37.rész

37.rész{mégcsak:'(xD} Tudtam,hogy hiába nincs itt velem fizikailag,lelkileg mellettem van.Furcsáltam,mért nem érzek fájdalmat...A fulladást,és a lyukat a mellkasom közepén..Talán,mert vele vagyok..Bármi is van,a lényeg,hogy vele legyen...S olyankor mindegy mi történik,nyugodt vagyok.Az igazság az, hogy szeretem. Csillapíthatatlanul szeretem... Az első pillanattól fogva. Akkor is szerettem, amikor megesküdtem, hogy nem. Nem tehetek róla, csak érzem.Ez ellen nem tudok mit tenni.Jobban szeretem,mint az egész világot eggyüttvéve!Vártam,hogy hátha csoda történik,és fel kell...Tudtam,hogy én maradok bent vele egész éjszaka...Tehát,lesz alkalmam,hogy tegyek érte valamit.Este 9 órára már nagyon elfáradtam.Lefeküdtem az életem értelme mellé..Vigyáztam,nehogy valamelyik zsinorba bele akadjak,vagy esetleg kitúrjam Justint az ágyból.Odakuporogtam mellé,és fogtam a kezét.Az ujjait simogattam,s így szóltam hozzá: -Mintha az egész életem idevezetett volna, ide hozzád. Szeretlek. Annyira szeretlek.-nem érdekelt,hogy nincs eszméleténél.Jól tudom,hogy hall engem.A sok gondolkodástól,és sírástól elaludtam.Az agyamba beprogramoztam,hogy ne nagyon mocorogjak.10 percenkétn felkeltem és fújtam az orrom..Bizonyára megfázhattam..Reggel kissé hűvös volt.­A zsebkendőm a sok sírástól és orr fújástól már tiszta takony volt.Olyan vizes mintha víz lenne de nem.Az takony.(Kamcsika kérésére.xD)Reggel Pattie ébresztett. -Jenny,kelj fel!Reggel van.Menj haza pihenni.És,köszönöm!.-felsegített az ágyról és megpuszilt.Ránéztem Justinra,aki ugyanabba a pózba feküdt mint tegnap...Tehát,nem volt magánál..Haza mentem és beestem az ágyba.A párnámon még Justin illata volt.Mélyen beszívtam,s a könnyek kipotyogtak a szemeimből.Újra visszakaptam a fájdalmat...A régi "jóbarátomat"...nem volt újdonság,hogy megint azt a lyukat éreztem a mellkasom közepén..Hiszen nincs itt velem...2 hétig minden ugyanúgy ment...Egyszer-kétszer bent maradtam Justinnal éjszakára,egyszer-kétszer meg otthon voltam..Nagyon nehezen viseltem,de ennyivel tartozom az én Adoniszomnak.Egy szombati napon,úgy volt,hogy bent kell maradnom Jussnál egész napra.Az anyukájának dolgozni kellett,és a gyerekekre vigyázni..Tehát csak én maradtam.Bejött a nővér,hogy megnézze javult-e valamit Justin állapota. -Javult?.kérdeztem karba tett kézzel,s reménykedve. -Igen!Nagyon sokat!A feje gyógyul,és az agy funkciói is jók..Ha igy lesz tovább pár nap és észnél lesz. -Huuu.-fújtam egy nagyot.-Rendben.-a nővér kiment.Újra egyedül maradtam..Justinnal.Leültem mellé,és puszilgattam a kezét.Érdekes...Kórházban vagyunk,mégis az az édes illata megmaradt.Mintha a vérében hordozná. -Ke-kedvenc csajszi-szimat akarom...-Jézusom!Azt hittem szív rohamot kapok.Justin magához tért! -Itt vagyok szívem!Nővér!!.-kiabáltam,amilyen hangosan csak tudtam.-Magához tért!-A nővér berohant,és belevilágított Juss szemébe. -A pupillái rendben vannak.A koncentrációs képessége megfelelő az állapotához.-mondta,s közben a Dokor úr jegyzetelt. -Aggyunk neki fájdalomcsillapítót.És sok folyadékot.A lány bentmaradhat.-a Doktor kisétált,és a nővér csinálta azt,amit az úr mondott. -Je-jenny...-Justin folyton csak a nevemet hajtogatta..aztán.. -Fáj af fejem..-végre valami mást is mondott!Bár nagyon örültem,hogy az én nevemet mondta elsőnek.Odakaptam a telefonhoz,és értesítettem Pattiet,hogy Justin magához tért... -Justin,szívem..Itt vagyok.Jenny vagyok. -Hm...A mennyországba vagyok?Gondoltam,hogy te fogsz rám várni...-csukott szemmel mosolygott. -Dehogy te buta!Élsz.Nyisd ki a szemed,ha tudod.Lassan kinyitotta a szemét,s mikor rámpillantott a szemei felcsillantak. -Itt vagy kedvenc csajszim...Pontosan ezt kívántam!Téged lássalak meg elsőnek... -Hm..Ne beszélj sokat,Pihenned kell. -Gyere,feküdj mellém.-mondta és próbált magához húzni,de még nagyon gyenge volt. -Ne erőlködj.Fekszem....-odabújtam mellé,és az arcát simogattam. -Annyira szeretlek, hogy erőtlen vagyok védekezni ellene. Ha rád nézek, ugyanazt érzem, mint amikor először láttalak. Minden porcikámmal téged kívánlak...Örülök,hogy itt vagy szerelmem... -Én is,hogy végre magadhoz tértél..De kérlek,pihenj!Nem akarom,hogy rontson az állapotodon,hogy itt vagyok. -Csak javít..-mondta,s lassan,erőtlenül,puszit lehelt a kezemre. -Talán mondanom se kell, még nem találkoztam hozzád foghatóval...Úgy imádlak!.-látszólag be volt kábulva a fájdalomcsillapítótól,de legalább őszinte volt.Óvatosan föléhajoltam,és megcsókoltam. -Pihenj szerelmem...-mondtam. -Köszönöm...Pihenj velem.. FOLYT.KÖV