"Életünket nem a lélegzetvételeink száma határozza meg,hanem azok a pillanatok, amikor eláll a lélegzetünk"
-Jenny! - Hallottam, hogy Justin ébreszget.
-Igen?Mi az? - Álmos hangon kérdeztem.Kissé ideges voltam, mert nem valami nagyon aludtam ki magam.Az éjszaka sokat gondolkoztam...
-Kicsim kelned kel.Próba! - Amint ezt meghallottam, mint a nyúl, akit éppen kergetnek, ugrottam ki az ágyból.Mikor láttam, hogy Juss a haját fésüli akkor esett le, hogy ma van a próba!A fellépés elötti lehetőségem, hogy leégjek...
-Nekem ez nem megy! - Becsaptam magam mögött az ajtót, és berohantam a fürdőbe.Neki döltem az ajótnak, hogy Juss még véletlen se tudjon benyitni.
-Jenny...Ne csináld ezt, kérlek...Menni fog!Hidd el nekem...Nincs mitől félned, hiszen már egy próba meg is volt. - Éreztem,{Persze,hogy éreztem..Mindent érzek amit ő!} hogy azon töri magát: Minnél hamarabb megnyugtasson.De hiába...A félelem ami bennem mocorgott, szép lassan széttépett.A képek amik felvillantak a lehetséges történésekről, olyanok voltak, mint a számomra legrémisztőbb horror film.
-Justin...Te ezt nem értheted!Te szinte mindig ezt csinálod...De nekem ez az első!Félek...Nagyon félek, hogy...Attól...Nem akarom tönkre tenni a kariered.
-Jenny.Azonnal gyere ki! - A hangja ideges volt.Érzékeltem mennyire dühös rám, amitől a szívem majd megszakadt.Lassan elfordítottam a kilincst...Amint kitettem az egyik lábam, rögtön magához ránott, és átölelt.
-Soha ne mondj ilyet!És nem kell félned, mert gyönyörű vagy, és gyönyörűen is énekelsz. - Szorítottam amilyen erősen csak tudtam.Az "Ő" karjaiban biztonságban éreztem magam, s mertem vélni, hogy minden rendben lesz...Egy csókot nyomtam Carzy Boy akjára, és elmentem öltözni.A szívem oly sebesen lüktetett, hogy azt hittem ott esik ki helyben a földre.De nem.Csak kapkodtam össze-vissza...Egy fekete-fehér kockás inget vettem fel, kék szagatott farmerral, s egy citromsárga Converse tornacipővel.A hajam kivasaltam, s egy kis sminket vittem fel az arcomra.A karomra tettem a kistáskámat.
-Indulhatunk. - Szóltam Jussnak.Reménykedtem, hogy a hangom nem remeg.Az arcát fürkésztem, de semmi jelét nem láttam gyanakvásnak.Mielött beültünk volna a kocsiba megcsókolt.Jól eset, de a félelmem nem múlt el.Minnél inkább közeledtünk a helyszínhez, annál inkább féltem.
-Itt is vagyunk.Kedvenc Csajszim, nem kell félned.Míg melletted vagyok, és fogom a két kezed minden a legnagyobb rendben. - Megcsókolt szenvedélyesen, s újra megszűnt számomra létezni a külvilág.Justin a kezébe vette fekete Iphone-ját, és Ushert hívta.
-Háló, igen.Itt vagyunk. - Letette a telefont, s mutató ujjával előre mutatott.Usher tartott felénk, hogy bekisérjen minket a stadionba.Épp, hogy beléptünk minden szem ránk szegeződött.A szakk emberek, és a közeli barátok mind engem méregettek."Mosolyogj!Az mindnekit összezavar."Ismételgettem magamban.Kényszerítettem arcizmaimat, hogy mosolyogjanak.Szerencsére sikerült.Mosolyomra a reakciójuk az volt, hogy efordultak, és folytaták munkájukat.Justinra néztem, aki rámmosolygott, és a kezemet szorította.
-Rendben emebrek!Munkához!5,6,7 és... - A szívem sebesen vert, a vérem kiszökni próbált ereimből.A kezembe nyomtak egy mikrofont és...FOLYT.KÖV
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése