Csak tétlenkedtem a konyhába.Hol jobbra,hol balra járkálgattam.Majd vettem elő egy újabb fényes poharat és abba öntöttem azt a narancslét amit először akartam kortyolgatni.De ebből a kortyolgatásból igazán nem is az lett.A pohár üdítőt egyből sikerült lenyomnom.Feltopogtam az emeletre és félig üres szobám,egyik sarkba bekuporodtam.Azon tanakodott agyam:Meg bocsájtsam-e Justinnak? S lepetten gondoltam a nevén hívtam.
Talán én is szeretem csak nem látom be?
Egymásnak teremtett az Isten??
A sok gondolkodási elme bajomtól,fejem szúró érzést kapott el,nagy nyomás jött rám,így..
Lementem bevenni egy fej fájás elleni gyógyszert.
De ezt egy csengő szó megzavarta.
Anya nem tudja kinyitni az ajtót?-idegeskedtem totálisan.Mikor kinyitottam nem az anyám állt az ajtóba hanem Ő.(Justin)Egy csokor rózsával kezében.
-Te hogy,hogy itt?-lepődtem meg.Majdan észre vettem narancssárga pizsimbe álltam előtte.Igazán szégyeltem magam,amíg ő egy gyönyörű zakóba van én addig egy laza pizsamába.
-Akit igazán szeretek,azért bármit!Mint téged Jenny!-közel jött hozzám,majd csókolni akart de elhúztam bátran magamtól.
-Azt nem mondtam hogy nem bocsájtok meg!-dühöngtem.Majd szét robbant a fejem erre még Justinka rátesz egy lapáttal!
-Legalább a virágom fogad el!-amit a szavával letett az egyik pultunkra majd eltávozott.Majd neki dőltem ajtónknak és seggre estem xD
Ezernyi könnycsepp hagyta el szemeim,mik lefolytak arcomon.Fejem még annál jobban keltet nyomást míg a nappali közebén össze nem rogytam.Szívem hevesen vert,de leginkább most megölném magam.(Hilerye írta.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése