,mélyen a szemebe nézett,s ezt suttogta:
-Találtál valaha valakit, akiről rögtön tudtad, hogy téged neki szántak?Mert én igen.Téged!.-megcsókolt,s-e csók fájdalommal,szenvedéllyel,és szeretettel volt tele.Nem tudtam elképzelni az életem nélküle.Sőt még vele se.Csak éltem a pillanatnak,s hagytam,hogy a szívverésének ütemére folyon a vér az ereimbe.
-Gyere kedven csajszim.-kapott fel a nyakába.-Elöttünk áll a turné,és a vallomás..
Mentem a végzetem után,és csodáltam minden eggyes mozdulatát.FOLYT.KÖV
|foscsi..|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése