24.rész

24.rész Ott volt az életem értelme.Hevesen csókolt,és a két keze a derekamon pihent.Soha sem gondoltam volna,(az elmúlt napokban.)hogy ez megtörténhet.De hát,ahogy az a mondás tartja:"Soha ne mond,hogy soha!"A kezemmel végig simogattam az arcát..Az orrát,a szemöldök csontját,az álát..Megakartam jegyezni minden egyes vonását!Lassan ledöntött az ágyra és rám feküdt.Nem próbálkozott azzal,hogy odáig eljussunk.Csak lágyan csókolt,és simogatta a derekam,egészen az arcomig.Zsibadt az egész arcom!Annyira szeretem... -Nem akarok nélküled élni..-jelentettem ki. -Én sem!Örökké szeretni foglak.Tudod,olyan vagy nekem,mint az ínyemre készített heroin..Mámorba esek tölled. -Hm..-mosolyogtam el magam.-Minden egyszerűbb volt, mint vártam: összeillünk, mint egy kirakós két darabja, melyek azért készültek, hogy kiegészítsék egymást. Ez nagy elégedettséggel tölt el. Testileg ugyanannyira passzolunk, mint minden más szempontból. A tűz és víz... valahogy úgy létezünk együtt, hogy nem oltjuk ki egymást. Újabb bizonyíték arra, hogy hozzád tartozom.-mondtam és megcsókoltam.Mind a ketten,most voltunk a legboldogabbak az egész eggyütt töltött idő után.Ahogy simogatott,úgy éreztem nem is a földön vagyok..Inkább a gondolataim erősödnek meg annyira,hogy valóságnak érezzem.Justin felállt,és bezárta az ajtót.Majd visszajött hozzám.Mellém feküdt és bámultuk egymást,mélyen a másik szemébe nézve.A mutatóujjával simogatta az arcom.Viszonzásul,a mellkasát érintettem.Váratlanul Juss felszólalt: -Jobban szeretsz, mint ahogy megérdemlem. -Ne beszélj butaságokat!.-mondtam neki,összeráncolt homlokkal.Nem szólt semmit,csak megpuszilta a szám. -Rettentően féltem, hogy többé nem lesz alkalmam így együtt lenni veled.-mondtam neki. -Mostmár nem kell félned.-suttogta a fülembe,és a hajamba túrt. -Bármi lesz is a vég, nem fog elválasztani minket.-mondtam,és megcsókoltam.Egész éjjel vele voltam,és nem éreztünk lehetetlen dolgokat..FOLYT.KÖV