29.rész
Nem szóltunk egymáshoz,míg meg nem törtem a csendett.
-Justin!Elég volt!Kérlek,szólalj meg!Legalább beszéljük meg..És nehogy még te legyél megsértödve!-mérgesen üvöltöttem vele.
-Tudom,hogy több van közted,és az a Sam gyerek közt.-vágta oda,felvont szemöldökkel.
-Mi van?Háromszor ha beszéltem vele..És te nem akarsz beszámolót tartani a Jasmine-el való viszonyodról?.-úgy kiabáltunk egymásra,mint még soha.
-Semmi nincs köztünk!Értsd már meg,kérlek!.-a kezével mutogatott,és rázta összevissza a fejét..
-Ahha,persze...És még te vágod ide nekem Sam-et...
-Ezt nem hiszem el...-forgatta a szemét,miközben látta,hogy pakolok a böröndbe.Lassan összeszedegettem a holmimat, és közben megpróbáltam elfojtani a dühömet, mert attól féltem, elsírom magam. Úgy tűnik, valami rejtélyes okból az indulataim a könnycsatornáimmal állnak összeköttetésben. Ha dühös vagyok, rendszerint sírva fakadok, ami elég megalázó.Bekapcsoltam a tv-t..nem tudom mért,csak megérzésből.És ekkor,összeestem."Justin Biebert,újabb titokzatos lánnyal!Most éppen a Bahamákon van,egy rejtélyes szépséggel..Akkor ki ez a másik lány?"mondta a műsorvezető..A képeken Justin egy másik lánnyal volt..Nem csak én voltam az egyetlen.Mérgesen ránéztem,mindent belevágtam a böröndbe.
-Soha többé nem akarlak látni!.-kiabálva mondtam neki.
-Ne kérlek!Jenny..-könyörgött.Kisétáltam,és ott hagytam magam mögött azt,akit mindennél jobban szerettem...Lementem és hívtam egy taxit.Nem sírtam,és nem is tudtam.Mérges voltam.Annyira,hogy a szeretett,hirtelen gyülöletté alakult át bennem.El sem hiszem...Az élet értelme maga a gyűlölet.Kis idő múlva haza érkeztem.Elég hosszú volt az út.Mikor beléptem az ajtón,anyu beszélgetett Sam-el.
-Kicsim,te hogy kerülsz ide?.-meglepetten,jéggé dermedve kérdezte.
-Hát így.Kész vége.Elegem volt!.-felrohantam a szobámba,mit sem törödve azzal,hogy Sam is ott van.Anyu kikerekedett szemekkel figyelt.Mikor benyitottam a szobámba ott voltak még a rózsák.Megfogtam őket,és kibasztam az ablakon.Sam kopogott.
-Gyere be.-mondtam mérgesen.
-Nem akarlak zavarni...De tudom,hogy ilyenkor szükséged van egy barátra.-mosolygott rám.
-Figyelj,szerintem aki így viselkedik mint ő...az nem érdemel meg téged.-mondta,majd megfogott és odahúzott magához.-Nyugi,én itt vagyok veled.Majd elleszünk.
-Köszi.-szipogtam.Örültem,hogy Sam itt van.Ő minden titkomat tudja,és ő ismer a legjobban.
-Jól vagy?.-kérdezte és simogatta a hátamat.
-Igen.
-Jól titkolod - mondta lassan. - De azért le merném fogadni, hogy sokkal jobban szenvedsz. Csak nem engeded, hogy meglássák rajtad.-majd megfagyott a vér bennem!Ennyire senki sem lát belém!Minden gond megoldódott...Itt van Sam.Nem érdekel,hogy elvesztettem az"életem".Talán a pokolban voltam,és ha nincs itt ez az "angyal"ott is maradok.
-Hidd el nekem,ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat.-mondta Sam.
-Hm..-visszatettem a fejem a mellkasára és behunytam a szemem..Boldog voltam.Elvesztettem az "életem"ismét...Élő halott vagyok.De legalább van aki egyben tartja a "halott" lelkemet.FOLYT.KÖV
Nem szóltunk egymáshoz,míg meg nem törtem a csendett.
-Justin!Elég volt!Kérlek,szólalj meg!Legalább beszéljük meg..És nehogy még te legyél megsértödve!-mérgesen üvöltöttem vele.
-Tudom,hogy több van közted,és az a Sam gyerek közt.-vágta oda,felvont szemöldökkel.
-Mi van?Háromszor ha beszéltem vele..És te nem akarsz beszámolót tartani a Jasmine-el való viszonyodról?.-úgy kiabáltunk egymásra,mint még soha.
-Semmi nincs köztünk!Értsd már meg,kérlek!.-a kezével mutogatott,és rázta összevissza a fejét..
-Ahha,persze...És még te vágod ide nekem Sam-et...
-Ezt nem hiszem el...-forgatta a szemét,miközben látta,hogy pakolok a böröndbe.Lassan összeszedegettem a holmimat, és közben megpróbáltam elfojtani a dühömet, mert attól féltem, elsírom magam. Úgy tűnik, valami rejtélyes okból az indulataim a könnycsatornáimmal állnak összeköttetésben. Ha dühös vagyok, rendszerint sírva fakadok, ami elég megalázó.Bekapcsoltam a tv-t..nem tudom mért,csak megérzésből.És ekkor,összeestem."Justin Biebert,újabb titokzatos lánnyal!Most éppen a Bahamákon van,egy rejtélyes szépséggel..Akkor ki ez a másik lány?"mondta a műsorvezető..A képeken Justin egy másik lánnyal volt..Nem csak én voltam az egyetlen.Mérgesen ránéztem,mindent belevágtam a böröndbe.
-Soha többé nem akarlak látni!.-kiabálva mondtam neki.
-Ne kérlek!Jenny..-könyörgött.Kisétáltam,és ott hagytam magam mögött azt,akit mindennél jobban szerettem...Lementem és hívtam egy taxit.Nem sírtam,és nem is tudtam.Mérges voltam.Annyira,hogy a szeretett,hirtelen gyülöletté alakult át bennem.El sem hiszem...Az élet értelme maga a gyűlölet.Kis idő múlva haza érkeztem.Elég hosszú volt az út.Mikor beléptem az ajtón,anyu beszélgetett Sam-el.
-Kicsim,te hogy kerülsz ide?.-meglepetten,jéggé dermedve kérdezte.
-Hát így.Kész vége.Elegem volt!.-felrohantam a szobámba,mit sem törödve azzal,hogy Sam is ott van.Anyu kikerekedett szemekkel figyelt.Mikor benyitottam a szobámba ott voltak még a rózsák.Megfogtam őket,és kibasztam az ablakon.Sam kopogott.
-Gyere be.-mondtam mérgesen.
-Nem akarlak zavarni...De tudom,hogy ilyenkor szükséged van egy barátra.-mosolygott rám.
-Figyelj,szerintem aki így viselkedik mint ő...az nem érdemel meg téged.-mondta,majd megfogott és odahúzott magához.-Nyugi,én itt vagyok veled.Majd elleszünk.
-Köszi.-szipogtam.Örültem,hogy Sam itt van.Ő minden titkomat tudja,és ő ismer a legjobban.
-Jól vagy?.-kérdezte és simogatta a hátamat.
-Igen.
-Jól titkolod - mondta lassan. - De azért le merném fogadni, hogy sokkal jobban szenvedsz. Csak nem engeded, hogy meglássák rajtad.-majd megfagyott a vér bennem!Ennyire senki sem lát belém!Minden gond megoldódott...Itt van Sam.Nem érdekel,hogy elvesztettem az"életem".Talán a pokolban voltam,és ha nincs itt ez az "angyal"ott is maradok.
-Hidd el nekem,ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat.-mondta Sam.
-Hm..-visszatettem a fejem a mellkasára és behunytam a szemem..Boldog voltam.Elvesztettem az "életem"ismét...Élő halott vagyok.De legalább van aki egyben tartja a "halott" lelkemet.FOLYT.KÖV
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése