23.rész

23.rész|Justin szemszögéből.| Teljesen le voltam törve!Hiába az a csokor rózsa..Nem értem,mért nem hisz nekem.Nem tudja mennyire szeretem.Haza mentem,és felmentem a szobámba.Hátradöltem és néztem a plafont az ágyból...Kopogtatást hallottam az ajtómon. -Szívem..-anyu nyitott be. -Mi az?.-kérdeztem elkenődve..A párnámon még mindig Jenny illatát éreztem.Mélyen beszívtam és ekkor könnycseppek estek le az arcomról. -Justin,mi a baj?.-kérdezte anyu szomorúan. -Semmi.-válat rántottam. -Na ne mond,hogy semmi!Tudom,hogy van valami.Nem bocsátott meg...igaz? -Nem.De láttam rajta,hogy megviselte a dolog.Az én hibám..Nem vettem őt figyelembe.Csak a saját érzéseimmel foglalkoztam..Abban a dologban semm kellett volna erőszakosnak lennem... -Milyen dologba?.-kérdezte anyu melepődve. -Semmien!.-kitágult szemekkel válaszoltam -Anyu,most szeretnék egy kicsit egyedül lenni.-mondtam könyörögve. -Jólvan kincsem.-és anyu elment a szobából.Épp,hogy anyu elhagyta a szobát megcsörrent a mobilom..Reménykedtem,hogy a Kedvenc csajszim lesz.De nem.A szívem darabokra tört.Usher volt az. -Hello,Justin.-szólt bele szórakoztattan. -Hello.-próbáltam felvodítani a hangom. -Mit szólnál egy új dalhoz?.-reménykedve kérdezte. -Bocs,most nem..Talán holnap.-adtam válaszom. -Ookéé.-meglepödött..Meg sem kérdezte mi a baj,csak elköszönt és letette.A telefonomat még a kezemben tartottam..Megnéztem a képeket amin a Kedvenc csajszimmal vagyok.A szívem majd megszakadt,ahogy néztem őt a képeken.Fogalmam sem volt mit tegyek!Ha elmegyek hozzá,nem segít..Ma is olyan hideg volt hozzám...Talán ennyi az egész..? Nem,az nem lehet!A szerelmemért küzdeni fogok.Így hát felpatantam és felöltöztem.Irányt vettem Jenny házához.Leparkoltam a háztól egy saroknyira.Ott ültem a fekete Range Roverben,sötétített ablakokkal...Figyeltem,ki-e jön a házból..Vagy 1 óráig ott vártam.Majd kinyilt az ajtó.Mikor megpillantottam a szívem dübörgött.Aztán megállt,mikor egy srácot pilantottam meg a háta mögött.A szám tágra nyilt és kimeredtek a szemeim.Ilyen hamar túllépett volna?Nagyon vidámnak tűnt.Egy percig megfordult a fejemben,hogy nem küzdök tovább,és hagyom,hogy élje tovább az életet.De ahogy ez a gondolat csak "megfordult"a fejemben rögtön folytogatott a sírás...Azon gondolkoztam,hogyha lelép ez a srác majd oda megyek a "szerelmem"-hez,és elmondom neki mit érzek..2 óráig ültem a kocsiba,mire a srác végre lelépett.Láttam,hogy a hátsó ajtó nyitva van,így hát ott esélyem lesz bemenni.Kiszálltam a járgányból,és elindultam a hátsóajtóhoz.Már a lakásban voltam.Körülnéztem,de vélhetőleg csak a Kedvenc csajszim van a házban.Felindultam az emeletre.Halk neszeket hallottam a szobájából.Lassan odalopakodtam az ajtójához és benyitottam. -I'd wait on you forever and a day,Hand and foot,Youre world is my world,Yeah. Ain't no way you're ever gone'get,Any less then you shold Cause baby,U smile I smile,oh.Cause whenever,U smile I smile,hey hey hey.-ott álltam,ő pedig az ágyon ült.Ez volt az első dal,amit még a színházban énekeltem neki,zongora kisérettel.Mind a kettönknek a szeme könybelábadt.A szerelmem felállt,és összezavarodott fejjel csodálkozott.Oda léptem hozzá,átkaroltam a derekát és megcsókoltam. -Szeretlek kedvenc csajszim.-mondtam neki könnyes szemekkel. -Én még annál is jobban.-ahogy kimondta ezeket a szavakat összerándult a gyomrom az örömtől.Csókoloztunk addig,amíg úgy éreztük,hogy a szerelmünk örökké tart..FOLYT.KÖV