51.rész

"Boldognak lenni nem azt jelenti hogy minden tökéletes... a keserű nélkül az édes sem olyan édes... és én ismerem a keserűt!"

-Szeretlek! - Lágy hangon mondta.
-Én is. - Halkan feleltem...Mindenegyes pillanatot kiakartam használni "Vele".Átérezni a szerelmünket, s minden egyes érintésétől extázisba esni.Ott feküdtünk egymás mellett a fekete bőr kanapén...Nagy levegőt vettem, s megpróbáltam nem gondolkozni Samen.
-Mit fogunk csinálni? - Vontam fel az egyik szemöldököm, s igyekeztem "jelezni" neki.
-Van egy-két ötletem. - Szájába harapott, és rámfeküdt.Most nem fogtam vissza magam.Lekaptam róla a polót, s magamhoz szorítottam.Ő, persze nem ellenkezett.Ugyan azt tette amit én.Vadul végig csókolgatott, nyakamtól a hasamig...Amitől zsibadni kezdett a testem, s az ájulás szélén álltam.Szerelem elsõ fázisa,hogy kívánunk,vágyódunk,remegünk az iránt aki a párunk...ez egy idõ utánn megszokássá válik,esetleg áttalakul utálattá....,de én szeretnék mindig az elsõ fázisban mardni és imadni az örökké valóságig.Ahogy meztelen teste az enyémhez ért, felforrt a vérrem!Magamon kívűl voltam, s nem létezett számomra a valóság, csak "Ő" és én.
-Ahw... - Ilyenkor...Álltalában nevetek.Mint most is.
-Justiin.Ah... - Csak kacagni tudtam "nyögésein"...De hiszen, fiú...Miután már "kibuliztuk" magunkat, komolyabb témákra váltottunk.
-Mond csak...Mi lesz most tulajdonképpen? - Reménykedve néztem rá, hátha tud választ adni kérdésemre.
-Hát...Próbálunk egyet, és fellépés.Ne agódj kedvenc csajszim!Ha, mellettem vagy, semmi bajod nem eshet!És ne foglalkozz a rajongók véleményével.Mindenki imádni fog. - Mosolygott rám, s boci szemei megbabonáztak.
-De...Mi van, ha mondjuk...Nem találnak szépnek...? - Dacosan szegeztem le fejem.
-Mi van?Ilyen eszedbe se jusson!Gyönyörű vagy! - Csókot nyomott ajkamra, majd simogatta arcom...Ujjaival végig ment az orromtól az álamig.
-Feküdjünk le. - Mosolygott rám.
-De hiszen az előbb... - Nevettem fel.
-Nem, nem úgy kedvesem.Majd úgy is! - harapott ajkába. - De most úgy értem, aludjunk.Mellé bújtam, fejem a mellkasára tettem, s átengedtem magam a testének.Éjjel egy órakkor felkeltem...Kissé szokatlan volt egy turné buszon aludni...Kinyiottam az ablakot, s halkan így szóltam:
-Azért vagyunk emberek, mert a csillagokat bámuljuk, vagy azért bámuljuk a csillagokat, mert emberek vagyunk? Értelmetlen kérdés. Vajon a csillagok visszanéznek ránk?...FOLYT.KÖV
Gondolat:"Vajon Jennynek Justin az igazi, vagy Sam?És talán nem is igaz szerelem ez...?A következő részben kiderül"