32.rész
Lefektettem szédelgű fejemet a párnára.Behunytam a szemem,s visszaidéztem az "angyalom"arcát,és hangját...Lágyan édes hangja zene volt füleimnek.Észre sem vettem,hogy a szenvedésem,oly erős volt,hogy álomba szenderített.Nem álmdotam,s nem éreztem semmit.Csak az ürességet,és az érzéktelenséget.Reggel dél körül felkeltem,Fogtam a fejem,mert úgy éreztem majd szétrobban.Lementem a nappaliba.Odacsoszogtam a hűtőhöz,és kivettem egy jeges teát...Álltalában,a fejfájásomat,hideggel csillapítom.Egy narancssárga kis cetli szúrta ki a szemem,ami ott virított a hűtőn."Szívem,ma este 8-ra érek haza.Plusz munkát kaptam,és helyetesítenem kell...Beszéltem Samel,hogy szórakoztasson egy kicsit.2-re ott lesz...Vigyázz magadra!Szeretlek!Utóírat:rámolj össze a szobádban!".Forgattam a szemem jobbra-balra,az utóírat láttán.De viszont mosolyogtam,mikor anyu Samet említette.Gyorsan felmentem a szobámba,lezuhanyoztam és rendbe hoztam magam.Előbányásztam egy jó kis horror filmet,és sütöttem popcornt...Gondoltam,jó időtöltés lesz Samel filmezni...Mint ahogy anyu írta,2-re Sam már meg is érkezett.Az ajtón csengettek.Kinyitottam az arcom,és úgy éreztem,mintha egy Napsugár állna az ajtómba.
-Jó napot asszonyom!.-poénkodott Sam.
-Jó napot úram!.-vágtam vissza a poént,bár nem olyan hitelesen,mit ahogy ő adta elő.
-Na,mi lesz a mai menü?.-nevetve kérdezett.
-Hát,gondoltam megnézhetnénk egy jó kis horror filmet...Utána meg félhetnénk..-viccelődtem,és még én magam is elhittem,hogy már a régi önmagam vagyok.Amig...
-Hallottad Justin Bieber új számát?Hát,szerintem nagyon gáz a pasas.-nevetett.Az arcom olyan volt,mintha villám csapott volna belém...Mikor könnyes szemekkel néztem ré,csak akkor esett le neki...
-Oh,Jenny.Sajnálom!Én-én nem akartam.-magyarázkodott.-Csak tudod,én nem nagyon fogtam fel és....
-Semmi baj.-mosolyogtam rá,miközben fájdalmas könnyek hullottak le az arcomról.-Nem a te hibád...Gyere!Inkább menjünk filmezni.-erőltettem egy mosolyt és magammal rántottam a nappaliba.
-Na,és mi a film címe?.-kíváncsiskodott.
-Átok 3.-feleltem,s felvontam a szemöldököm.Figyeltem reakcióit,és látszólag meglepett volt.
-Öhm,ja jó.
-Netán félsz?.-nevetve kérdeztem.
-Nem dehogy!.-rázta a fejét.Bekapcsoltam a dvd lejátszót,és beraktam a filmet.A kezébe nyomtam egy tál popcornt,én pedig hátradöltem.
-Mondta anyukád,hogy elköltöztök...
-Igen.De nem illik film közben beszélni.-ugrattam
-Bocs.
-Te hülye!Nem komolyan mondtam.-nevettem rá.-Hát igen Mexikóba megyünk.-feleltem kurtán.
-Értem.És te neked ez jó?.-óvatosan rámnézett,mert félt,mit vált ki belőlem a kérdése.
-Hát ahol anyuéknak jó...Ott nekem is.És amúgy is...Nem köt ide semmi.Jobb ha itt hagyom Los Angelest.
-Igen tudom...-később már nem is beszéltünk egymással..Ő nézte a filmet,és úgy tűnt,hogy nagyon beleélte magát..Nekem pedig máshol jártak a gondolataim.Az "angyalom"-ra gondoltam,s a vele töltött időkre.Emlékszem,milyen élettel teli voltam,és boldog.Most meg,mintha egy rémálom fogságában lennék.Hátra döntöttem a fejem a kanapén,és kérdéseket tettem fel magamnak:"Vajon most hol lehetsz,te gyönyörűséged Adonisz?Ki fájdalmat hagyott a szívemben...?Elraboltad mindenem,s magaddal vitted!Csak az emlékeim maradtak meg,halvány film szalagként.Boldog vagy,vagy csak nyugodt?Mit érzel most?És gondolsz-e rám valaha is?".Megráztam a fejem,mert könnyek kezdtek kicsordúlni a szemeimből.
-Sam,most egyedül szeretnék lenni.Sajnálom!És remélem megértesz!
-Meg.Majd még látlak.-rám nevetett.-Szia!
-Szia.-becsuktam az ajtót mögötte,s elővettem a mobilom.Bementem a "Bejövő"hívásokhoz,és felhívtam az utolsó számot...Az "Ő"számát...
-"A hívott szám,pillanatnyilag nem kapcsolható.Kérjük ismételje meg hívását később!"-mondta be a női hang.Összezuhatam,s újra megtörtem,mintha egy porcelén babát vágtak volna a földhöz...Leültem az ágy szélére,és magamban beszéltem:"Szeretlek!Mindig is szeretni foglak!Szívemben,s lelkemben maradsz a végsőkig..Sőt,még talán utána is.Nem feledlek,de nem bocsájtok.Mit veled éltem át,feledni nem tudom.Gyönyörűséges arcod,fejemben megmarad,s ha egyszer látlak szívemben dal fakad.."Minden érzésem benne volt-e szavakban...Mintha verset írtam volna...De nem!Hallottam,hogy az emeleten az ajtó becsapódik.Anyu volt az.Mikor láttam,hogy dobozokat hoz be,tudtam,hogy azért mert költözünk.
-Anyu mikor megyünk?.-szipogva kérdeztem.
-Holnap kincsem.Kezdhetsz is pakolni.-az emeleten álltam,és összeestem.Zokogni kezdtem,és úgy éreztem,hogy már nem élek.Nem itt vagyok,hanem a fájdalmaim bugyrába.
-Szívem,ne lepődj meg,apád magángépével megyünk.-nem feleltem csak zokogtam.Tudtam,hogy holnaptól véget ér az álom,és a remény is.
-Isten veled,Szeretlek!-ez volt az utolsó gondolatom.FOLYT.KÖV
Lefektettem szédelgű fejemet a párnára.Behunytam a szemem,s visszaidéztem az "angyalom"arcát,és hangját...Lágyan édes hangja zene volt füleimnek.Észre sem vettem,hogy a szenvedésem,oly erős volt,hogy álomba szenderített.Nem álmdotam,s nem éreztem semmit.Csak az ürességet,és az érzéktelenséget.Reggel dél körül felkeltem,Fogtam a fejem,mert úgy éreztem majd szétrobban.Lementem a nappaliba.Odacsoszogtam a hűtőhöz,és kivettem egy jeges teát...Álltalában,a fejfájásomat,hideggel csillapítom.Egy narancssárga kis cetli szúrta ki a szemem,ami ott virított a hűtőn."Szívem,ma este 8-ra érek haza.Plusz munkát kaptam,és helyetesítenem kell...Beszéltem Samel,hogy szórakoztasson egy kicsit.2-re ott lesz...Vigyázz magadra!Szeretlek!Utóírat:rámolj össze a szobádban!".Forgattam a szemem jobbra-balra,az utóírat láttán.De viszont mosolyogtam,mikor anyu Samet említette.Gyorsan felmentem a szobámba,lezuhanyoztam és rendbe hoztam magam.Előbányásztam egy jó kis horror filmet,és sütöttem popcornt...Gondoltam,jó időtöltés lesz Samel filmezni...Mint ahogy anyu írta,2-re Sam már meg is érkezett.Az ajtón csengettek.Kinyitottam az arcom,és úgy éreztem,mintha egy Napsugár állna az ajtómba.
-Jó napot asszonyom!.-poénkodott Sam.
-Jó napot úram!.-vágtam vissza a poént,bár nem olyan hitelesen,mit ahogy ő adta elő.
-Na,mi lesz a mai menü?.-nevetve kérdezett.
-Hát,gondoltam megnézhetnénk egy jó kis horror filmet...Utána meg félhetnénk..-viccelődtem,és még én magam is elhittem,hogy már a régi önmagam vagyok.Amig...
-Hallottad Justin Bieber új számát?Hát,szerintem nagyon gáz a pasas.-nevetett.Az arcom olyan volt,mintha villám csapott volna belém...Mikor könnyes szemekkel néztem ré,csak akkor esett le neki...
-Oh,Jenny.Sajnálom!Én-én nem akartam.-magyarázkodott.-Csak tudod,én nem nagyon fogtam fel és....
-Semmi baj.-mosolyogtam rá,miközben fájdalmas könnyek hullottak le az arcomról.-Nem a te hibád...Gyere!Inkább menjünk filmezni.-erőltettem egy mosolyt és magammal rántottam a nappaliba.
-Na,és mi a film címe?.-kíváncsiskodott.
-Átok 3.-feleltem,s felvontam a szemöldököm.Figyeltem reakcióit,és látszólag meglepett volt.
-Öhm,ja jó.
-Netán félsz?.-nevetve kérdeztem.
-Nem dehogy!.-rázta a fejét.Bekapcsoltam a dvd lejátszót,és beraktam a filmet.A kezébe nyomtam egy tál popcornt,én pedig hátradöltem.
-Mondta anyukád,hogy elköltöztök...
-Igen.De nem illik film közben beszélni.-ugrattam
-Bocs.
-Te hülye!Nem komolyan mondtam.-nevettem rá.-Hát igen Mexikóba megyünk.-feleltem kurtán.
-Értem.És te neked ez jó?.-óvatosan rámnézett,mert félt,mit vált ki belőlem a kérdése.
-Hát ahol anyuéknak jó...Ott nekem is.És amúgy is...Nem köt ide semmi.Jobb ha itt hagyom Los Angelest.
-Igen tudom...-később már nem is beszéltünk egymással..Ő nézte a filmet,és úgy tűnt,hogy nagyon beleélte magát..Nekem pedig máshol jártak a gondolataim.Az "angyalom"-ra gondoltam,s a vele töltött időkre.Emlékszem,milyen élettel teli voltam,és boldog.Most meg,mintha egy rémálom fogságában lennék.Hátra döntöttem a fejem a kanapén,és kérdéseket tettem fel magamnak:"Vajon most hol lehetsz,te gyönyörűséged Adonisz?Ki fájdalmat hagyott a szívemben...?Elraboltad mindenem,s magaddal vitted!Csak az emlékeim maradtak meg,halvány film szalagként.Boldog vagy,vagy csak nyugodt?Mit érzel most?És gondolsz-e rám valaha is?".Megráztam a fejem,mert könnyek kezdtek kicsordúlni a szemeimből.
-Sam,most egyedül szeretnék lenni.Sajnálom!És remélem megértesz!
-Meg.Majd még látlak.-rám nevetett.-Szia!
-Szia.-becsuktam az ajtót mögötte,s elővettem a mobilom.Bementem a "Bejövő"hívásokhoz,és felhívtam az utolsó számot...Az "Ő"számát...
-"A hívott szám,pillanatnyilag nem kapcsolható.Kérjük ismételje meg hívását később!"-mondta be a női hang.Összezuhatam,s újra megtörtem,mintha egy porcelén babát vágtak volna a földhöz...Leültem az ágy szélére,és magamban beszéltem:"Szeretlek!Mindig is szeretni foglak!Szívemben,s lelkemben maradsz a végsőkig..Sőt,még talán utána is.Nem feledlek,de nem bocsájtok.Mit veled éltem át,feledni nem tudom.Gyönyörűséges arcod,fejemben megmarad,s ha egyszer látlak szívemben dal fakad.."Minden érzésem benne volt-e szavakban...Mintha verset írtam volna...De nem!Hallottam,hogy az emeleten az ajtó becsapódik.Anyu volt az.Mikor láttam,hogy dobozokat hoz be,tudtam,hogy azért mert költözünk.
-Anyu mikor megyünk?.-szipogva kérdeztem.
-Holnap kincsem.Kezdhetsz is pakolni.-az emeleten álltam,és összeestem.Zokogni kezdtem,és úgy éreztem,hogy már nem élek.Nem itt vagyok,hanem a fájdalmaim bugyrába.
-Szívem,ne lepődj meg,apád magángépével megyünk.-nem feleltem csak zokogtam.Tudtam,hogy holnaptól véget ér az álom,és a remény is.
-Isten veled,Szeretlek!-ez volt az utolsó gondolatom.FOLYT.KÖV
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése