54.rész

"Szeretem!S , ez el nem múló érzés"

Majd kinyomta a telefont a  számomra ismeretlen személy...Nem tudtam mit tegyek, vagy, hogy mit mondjak.Erről Justinnak nem szabad tudnia...Igen, erről nem.Ez, csak mindent összerombolna.Majd megoldom...Csak, még azt nem tudom hogyan...?
-Itt is vagyok szívem. - Vigyorogva jött kis Juss a fürdőből, tárt karokkal.Igyekeztem arcomat fegyelmezni, hogy ne látszodjon rajta az ijedtség.
-Ahm... - Átkaroltam, s rá feküdtem.Úgy csináltam mindent, mint elötte: Nyugodtan, s szerelmesen...
-Olyan szép vagy... - Mondta, s arcomat simogatta.Természetesen nem hittem neki.
-Hazudsz!Ezek...Ezek csak szavak Justin. - Mondtam, s ujjaimat forgattam mellkasán.
-Nem...Nem hazudok!Neked soha! - Válaszom csak egy csók volt.
-Justin Bieber! - Szólítottam fel, teljes nevén.
-Igen? - Kikerekedett szemekkel figyelt, várta mit mondok.
-Szeretlek!Nagyon-nagyon szeretlek!De...Tudod, az igaz szerelem útjai mindig rögösek.
-Ezt meg mire érted? - Felpattant az ágyból, s várta mit válaszolok.
-Semmire.Csak mondom.Gyere vissza mellém. - Mosolyogva mondtam, de szívem mélyén sírni tudtam volna.Tette amit kértem, s visszafeküdt mellém "Ő", akiért az életemet is feltudnám adni.Nem tudtam, hogy ez a hívás a végét, vagy a kezdetét jelenti valaminek...?Justin tudta, hogy valami baj van.Ismertem annyira már, hogy nem most fogja megkérdezni, hanem holnap.Vagy...talán sosem...Jobboldalamra fordultam az erkély felé, ahol kiláttam az ablakon...Farkas szemet néztem a holdal, s a szívem beleremegett "abba" a gondolatba...Az Adoniszomra néztem, aki szintén a holdat bámulta.Átölelt, megszorította kezemet, s meredten néztünk a holdra.Egy valamit, mind a ketten tudtunk:Az élet megtanított minket arra, hogy a szerelem nem abból áll, hogy egymást bámuljuk,
hanem hogy mindketten ugyanabba az irányba nézünk.FOLYT.KÖV