45.rész

45.rész Nem tudtam,hogy mi ütött belém!Miközben Juss vígasztalt,Sam járt az eszembe.Igyekeztem,elfeledni azt a csókot...Barátság gyakran végződik szerelemmel, de a szerelem barátsággal - SOHA! -Szeretlek!Szeretlek mindig,és soha,de soha nem engedlek el!.-mondta,miközben kezével a derekamat simogatta,s lágyan becézgette ajkam. -Soha ne mond azt,hogy soha!.-ellöktem magamtól,és figyelmeztető tekintetett vetettem rá.A kezemet összekulcsoltam,s elfordultam az ajtó felé.Éreztem,hogy Justin a hátam mögött áll...A nyakamat kezdte el puszilgatni,majd fokozatosan haladt lejebb... -A kurva életbe Justin!Nem hiszem el,hogy neked egy ilyen fontos pillanatban is csak a szexen jár az eszed!Nem igaz, hogy ennyire perverz vagy!-mondtam.(Kamcsika kérésére.xD) ­-Ahww.-Justin..ö..tulajdonképen..nyögött..---->(Kamcsiká nak(L)xd) -Justin...Sajnálom,de most nem megy.Szeretlek!.-suttogtam,s lehelet könnyű csókot bélyegeztem szájára. -Szeretlek!Holnap érted megyek...Hiszen,turné...-magyarázta.Csak bólintottam,és elindultam haza felé.Otthon nem volt senki.Az egész ház,az én birtokomban volt.Felmentem a szobámba,és lefeküdtem aludni.Általában,egy jó,kiadós alvás segített abban,hogy helyreálljanak a dolgok a fejemben. -Trrr!.-hallottam a rezgést,ami az ébresztőórámból sugárzott ki.Lassacskán felkeltem,elmentem lezuhanyozni,és helyre tettem magam külsőleg.Miközben a hajamat vasaltam,meghallottam,hogy valaki csenget az ajtón. -Nyitom!.-kiabáltam le.Az emeleten álltam,de tisztán látható volt,ki áll az ajtóban."Ő"!Rohantam le a lépcsőn a végzetemhez. -Szia!.-csillogtak szemeim,ahogy megláttam.Ő nem köszönt,csak karjaimba kapott,és szenvedélyesen csókolt.A fekete Range Rover már ránk várt... -A cuccaink hol vannak?.-összehúzott szemöldökkel érdeklődtem. -Már minden el van intézve.-megsimogatta az álam,és rámkacsintott.Beültünk a kocsiba.A sofőr,számomra ismeretlen volt,de most nem az a lényeg....Hanem az,hogy a végzetem mellett tölthetek több hónapot,úgy,hogy el nem mozdulok tölle. -Nem haragszol a...Sam dolgo miatt?.-kérdeztem,és a kezemet ropogtattam. -Egyszer már elveszítettelek,és az csak az én hibám volt,ha kijavíthatnám ezt a hibát tudod, hogy megtenném!De nem tehetek semmit.Hiszen a fájdalmat,nem lehet egy könnyen elcsitítani.Csak annyit tehetek,mondhatok:Örökké szeretlek!.-a élekzetem elállt,halva-e szavakat.Szemében elmerengtem,s megkönnyebültem.Azt kívántam,hogy soha ne veszítsem el,s maradjon mellettem mindig...Még akor is,ha mennie kéne.Aztán,ábrándozásomat megszakította a valóság...Turné!Éneklés!És...Justinnal...Így már mindjárt másabb...De mi lesz a koncerten?...FOLYT.KÖV