22.rész
Összegubóztam,és a két tenyeremet a mellkasom köré fontam.Hatalmas nagy lyukat éreztem a mellkasom közepén...Mintha valamelyik belsőszervemet kivették volna.Tudtam,hogy Justin tartott össze.És így,hogy elment magával vitte az egész életem.Lekaptam a pultról a rózsát és szorongattam.Észre sem vettem,hogy szorongatásom közben egy tüske megkarcolta az ujjam..A vér,apró cseppekben esett le a szőnyegre.Lassan,próbáltam parancsolni remegő lábaimnak,hogy keljenek talpra,s menjenek fel az emeletre.Sikerült is.Felmentem és célba vettem a fürdőszobát.A rózsát ledobtam a földre és megnyitottam a csapot.A vér,csak úgy "ömlött" a mutató ujjamból..Miközben azt éreztem,hogy nem csak az ujjam sebesült meg,hanem a szívem is.A könnyek mint a záporeső,úgy hullottak ki a szememből.A szemeim égtek a sok sírástól...Gyorsan sebtapasszal leragasztottam az ujjam és leültem az ágyra.Fogtam a kezem és csak sírtam tovább.Annyira fájt,hogy elveszítettem"Őt"!De nem bocsáthatok meg!Túl sokat szenvedtem át,hogy én ezt elnézzem neki.Hányinger keringetett,és a fejem majd szétrobbant.Elmentem lezuhanyozni,és felkaptam egy egyszerű farmert lila Supra cipővel,egy fehér polóval és egy fekete kardigánnal.Visszamentem a nappaliba,és arra a helyre álltam,ahol ez a szépséges Adonisz állt.Becsuktam a szemem,és szenvesztettem magam tovább a gyönyörű emlékekkel.A szívembe belenyilalt a fájdalom.És ekkor,valaki megfogta a derekam és magához húzott.
-Jenny.-Jézusom!Sam volt az,a legjobb haverom.Már vagy egy fél éve nem találkoztunk.
-Sam?Oh,istenem!.-a nyakába ugrottam és megöleltem.Pontosan erre volt szükségem!Egy barátra,aki beragassza a sebhelyeimet..Bár kétlem,hogy "Őt"bárki is eltudná velem feletettni.Épp csak 1 órája történt,hogy itt volt az "életem"..Aki most itt hagyott,és úgy tűnt el mint egy szellem.
-De rég láttalak!Anyukáddal találkoztam és mondta jöjjek el hozzád,mert szükséged van egy jó haverra.-büszke mosoly ragyogott az arcán.
-Igen..Most nagyon szükségem van valakire.-mondtam keserűen.
-Fiú ügy?.-kérdezte kíváncsian.
-Inkább hagyjuk.-feleltem leintve.
-Na figyelj csajszi,én most megyek,vizsgám lesz.De ígérem,hogy még beugrok.-rámkacsintott és távozott a hátsó ajtón.Ez remek...Mindenki itt hagy,mint egy darav rongybabát...Leültem a nappali díványára és betettem egy dvd filmet..A sok sírás annyira kifárasztott,hogy elaludtam a nappali kellős közepén..FOLYT.KÖV
Összegubóztam,és a két tenyeremet a mellkasom köré fontam.Hatalmas nagy lyukat éreztem a mellkasom közepén...Mintha valamelyik belsőszervemet kivették volna.Tudtam,hogy Justin tartott össze.És így,hogy elment magával vitte az egész életem.Lekaptam a pultról a rózsát és szorongattam.Észre sem vettem,hogy szorongatásom közben egy tüske megkarcolta az ujjam..A vér,apró cseppekben esett le a szőnyegre.Lassan,próbáltam parancsolni remegő lábaimnak,hogy keljenek talpra,s menjenek fel az emeletre.Sikerült is.Felmentem és célba vettem a fürdőszobát.A rózsát ledobtam a földre és megnyitottam a csapot.A vér,csak úgy "ömlött" a mutató ujjamból..Miközben azt éreztem,hogy nem csak az ujjam sebesült meg,hanem a szívem is.A könnyek mint a záporeső,úgy hullottak ki a szememből.A szemeim égtek a sok sírástól...Gyorsan sebtapasszal leragasztottam az ujjam és leültem az ágyra.Fogtam a kezem és csak sírtam tovább.Annyira fájt,hogy elveszítettem"Őt"!De nem bocsáthatok meg!Túl sokat szenvedtem át,hogy én ezt elnézzem neki.Hányinger keringetett,és a fejem majd szétrobbant.Elmentem lezuhanyozni,és felkaptam egy egyszerű farmert lila Supra cipővel,egy fehér polóval és egy fekete kardigánnal.Visszamentem a nappaliba,és arra a helyre álltam,ahol ez a szépséges Adonisz állt.Becsuktam a szemem,és szenvesztettem magam tovább a gyönyörű emlékekkel.A szívembe belenyilalt a fájdalom.És ekkor,valaki megfogta a derekam és magához húzott.
-Jenny.-Jézusom!Sam volt az,a legjobb haverom.Már vagy egy fél éve nem találkoztunk.
-Sam?Oh,istenem!.-a nyakába ugrottam és megöleltem.Pontosan erre volt szükségem!Egy barátra,aki beragassza a sebhelyeimet..Bár kétlem,hogy "Őt"bárki is eltudná velem feletettni.Épp csak 1 órája történt,hogy itt volt az "életem"..Aki most itt hagyott,és úgy tűnt el mint egy szellem.
-De rég láttalak!Anyukáddal találkoztam és mondta jöjjek el hozzád,mert szükséged van egy jó haverra.-büszke mosoly ragyogott az arcán.
-Igen..Most nagyon szükségem van valakire.-mondtam keserűen.
-Fiú ügy?.-kérdezte kíváncsian.
-Inkább hagyjuk.-feleltem leintve.
-Na figyelj csajszi,én most megyek,vizsgám lesz.De ígérem,hogy még beugrok.-rámkacsintott és távozott a hátsó ajtón.Ez remek...Mindenki itt hagy,mint egy darav rongybabát...Leültem a nappali díványára és betettem egy dvd filmet..A sok sírás annyira kifárasztott,hogy elaludtam a nappali kellős közepén..FOLYT.KÖV
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése