7.rész

7.rész Megijedtem!Nem tudhattam ki hív,a szám rejtett volt.Felvettem,és remegve érintettem meg a képernyőt. -Háló?.-szóltam bele félve. -Jenny,Justin vagyok.Nem tudom nézed-e a tv-t. -Igen,néztem!.-emeltem ki a "néztem"szót. -Akkor hát,gondolom tudod,hogy mi volt...Figyelj, ne aggódj!Usher már magyarázkodik.3 nap és visszamegyek a Bahamákra.Beszélhetünk.. -Nem kell visszajönnöd.Költözünk vissza Los Angelesbe. -I-igen?.-kérdezte meglepetten,és számomra gyanusan-félősen.. -Ja.Na jó,most lerakom.Indulunk.Majd még gondolom beszélünk.Szia.-most igaz volt a történtekre az a mondás hogy:"Kölcsön kenyér,visszajár."Levágtam a telefont.Nem adtam neki esélyt,hogy annyit mondjon:"szia".Nem tudtam ezek után mi fog történni.Úgyéreztem,túlságosan is nagydobra verjük ezt az egészet.De ezt meglehet érteni,hiszen valamit az első perctől fogva éreztünk egymás iránt.Talán ezt hívják"Szerelem első látásnak"?Nem tudom.Próbáltam összeszedni magam,és átgondolni mindent.Más lányokal is kavarhat..Nem hiába az a cikk.Már fogalmam sem volt mit higgyek. -Indulunk!.-szólt anyu. -Oké.Megyek!.-adtam vissza válaszul.A böröndöket nagy nehezen kivittem a szobámból.A nappaliban még egy utolsó képet csináltunk,hogy legyenek emlékek a nyaralásról.Bár én jobban örültem volna,ha el se jövünk...És akkor nem találkoztam volna Crazy Boy-al.Ezt a nevet adtam neki...Még azon az estén,mikor lelocsolt.Hirtelen akaratom ellenére,elröhögtem magam."Őrült fiú"...Igen,sajnos az.Rájöttem...A kocsi már kint várt minket..Egy nagy fekete Range Rover.Meglepődtem..Hiszen ez nem a mi kocsink. -Ööö..Anyu,figyelj...Ez nem a mi kocsink!.-szóltam idegesen.(bár legbelül a félelemtől sikítottam..Hogy miért?"Ő" neki van ilyen kocsija!) -Jajj!Ne légy paranoiás!.-nyugtattam magam. -Semmi gond kincsem.-mosolyogta el magát.-Biztos a szálloda ajándéka. -Egy Range Rover?.-kérdeztem kigülledő szemekkel. -Nem.A fuvar.-nevetett rám anyu. -Jaa.értem.-Egy biztonsági őr nyitotta ki nekünk a kocsit.Az ablakok sötétítettek voltak.Semmit és senkit sem lehetett látni a kocsiba.Én beültem hátra.Anyu meg az anyósülésre.Apu és a barátnőim,másik kocsival mentek.Foglalmam sem volt miért.Ellazúltam.Hátra döntöttem a fejem,és behunytam a szemem.Egy ismerős hang csendült fel: -Csak a reptérig?.-kérdezte anyukámtól az ismerős hang.Kicsit feljebb húzodtam,hátha meg tudom lesni a sofőrt.De nem láttam még a feje búbját se.Biztosan alacsony lehet...Gondoltam magamban.Az ismerős hang ismét felszólalt,de most hozzám. -Heey!Jól érezted magad a nyaraláson?.-Úristen!És most már tudtam ki ez az ismerős hang!A "Heey"-ből,már biztosan tudtam.Ő volt az.Justin!De mit kereshet itt?Előbb beszéltem vele telefonon! -Öhm,ámh.Ööö..-nem tudtam szóhoz jutni. -Szívem,minden rendben?.-kérdezte anyu mosolyogva. -Igen,rendben!Ja,ja jól éreztem magam.Királyul.Klaszul.-hadartam össze-vissza.Ha ezt másnak mondodm,bizonyára azt hiszi,inteligencia hiányban szenvedek.De nem!Csak-csak a meglepetség.És az összezavarodás.Még is hogyan? -Remek.-mondta az"ismerős hang",és mostmár a visszapillantó tükröt is felém fordította és rám kacsintott.Csak a szemét láttam,de teljesen biztos voltam benne,hogy ő az.Arrébb csúsztam,hogy lássak belőle többet.De csak a lábát láttam.A lábán pedig egy fehete piros csíkkal diszített Supra cípőt.És mostmár szárnyaltam az önbizalomtól!Ő az!Már nem kételkedtem.A lábam remegett,a kezem izzadt.Nem tudtam mit cselekedjek.Kár,hogy Justin olyan alacsony...Nem láthatom az arcát.Elmosolyodtam,és közben a cipőjére lestem.Ő ezt bizonyára láthatta a visszapillantó tükörből.De nem törödtem vele!Csak azzal,hogy itt van és eljött értem.De akkor egy hang,megszólalt a fejemben:"Az újság cikk."És ekkor dühössé vált az arcom.Mert eszembe jutott amit a magazinba írtak.Mi van ha,mikor engem megcsókolt elötte,vagy utána egy másik lány is?Ezt azért csak nem teheti meg!Eldöntöttem,hogyha alkalmam lesz rá kerek perec kikérdezem,és elég állok,hogy kérdőrevonjam.A kocsiba csend volt.Csak a gondolataim voltak hangosak.Annyira eltöprengtem,hogy észre sem vettem,hogy már a reptéren vagyunk. -Egy pillanat.-szállt ki a kocsiból Justin. -Woww.Nem is tudtam,hogy egy sztár lesz a sofőrünk!Helyes srác.Nem csodálom kicsim,hogy zavarba jöttél mikor kérdezett.-csibészesen mosolygott anyu. -Jajj,anyuu!.-vágtam vissza.Próbáltam az ablakon kinézni,de már sötétedett,így nem csak az üveg miatt,de az idő miatt sem láttam. -A gép 20 perc késésel indul.-mondta Justin,anyám fülébe súgva,az anyósülésnél.Kinyitotta anyunak a kocsiajtót. -Oh,köszönöm!Igazi gentleman!.-mondta anyu elragadtatva. -Nagyon szívesen!.-Justin mosolygott anyura,azzal a "flörtölős"mosolyával.Bár gondolom nem akarta anyut felszedno,csak lenyűgözni. -Kicsim,én elmegyek a mosdóba.Várj meg itt! -Oké!.-kiabáltam ki.Ekkor Justin nekem is kinyitotta az ajtót.Kiszálltam és a földrenéztem.Ő pedig rám.A szél a hajamat az arcomba fújta.Ő pedig az újával,elsimította az arcomból a rakoncátlan tincseket.Nagy levegőt vettem.Átgondoltam mindent.Itt van.Velem szembe.Eljött ez a pillanat.Újra látom-hallom.A szívem nem vert.A vér megállt az ereimbe.És ekkor,Justin megszólalt: -Amikor...Amikor meglátlak a szívem egyszerre ver lassan,és hevesen.-minden szót nagyon tisztán,és lassan ejtett ki.Nem tudtam mit mondjak vagy,hogy mit tegyek.Azt sem tudtam ő mit fog tenni.Csak álltunk egymással szembe,és mélyen egymás szemébe néztünk.Valami történt kettönkel...Valamit érzünk..És ez az egész csak pár nap alatt tört ki.Reménytelen voltam,de egyben szerelmes is.Rámnézett azzal a "boci"szemeivel,és egymást bámultunk a sötétedésben...FOLYT.KÖV.