31.rész

31.rész Húztam összemagam,amennyire csak tudtam.Próbáltam elkerülni a fájdalmat,ami lépten nyomon velem volt.Felkeltem és célba vettem a fürdőszobát.Idegesen kapkodtam,fésülködtem,felöltöztem.Felvettem egy rövid csizmát,egy farmert és egy szöveg kabátot..Elmentem a helyi akvárium helységbe...Olyasmi volt,mint egy állatkert...Csak halakkal..Régebben,még kiskoromban mindig ide jöttem ha volt valami bajom. -Jó napot!.-köszöntött egy öreg férfi a bejáratnál. -Jó napot!.-köszöntöttem én is,kissé kedvtelenül.Felmentem az első emeletre.Ott volt a "törzshelyem".Valahogy,a természet,és az állatok mindig feltöltöttek energiával.Eszembe jutott,hogy régebben más töltött fel energiával...A szívem "ellopojának"csókja...Ahogy "Ő"szembe jutott,összeszorult a gyomrom,és olyan kicsinek éreztem,mintha csak egy kis mag lenne ott.A két kezemet a hasamra fektettem,és szorítottam.Körbe mentem az egész első emeleten,úgy,hogy közben a hasamat szorítottam..A fájdalom hulláma,ismát magával ragadott.Tovább mentem és gyönyörködtem a mese szép színes halakban..Nézelődtem ide-oda.És ebben a pillanataban...Mintha egy kardot szúrtak volna a szívem közepébe,aminek az élén egy tüske lett volna.A szívdobbanásom megszűnt létezni.A vér,nem áramlott tovább az erejimben.A látásom kezdett homályosúlni.Nem hittem el,hogy láthatom valaha "Őt".De megtörtént!Ott állt,ez a gyönyörű Adonisz.Nem mozdult a lábam,pedig próbáltam,hogy váltson irányt.De nem ment.Csak ott álltam,fájdalommal,kínnal,és a mellkasomban tátongó lyukkal...Eddig mindent olyan üresnek,olyan homályosnak láttam.De,ahogy az arcára erőltettem tekintettem rájöttem:Ahol ő van,ott a világ maga.Az érzéseim,összekuszálták ép eszemet,és nem tudtam tovább gondolkozni.Mintha az agyam helyett,a szívem lenne a fejem közepén.Forgatott a stábjával.Pontosan nem tudom,hogy mit...Megfordultam,és mint egy oroszlán vadászás közben,rohantam!Mikor már kiértem az ajton magamnak suttogtam:"Tanítsd meg magad feledni!Ne gondolj rá!"Siettem,és szedtem magam után szaporán a lábaimat.Soha nem fogok meggyógyulni!Örökké szenvedni fogok,míg a vég,el nem visz...Nem létezem...Nélküle nem!Nem tudtam,hogy a szívemre hallgassak,vagy az eszemre?De manapság,a szerelem,legyőzi az észt.Hazaértem.Anyu megfogta a válamat hátulról.A szívembe belegyilalt. -Kicsim,beszélnünk kell!.-megfogta a kezem,magával húzott,és leültetett a kanapére. -Mond,miről van szó?.-kíváncsian kérdeztem. -Elköltözünk.Sajnálom... -Ho-hova?.-már könnyes szemekkel kérdeztem. -Mexikóba.-jelentette ki. -Nem!.-olyan sírás tört rám,mint még soha.Nem hagyom itt az "életem"!Nem kerülhetek még messzebre tölle!A testem összerogyott,és "megsemmisűltem".Már az őrület szélén jártam.Észre sem vettem,hogy-e szavakat hajtogatom:"Menni,és élni tovább.Bús kínok alatt járni,és szenvedni".Lefeküdtem az ágyra.Felhúztam a lábam a hasamig,és szenvedtem.Bekapcsoltam a tv-ét,és megsem lepődtem,hogy létezésem oka van a televizióba.Becsuktam a szemem,és csak hallgattam amit mondanak az én "Adonisz"-omról. "Justin Bieber visszavonul.-ahogy meghallottam a nevét megremegtem.-A sztár,nem mondta el,hogy mi az oka,csak annyit mondott:"A lelkemnek időre van szüksége"Vajon mire érthette ezt,ez a fiatal Pop csillag?Ezt már sajnos nem tudjuk meg.De a JB fanoknak,lesz némi idejük "kisírni"magukat..-Nem lepődtem meg a hír hallatán.Tudtam,hogy ugyan azt érzi mint én.De okosan kellett gondolkoznom.Nem bocsájthatom meg,amit velem tett.Megcsörrent a telefonom.Felvettem lassa,remegő kezemmel. -Háló?.-szóltam bele halkan. -Jenny...Szeretlek!Kérlek ne tedd le..Csak azt akarom,hogy tudd...Bármi is történt örökké te maradsz az egyetlen,aki a szívemet elrabolta.Mindig szeretni foglak!Ha most boldog vagy,és remélem az vagy...Nyugodt vagyok.De nem akarom,hogy szenvedj.Felejts el!Nem érdemelsz meg engem.És nem akarom,hogy a szíved miattam fájjon.-ahogy hallottam a hangját,azt a méz édes hangját...Összerezzentem.Nem mondtam neki semmit,csak ezt: -Hogyha tudnád,látnád,mit szenvedek érted,Megátkoznád azt a napot,mikor sebet ejtettél a szívemben...Beteg vagyok miattad...Mert nem értékelted szerelmem...Viszont szeretni foglak örökre!Nem múlik el..Mert te vagy,aki nélkül fél ember vagyok.Igen,igazad van!El kell,hogy felejtselek..Az idő mindent megold..Ez tény.De a fájdalom,mindig a szívembe marad.Minnél jobban szeretünk,annál jobban szenvedünk.Ezt jegyezd meg.Isten veled!.-és leraktam a telefont...FOLYT.KÖV