8.rész
Szédelegtem...Ahogy rám nézett,egyszerűen elkápráztatott.Nem szólt semmit.Csak nézett rám,mélyen a szemeimbe.Arra gondoltam,hogy milyen jó lenne gondolatolvasónak lenni...Tudnám mire gondol ilyenkor.Elgondolkoztam,valyon ez az egész meddig fog tartani.Mi lesz kettönkel?Talán mindjárt véget ér az egész,röpke 2 másodperc múlva...Annyira elgondolkoztam,hogy észre sem vettem...A kezemet fogja.
-Figyelj!Tudom,gyors ez az egész.Az újság cikkek,pedig hülyeségek!Ha meglátnak egy lánnyal,rögtön mindenféle sületlenséget írnak.Olyanokat amik nem igazak.Az első perctől fogva éreztem valamit irántad.Mintha a sors is úgy akarta volna,hogy összekend a polóm.-elnevette magát,és vele eggyütt nevettem.-Nem akarom azt,hogy ennek vége legyen...Nem tudnék nem rád gondolni.Te egy normális lány vagy!Nem híresség..Bizonyára,az én világomba csak ismert emberrel jöhetnék össze...És itt vagy te!Olyan hirtelen jöttél a semmiből.Az eggyütt töltött idők..A beszélgetlsek,a nevetgélések...És azok a pillanatok mikor veled voltam..Nem tudom kiverni a fejemből!Melletted egy teljesen normális hétköznapi srácnak érzem magam!Nem Justin Biebernek,hanem simán Justinnak.És nekem ez kell,hogy önmagam lehessek valaki mellett.És melletted önmagamat adhatom!-szorongatta a kezem,közben figyelmesen nézett rám.Nem engedte el a pillantásom.
-Ezt mind megértem!.-mondtam,és kihúztam a kezem a kezéből.-Őrülök,hogy önmagad lehetsz mellettem.De,Jutsin..Te híres ember vagy!Tisztában vagy vele milyen felfordulást okozhatsz az én életembe,ha mi ketten...-elszomorodtam.Ez a gondolat maga a kinok-kínja volt számomra..És talán neki is...
-Nem érdekela!Igen,igazad van.De nem akarok úgy megöregedni,hogy ezekre a napokra gondoljak vissza..És nem akarok reggelenként úgy felkelni:"Mi lett volna ha...?"Nem akarom ezt!Próbáljuk meg.Ha nem megy akkor...De én nem akarom ezt az egészet veszni hagyni.
-Jó,próbáljuk meg.De ezzel az egészel felborítod a jelenlegi életemet..De ha már ilyen merész vagy...Mért is ne?.-nevettem rá.Hangosan felnevetett.Olyan aranyos volt,hiszen még nagyon gyerek az arca..És döbbenten figyelem,milyen bátor.Közelebb lépett...A két kezével átkulcsolta a derekamat.És megcsókolt.Zavarodottan néztem rá,miközben az ajka az ajkamon volt.Majd lehunytam a szemem és megadtam magam.Olyan szenvedélyesen csókolt...Ez jobb volt mint az első csók!
-Bárcsak ez lett volna az első..-mondta,és elmosolyodott.
-Én nekem mind a kettő tetszett.-és magam is megleptem,milyen érzékien mondtam.Megölelt és magához szorított.
-Hát,egy biztos.Többet kell majd rejtözködnünk,mint Bonnye-nak és Clyde-nak.-vigyorgott rám,mint a tejbetök.
-Azt mondod?.-kérdeztem félve.
-Csak nyugi.-mosolygott rám,és megnyugtatott.Anyu visszajött.És mind a ketten megdermedtünk.Gyorsan elugrottunk egymástól.
-Jenn,kincsem!Indulunk.Itt a gép.-sietetett.
-Már indulunk?Öhm,jó rendben.-Justinra néztem,hátha add valami jelet a folytatáshoz.De nem.Csak rám kacsintott és hagyott elmenni.
-A jegyeket kérem!.-szólt anyura a jegycsekkoló.De anyu mit sem figyelve,még utoljára váltott pár szót a barátnőivel..Elújságolva:"Milyen jól éreztem magam".Kikaptam a táskájából a jegyeket,és odanyújtottam ennek a 30 év körüli férfinek.Anyu rám mosolygott és oda súgta:
-Köszönöm édesem.-forgattam a szemem,azt sugározva:"te is od figyelhettél volna"Feszült voltam.Nem tudtam mikor láttom Crazy Boy-t.Annyira rejtélyes..Mindig váratlanul bukkan fel.Azon se lepődnék meg,ha mondjuk a los angeles-i házunkban várna..Éppen a szobámba.Remélem,ilyen őrültséget nem csinál!Felszálltunk a gépre.Anyu kikapcsolta a mobilját.Én is az enyémet.Pont középre kaptunk helyet.Egy fiatal 20-as éveiben járó fiú,segített felrakni a csomagokat.Az ablak mellé ültem..Így látom a csillagokat..Talán egy hullócsillag is felbukkan.Az első kívánságom biztosan az lenne,hogy még láthassam Jusst.A sok agykopogtatástól,elaludtam.Nem álmodtam,csak mélyen aludtam.
-Szívem,kelj fel!Megérkeztünk.-szólt anyám.
-Már is?De hiszen..-és itt megakadtam.Kinéztem az ablakon és láttam,hogy 100-al süt a nap!Tehát itt vagyunk már.Los Angelesbe.Levettük a böröndöket,és leszálltunk.Egy kocsi várt minket.A hasam görcsbe rándult!Beszálltunk,és óvatosan és félősen.De szerencsére nem"Ő" volt bent..Csak egy átlagos,kopaszodó férfi.Ő vezetett.
-Hová lesz a fuvar?.-kérdezte a sofőr,Mr.Gilbert, a névkártyájából ítélve.Anyu már mondta is a címet és elindultunk.
-Kicsim,mindjárt otthon leszünk!.-izgatottan bökdösött anyu.
-Hála az istennek!Öhm..Vagy is király volt a nyaralás és jó lesz újra otthon.-haraptam el a szám,nehogy anyu azt higye nem éreztem magam mulatságosan a Bahamákon.A kocsi egy nagyot lefékezett.
-Itt is vagyunk!.-szólt a sofőr.
-Köszönjük!További szép napot!.-mondta anyu és kiszálltunk.
-Önöknek is!.-adta válaszul"Mr.Gilbert".Anyu előbányászta a lakás kulcsot.Amint megtalálta,be is nyitott.
-Anyu,apuék hol vannak?.-kérdeztem kíváncsian
-Ők a másik géppel jöttek.Apud üzleti társa azon utazott,így másik géppel ment.A lányok bizonyára otthon vannak.Apád 1 óra múlva itthon lesz.
-Jójó.Felmegyek a szobámba!.-rohantam mint az őrült.Reménykedve,hogy Justin ott vár.Benyitottam..De senki enem volt ott rajtam kívűl.
-Istenem,de hülye vagyok!Mit gondolam?Majd itt fog várni?Mikor be se tud jönni..-sóhajtoztam..Megint minden olyan volt mint egy álom.
-Kicsim,elmegyek a boltba.Hozok valami enni valót!
-Okéé.-leültem az ágyra.5 perc múlva,valaki kővel dobálta az ablakom.Azt hittem valamelyik deszkás gyerek a környékről.De nem!"Ő" volt az!Messziről is,annyira elkápráztató volt!A tökéletes arc vonásai,és az a kedves mosolya..Na meg ugye,a "boci"szemei.Kinyitottam az ablakot.
-Holnap délután 2-re.Gyere a Hollywood sétányra.-nevetett,és közben kavicsokat forgatott az ujjai között.
-Mi van?Hol?.-kérdeztem tágra nyilt szemekkl.
-Mint mondtam.Ott!.-Küldött egy puszit,és elment.Becsuktam az ablakot.Láttam,egy fekete Range Rover-be ült és elhajtott.Beleugrottam az ágyba,és "szerelmesen"sóhajtoztam..Mint az első randi után..Elmentem lezuhanyozni,felvettem a selyem pizsamám és lefeküdtem.Sietősen próbáltam aludni,minnél hamarabb jöjjön el a holnap.Mikor az órára pillantottam akkor láttam,hogy 17:15 perc van.Elakadt a lélekzetem!Ilyenkor akarok én aludni?Nem semmi!Nevettem egy jó nagyot.Megkerestem a böröndömből a lap topot,és bekapcsoltam.Felmentem Skype-ra hátha fen van valamelyik barátnőm,hogy beszélgethessek velük.Addig is elütöm az időt..De senki sem volt fent.Így hát elbújtam a takaró alá és ábrándoztam...Mit fogok holnap Justinnal csinálni?Mire készül ez a "Crazy Boy"?És a Paparazzok?Meg az újságírok?Sok kérdés pergett le az agyamba.Tudtam,sőt,biztos voltam benne,hogy nagy mély vízbe ugrottam azzal a cselekedetemmel,mikor Justinnal elkezdtem foglalkozni.De válalom a következményeket.Mert vele boldog vagyok.Várom a holnapot és azt,hogy mi fog történni.Mostmár csak Justin jár az eszembe..FOLYT.KÖV
Szédelegtem...Ahogy rám nézett,egyszerűen elkápráztatott.Nem szólt semmit.Csak nézett rám,mélyen a szemeimbe.Arra gondoltam,hogy milyen jó lenne gondolatolvasónak lenni...Tudnám mire gondol ilyenkor.Elgondolkoztam,valyon ez az egész meddig fog tartani.Mi lesz kettönkel?Talán mindjárt véget ér az egész,röpke 2 másodperc múlva...Annyira elgondolkoztam,hogy észre sem vettem...A kezemet fogja.
-Figyelj!Tudom,gyors ez az egész.Az újság cikkek,pedig hülyeségek!Ha meglátnak egy lánnyal,rögtön mindenféle sületlenséget írnak.Olyanokat amik nem igazak.Az első perctől fogva éreztem valamit irántad.Mintha a sors is úgy akarta volna,hogy összekend a polóm.-elnevette magát,és vele eggyütt nevettem.-Nem akarom azt,hogy ennek vége legyen...Nem tudnék nem rád gondolni.Te egy normális lány vagy!Nem híresség..Bizonyára,az én világomba csak ismert emberrel jöhetnék össze...És itt vagy te!Olyan hirtelen jöttél a semmiből.Az eggyütt töltött idők..A beszélgetlsek,a nevetgélések...És azok a pillanatok mikor veled voltam..Nem tudom kiverni a fejemből!Melletted egy teljesen normális hétköznapi srácnak érzem magam!Nem Justin Biebernek,hanem simán Justinnak.És nekem ez kell,hogy önmagam lehessek valaki mellett.És melletted önmagamat adhatom!-szorongatta a kezem,közben figyelmesen nézett rám.Nem engedte el a pillantásom.
-Ezt mind megértem!.-mondtam,és kihúztam a kezem a kezéből.-Őrülök,hogy önmagad lehetsz mellettem.De,Jutsin..Te híres ember vagy!Tisztában vagy vele milyen felfordulást okozhatsz az én életembe,ha mi ketten...-elszomorodtam.Ez a gondolat maga a kinok-kínja volt számomra..És talán neki is...
-Nem érdekela!Igen,igazad van.De nem akarok úgy megöregedni,hogy ezekre a napokra gondoljak vissza..És nem akarok reggelenként úgy felkelni:"Mi lett volna ha...?"Nem akarom ezt!Próbáljuk meg.Ha nem megy akkor...De én nem akarom ezt az egészet veszni hagyni.
-Jó,próbáljuk meg.De ezzel az egészel felborítod a jelenlegi életemet..De ha már ilyen merész vagy...Mért is ne?.-nevettem rá.Hangosan felnevetett.Olyan aranyos volt,hiszen még nagyon gyerek az arca..És döbbenten figyelem,milyen bátor.Közelebb lépett...A két kezével átkulcsolta a derekamat.És megcsókolt.Zavarodottan néztem rá,miközben az ajka az ajkamon volt.Majd lehunytam a szemem és megadtam magam.Olyan szenvedélyesen csókolt...Ez jobb volt mint az első csók!
-Bárcsak ez lett volna az első..-mondta,és elmosolyodott.
-Én nekem mind a kettő tetszett.-és magam is megleptem,milyen érzékien mondtam.Megölelt és magához szorított.
-Hát,egy biztos.Többet kell majd rejtözködnünk,mint Bonnye-nak és Clyde-nak.-vigyorgott rám,mint a tejbetök.
-Azt mondod?.-kérdeztem félve.
-Csak nyugi.-mosolygott rám,és megnyugtatott.Anyu visszajött.És mind a ketten megdermedtünk.Gyorsan elugrottunk egymástól.
-Jenn,kincsem!Indulunk.Itt a gép.-sietetett.
-Már indulunk?Öhm,jó rendben.-Justinra néztem,hátha add valami jelet a folytatáshoz.De nem.Csak rám kacsintott és hagyott elmenni.
-A jegyeket kérem!.-szólt anyura a jegycsekkoló.De anyu mit sem figyelve,még utoljára váltott pár szót a barátnőivel..Elújságolva:"Milyen jól éreztem magam".Kikaptam a táskájából a jegyeket,és odanyújtottam ennek a 30 év körüli férfinek.Anyu rám mosolygott és oda súgta:
-Köszönöm édesem.-forgattam a szemem,azt sugározva:"te is od figyelhettél volna"Feszült voltam.Nem tudtam mikor láttom Crazy Boy-t.Annyira rejtélyes..Mindig váratlanul bukkan fel.Azon se lepődnék meg,ha mondjuk a los angeles-i házunkban várna..Éppen a szobámba.Remélem,ilyen őrültséget nem csinál!Felszálltunk a gépre.Anyu kikapcsolta a mobilját.Én is az enyémet.Pont középre kaptunk helyet.Egy fiatal 20-as éveiben járó fiú,segített felrakni a csomagokat.Az ablak mellé ültem..Így látom a csillagokat..Talán egy hullócsillag is felbukkan.Az első kívánságom biztosan az lenne,hogy még láthassam Jusst.A sok agykopogtatástól,elaludtam.Nem álmodtam,csak mélyen aludtam.
-Szívem,kelj fel!Megérkeztünk.-szólt anyám.
-Már is?De hiszen..-és itt megakadtam.Kinéztem az ablakon és láttam,hogy 100-al süt a nap!Tehát itt vagyunk már.Los Angelesbe.Levettük a böröndöket,és leszálltunk.Egy kocsi várt minket.A hasam görcsbe rándult!Beszálltunk,és óvatosan és félősen.De szerencsére nem"Ő" volt bent..Csak egy átlagos,kopaszodó férfi.Ő vezetett.
-Hová lesz a fuvar?.-kérdezte a sofőr,Mr.Gilbert, a névkártyájából ítélve.Anyu már mondta is a címet és elindultunk.
-Kicsim,mindjárt otthon leszünk!.-izgatottan bökdösött anyu.
-Hála az istennek!Öhm..Vagy is király volt a nyaralás és jó lesz újra otthon.-haraptam el a szám,nehogy anyu azt higye nem éreztem magam mulatságosan a Bahamákon.A kocsi egy nagyot lefékezett.
-Itt is vagyunk!.-szólt a sofőr.
-Köszönjük!További szép napot!.-mondta anyu és kiszálltunk.
-Önöknek is!.-adta válaszul"Mr.Gilbert".Anyu előbányászta a lakás kulcsot.Amint megtalálta,be is nyitott.
-Anyu,apuék hol vannak?.-kérdeztem kíváncsian
-Ők a másik géppel jöttek.Apud üzleti társa azon utazott,így másik géppel ment.A lányok bizonyára otthon vannak.Apád 1 óra múlva itthon lesz.
-Jójó.Felmegyek a szobámba!.-rohantam mint az őrült.Reménykedve,hogy Justin ott vár.Benyitottam..De senki enem volt ott rajtam kívűl.
-Istenem,de hülye vagyok!Mit gondolam?Majd itt fog várni?Mikor be se tud jönni..-sóhajtoztam..Megint minden olyan volt mint egy álom.
-Kicsim,elmegyek a boltba.Hozok valami enni valót!
-Okéé.-leültem az ágyra.5 perc múlva,valaki kővel dobálta az ablakom.Azt hittem valamelyik deszkás gyerek a környékről.De nem!"Ő" volt az!Messziről is,annyira elkápráztató volt!A tökéletes arc vonásai,és az a kedves mosolya..Na meg ugye,a "boci"szemei.Kinyitottam az ablakot.
-Holnap délután 2-re.Gyere a Hollywood sétányra.-nevetett,és közben kavicsokat forgatott az ujjai között.
-Mi van?Hol?.-kérdeztem tágra nyilt szemekkl.
-Mint mondtam.Ott!.-Küldött egy puszit,és elment.Becsuktam az ablakot.Láttam,egy fekete Range Rover-be ült és elhajtott.Beleugrottam az ágyba,és "szerelmesen"sóhajtoztam..Mint az első randi után..Elmentem lezuhanyozni,felvettem a selyem pizsamám és lefeküdtem.Sietősen próbáltam aludni,minnél hamarabb jöjjön el a holnap.Mikor az órára pillantottam akkor láttam,hogy 17:15 perc van.Elakadt a lélekzetem!Ilyenkor akarok én aludni?Nem semmi!Nevettem egy jó nagyot.Megkerestem a böröndömből a lap topot,és bekapcsoltam.Felmentem Skype-ra hátha fen van valamelyik barátnőm,hogy beszélgethessek velük.Addig is elütöm az időt..De senki sem volt fent.Így hát elbújtam a takaró alá és ábrándoztam...Mit fogok holnap Justinnal csinálni?Mire készül ez a "Crazy Boy"?És a Paparazzok?Meg az újságírok?Sok kérdés pergett le az agyamba.Tudtam,sőt,biztos voltam benne,hogy nagy mély vízbe ugrottam azzal a cselekedetemmel,mikor Justinnal elkezdtem foglalkozni.De válalom a következményeket.Mert vele boldog vagyok.Várom a holnapot és azt,hogy mi fog történni.Mostmár csak Justin jár az eszembe..FOLYT.KÖV
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése