9.rész

9.rész Álmomban Justin eljött értem,hogy elmenjünk kicsit szórakozni.És megláttak minket a lesifotósok.Mindneki minket fényképezett,és faggatóztak.Annyira rossz volt az egész,hogy tiszta víz voltam, úgy keltem fel.Ránéztem gyorsan az órára:10:17 perc.Rögtön felpattantam és készülődtem,de elötte lementem reggelizni.Halkan lépkedtem le a lépcsőről,nehogy felkeljen valaki.Senki sem volt a konyhába.Kinyitottam a hűtőt elővettem a vajat,és a kenyeret.Ittam egy kis narancslevet és felmentem a fürdőszobába.Lezuhanyoztam,hajat mostam stb..Kerestem valami ruhát..Nem tudtam mit vegyek fel,de a végén egy sima szagatott farmer és egy fehér Converse cipő mellett döntöttem.Már csak polót kerestem...Találtam egy lila"Big girl don't cry"-os feliratú polót.Gondoltam jó buli lesz ilyen polóba flangálni Jussal.."A nagy lányok nem sírnak"Valyon mit fog gondolni Justin ha elolvassa mi van a polómra írva?Nem aggaszt..Nem hiszem,hogy a polóm fogja érdekelni.Megszárítottam a hajam,kivasaltam és fújtam rá egy kis hajlakkot.Beyoncé parfümöt fújtam magamra,ennek érdekesen csábító illata van.Magamhoz raktam a mobilom.Ez az egyetlen dolog ami biztonságot nyújt és mindig ott kell,hogy legyen velem.Ránéztem az órára:13:30.Így elment volna az idő?30 perc és Justinnal találkozok.Csak ekkor jutott eszembe,hogy azt mondta a Hollywodd sétánynál vár.Leszaladtam a nappaliba és egy kis cetlire ki írtam anyunak:"Elmentem a plázába.Pár barátnőmel elmegyünk hülyülni.Nem tudom mikor érek haza, a telefon nálam van.Szeretlek,puszi.By:Kincsed."és ezt kiegészítettem egy smiley fejjel.A cetlit felragasztottam a hűtőre,és elindultam.Út közben egy csomó Justin Bieber rajongót láttam.Minden lányon"I Love JB"feliratú poló,és sapka volt.Bizonyára abban reménykedtek,hogy összefutnak vele.Milyen sokk lenne nekik,ha tudnák...Én épp most fogok randizni vele!Megérkeztem a megbeszélt helyszínre.Kerestem Jusst de nem találtam.Elmentem a színház elött de ott sem volt.Aztán valaki behúzott a színház ajtaján. -Sss!.-súgta Justin.Éreztem,hogy ő az.Boldogság töltött el. -Szia!.-mosolygott rám,és arcon csókolt.-Őrülök,hogy eljöttél,és itt vagy.Végre kettesben lehetünk. -Igen,én is őrülök.Amúgy..Azt ugye tudod,hogy pár saroknyira "JB"fanok várnak? -Öh,igen tudom.De,Heey!Most az a lényeg,hogy te és én,itt eggyütt.-bólintottam egyet,helyeslve a mondatját. -Gyere!.-súgta,és magával húzott. -Nem lenne tilos a színházba lennünk? -Azért vannak a szabályok,hogy megszegjük őket.-rámkacsintott én meg elnevettem magam. -Mit fogunk csinálni?.-kérdeztem feldobva. -Majd meglátod.Csak gyere utánam,és szorosan maradj mögöttem.Bízz bennem!.-mélyen belenézett megint a szemembe,hogy piruljak el.Hiszen mindig is látta,ha rám néz elpirulok.Olyankor el is neveti magát.. -Bízok benned!.-mikor ezt kimondtam,levegőt sem hagyott venni.Megcsókolt.Rám nevetett,megragadta a kezem és húzott tovább magamögött.Körübelül 10 percig mászkáltunk a sötét színházba. -Itt is vagyunk.-fellépett a színpadra,ahol egy fekete zongora várt arra,hogy lenyomják egy billenytűjét. -Énekelni fogsz?.-felvontam szemöldököm és rá nevettem. -Igen.Emlékszel,mikor a Bahamákon voltunk és mondtam,hogy íram egy dalt? -Igen,emlékszem. -Hát..Akkor szeretném,hogy hald.-Oda ült a zongorához maga mellé húzott,arcon puszilt és elénekelte nekem azt a dalt. -I'd wait on you forever and a day,Hand and foot,Your world is my world,Yeah Ain't no way you're ever gon'get,Any less than you should,Cause baby,You smile I smile (oh)Cause whenever You smile I smile Hey hey hey...-döbbentem figyeltem milyen csodálatos!Így élőben elképesztő.Ahogy énekel,tele van szenvedélyes,érzelemmel..Elpirultam,hiszen minden egyes sornál rám nézett..Tudtam,ez a dal nekem szól!Néztem a kezét,ahogy zongorázik és mosolyogtam.Az arcára nem is mertem nézni,mert rögtön vörös lettem volna mint rák.A dal véget ért. -Hát ez az a dal.Amit akkor írtam. -Nagyon szép.Gyönyörű.-halkan mondtam,és nagyon őszintén.Magával ragadott! -Látom tetszik!Az arcod..Nem akarlak zavarba hozni,de kicsi piros.-huncuttan nevetett,és a kezét a szájára tapasztotta nehogy a kelleténél jobban elnevesse magát. -Justin..-mondtam zavaromba.És a kéz fejemet az arcomra tettem,hogy a hideg kézzel csillapítsam az arcom pirosságát. -Semmi gond.-mosolygott.-Legalább te őszinte vagy.És nem játszod meg,hogy bírod magad tartani. -Khm..-csak ezt a hangot utdtam kiadni..Zavarban voltam! -Mi lenne ha...Csinálnák egy kis őrültséget?.-sunyin nevettet. -Ha te mondod..-hagytam rá.Megragadta a kezem és futottunk ki a színházból.Felvett egy baseball sapkát,hogy ne ismerjék fel a rajongók.Kiértünk az utcára.Nem voltak sokan..Bizonyára a közelgő fesztivál miatt, amit nem sokára rendeznek.Pontosan nem tudom milyen fesztivál lehet... Valamilyen gála féleség.. -We are brave and not afraid of anything, you know, love is blind, but that does not interest us.-énekelgette mellettem,és szó szerint röhögött.(We are brave and not afraid of anything, you know, love is blind, but that does not interest us=bátrak vagyunk,és nem félünk semmitől,tudod,a szerelem vak,de ez minket nem érdekel)Szóhoz semm jutottam..Még így nem láttam!Mint egy 11 éves kisfiú akinek az első szerelme van.És pluszba kapott egy új játék autót.Végig röhögtem vele én is. -Te aztán nem vagy semmi.-röhögve mondtam. -Te sem vagy az a minden napi esett.-nevettet vissza. -Miért?.-kérdetem értetlenűl -A polód...Ami rá van írva.-elnevette magát. -Jahm..Ez a kedvenc színem,a lila.-mondtam neki,nyugodtan,hogy érthető váljak:Nem az írás miatt vettem fel. -Igen,tudom,hogy ez a kedvenc színed.-rám mosolygot,és megpuszilt.Most jutott eszembe mért érintette így ez a lila szín...Amikor még a Bahamákon voltunk,kaptam tölle egy rózsát.Ami egy lila szallaggal volt átkötve.Elmosolyogtam magam én is,és hangosan elnevettem magam.Kézen fogva sétáltunk.Beszélgettünk a zenéről,a Bahamákon töltött időrkről,és arról mit is érzünk,mikor egymás mellett vagyunk. -Én nem tudom megfogalmazni...Önmagam vagyok melletted.Akikkel eddig jártam lányokkal azok...Hm..Mondom egy példát.Jártam egy lánnyal.Nem is olyan rég,kb 4 hónapja.Hülyésedtünk én meg ugye kicsit van,mikor túlzásba viszem.Annyi volt az egész,hogy női hangon énekeltem és viccelődtem.Erre ő:"Justin,nem is tudtam,hogy te ilyen hülye vagy"Ezt sértésnek vettem.Nem szeretm az olyan lányokat,akik nem érik a viccet. -Ezzel eggyetértek!.-helyeseltem -De te egészen más vagy.Olyan természetes..és magaddal ragadtál! -Én is így vagyok veled.Tudod,én nehezen mondom ki az érzéseimet.-őszintén válaszoltam neki. -Igen,vettem észre.-nevetett-De ezzel nekem semmi bajom. -Oh,úristen!.-sikítottam egy nagyot.Az eső hirtelen elkapott minket. -Futáás!.-nevettet Justin és repülő szárnyat formálva a kezével neki szaladt az esőnek.Én pedig ott röhögtem megállás nélkül.Oda jött értem,a járda szegélyhez és magával húzott a szakadó esőbe az utca közepébe.A kezét a derekamra tette,én a válára és táncoltunk az esőben.Pörögtünk-forogtunk.Minden olyan romantikus volt.És mese szép.Valamit dudolgatott...Nem hallottam pontosan mit,de amennyit értettem az ez volt: -Come rain or a tornado.We are not afraid, because this love is strong enough to overcome everything.-mosolyogva énekelgette ezt a szöveget..Biztosan ő találta ki,nem előszőr,hogy mondatokból dalt csinál.(Come rain or a tornado.We are not afraid, because this love is strong enough to overcome everything=jöhet az eső,vagy egy tornádó. mi nem félünk,mert ez a szerelem elég erős ,hogy mindent legyőzzön) -Te vagy a legjobb csajszi a világon!.-mélyen elmerengett a szemembe,és tovább dudolgatott. -Te pedig,a legklasszabb srác akit valaha is ismertem.-én is rá mosolyogtam, és az arcára adtam egy puszit.Meglepte,hiszen nem szoktam ilyeneket csinálni.De nem tudtam tovább visszafogni magam.Az érzéseimnek nem tudtam parancsolni. -Lassan haza kéne mennem.8óra.. -Oké.Haza viszlek.-megfogta a kezem,levette a kabátját és rámadta. -Köszi.-megint elpirultam.Pedig esett az eső. -Szivesen.-rám nevettet,ami átment kacajba.Látta az arcom.. -Juss..Szerintem jobb ha ezt megszokod.-figyelmeztettem,hogy szokjon hozzá:én már csak ilyen irulós-pirulós vagyok. -Már kezdek hozzá szokni.-nevetett.Lassan sétáltunk haza.Nem szóltunk egymáshoz az útón.Csak fogta a kezem,simogatta és dudorászgatott.Látszólag boldog volt.Ahogy én is.Megérkeztünk a házunk elé.Senki sem volt otthon.Biztos munkába voltak. -Szép a házatok.-mondta kedvesen -Köszi.Nem jösz be?.-kérdeztem,reménykedve hátha bejön. -De szivesen bemennék,de akkor nem bírnám ki,ha kikéne jönnöm.-most ő pirult el. -Áhm..-felvontam a jobb szemöldököm és elmosolyodtam. -Öhm..Khöm,majd még estére kapsz egy kis meglepit.-nevettet édesen -Mit? -Mint modntam,meglepetés.-nem mondta meg,és nem is akarta. -Hát rendben.-belenyugodtam. -Menj csak,megne fázz.-a kabátját visszadtam neki.Ő megfogta az arcom és megcsókolt.Isteni volt!Azt kívántam bár örökké tartana ez a csók. -Szia.Jóéjt.-megsimogatta az arcom,mégegyszer gyorsan megcsókolt és elszaladt az esőben.Hideg volt,vacogtam.De ettől a csóktól melegem lett.Az arcom érzékelhetően elpirult.Utána néztem,de csak a cipőjét láttam,ahogy szalad az esőben feje fölé tartva kabátját.Bementem a lakásba.Gyorsan megszárítottam magam,felmentem a szobába és leültem.Behunytam a szemem és rá gondoltam.Csak rá.Senki-semmi másra.Boldog voltam.És talán már...szerlmes is.A mai nap,életem legjobb napja volt.FOLYT.KÖV(L)